Röptében - sarkítva ez az a sokak által imádott amerikai fogyasztási attitűd, a “drive-in”, azaz lehetőleg mindent úgy elintézni, hogy az autóból még csak ki se kelljen szállni, legyen szó étteremről, bankról, bármiről. At The Drive-In - ez meg egy amerikai punkrock csapat neve, önironikus, hangulatszülte, nehezen megjegyezhető. Pedig érdemes memorizálni, ez a kvintett a jövő rockzenéjének egyik karakteres vonulata lehet.

Fotó: Glódi Balázs

El Paso innen nézve a világ vége, poros amerikai nagyváros Texas, Új Mexikó és a valódi Mexikó találkozásánál. Budapest onnan nézve a világ vége, álmos, a mindenkori friss rockzenei hullámokra kevésbé érzékeny európai főváros. Régen hozzászokhattunk, ha újra vágyunk, minimum egy másik álmos európai fővárosig, Bécsig kell mennünk, ahol a könnyűzenei közízlés ugyan nem sokkal jobb mint nálunk, mégis, a magasabb életszínvonal és a nyitottabb média legalább teret ad a progresszív megnyilvánulásoknak. Így láthattuk-hallhattuk az elmúlt években élőben például a Primust, a Morcheebát vagy Tori Amost, hogy a wieseni koncertekről, PJ Harvey-ról vagy a Portisheadről ne is beszéljünk. És lehetett tanúja jó néhány magyar rocker szerda éjjel a bécsi Flexben élőben - amúgy öt óra oda-vissza gázpedálnyomás közt “röptében” - az El Paso-i At The Drive-In területfoglalásának.

Ahogy ugyanis ez az öt huszonéves amerikai színpadra lép, az hatékonyabb egy csapat őrző-védő verőlegénynél: az ember egy villanás alatt ledermed, gyomorban összeszűkül, hosszú percekre kihagy a lélegzete, aztán persze a sokk lassan oldódni kezd, de a zsibbadás ott belül a koncert végéig megmarad. Fékeveszett frontemberek és a dalokat kordában tartó ritmusszekció, szaggatott üvöltések és meglepő melódiák, tömény, sűrű zene, nem csoda, ha a koncertjeik általában csak ötven-hatvan percesek. Ebben az egy órában minden megvan, amiről a rock and rollnak ma is szólnia kellene: lendületes, felforgató, kompromisszumok nélküli.

Az öt fiúból mindössze egyetlen fehér amerikai, a többiek ereiben javarész mexikói, libanoni vagy Puerto Rico-i vér csörgedez. Ki punkot, ki metált, ki kifejezett popzenét hallgat, ez a sokféle kulturális és zenei hatás talán az alapja ennek a frissességnek. Ha feltétlen támpontot kell adni, akkor zeneileg Fugazi és Minor Threat, megszólalásban, energiában pedig Led Zeppelin, Metallica és Rage Against the Machine.

Fennállásuk hat éve alatt jobbára állandóan úton voltak, közben felvettek három nagylemezt, a legutóbbit, a tavaly ősszel megjelent Relationship of Commandet éppen a napokban hozza be a magyar EMI. Nem véletlenül lelkendezett róla a külföldi szaksajtó, nem véletlenül kerül bele szinte minden valamire való kritikusi szavazáson a 2000-es év legjobb tíz rockalbuma közé, ez a csapat - kissé patetikusan fogalmazva - visszahozott valamit a rock and roll hitéből és lendületéből.