Hogy Gidon Kremer nem csak tiszteli, de szereti is Astor Piazzolla művészetét, azt már eddig is tudtuk. Hogy nem csak szereti, de maga is tevékenyen népszerűsíti, szintén közismert. Az meg, hogy néhány hete a Nonesuch gondozásában újabb főhajtása jelent CD-én, csak hab a tortára.

Van némi fanatizmus abban, ahogy Gidon Kremer, generációjának talán legnagyszerűbb és legeredetibb hegedűművésze az elmúlt öt évben rendre visszatér a tangó történetének kulcsfigurájához. Ahogy a kötelező klasszikus és romantikus mesterművek, illetve az általa preferált orosz és kelet-európai kortárs zeneszerzők (Alfred Schnittke, Valentyin Szivesztrov, Peretis Vasks vagy Arvo Pärt) szerzeményei mellett újra és újra előveszi a huszadik század argentin klasszikusa, Astor Piazzola tangóit. Azét a Piazzollálét, aki immár kilenc éve halott, hatalmas és fontos életművet hagyott ránk, több mint 750 művet komponált életében, színházi, film- és szimfonikus zenét egyaránt, mégsem tudunk jószerivel sokat róla. Már ami az életrajzát illeti, hisz hangzó dokumentumokkal mostanság bőségesen el vagyunk látva, sorra jelennek meg darabjai általában maga a mester előadásában, egyes neves muzsikusok - Kremer mellett például Daniel Barenboim, Al di Meola vagy a Kronos Quartet - pedig külön lemezzel (esetleg többel) is tisztelegtek emléke előtt.

Az albumok kísérőfüzetkéiből ma már persze jó néhány életrajzi adatot össze lehet bogarászni. Hogy Piazzolla 1921-ben született Mar del Platában, gyermekkorát New Yorkban töltötte, és egyik meghatározó élménye, hogy szerencsésen lekésett egy később lezuhant repülőjáratot. Hogy a negyvenes években visszatért Argentínába, a bordélyok és éjszakai szórakozóhelyek világába, ahol virtuóz bandoneónjátékosként élve az életet. Hogy az ötvenes években Párizsba ment, az ünnepelt tanár, Nadia Boulanger növendéke lett, és az ösztönzésére állt neki kísérletezni, hogy az egyébként szűk eszköz- és dallamtárú tangót egy magasabb művészi szintre emelni. Kifordított, befordított, átalakított, még az amerikai jazzből is merített, ennek eredménye lett az új zenei gondolkodás, az azóta kiterebélyesedett Tango Nuevo. Mely már sokkal inkább a fejnek, mint a lábnak szól.

"Astor zenéjében a legellentétesebb érzelmek kavarognak magas művészi színvonalon és a legegyszerűbb módon kifejezve. Művei merészek, őszinték, nincsenek túlbonyolítva. Azon kivételes zeneszerzők egyike, akinek valóban sikerült a múlt és a jelen ideáit összekapcsolnia. Ez a lemez nagyon szenvedélyes, de egyben intellektuális zenei gyűjtemény. Miközben zeneileg nem annyira izgalmas, mint Bach Kunst der Fuge-ja vagy nem annyira monumentális, mint egy Bruckner szimfónia, ez a zene kitűnő arra, hogy otthon egyedül, legfeljebb egy üveg brandy társaságában hallgassa az ember, vagy régi történeteket meséljen rég nem látott barátainak, vagy egyszerűen csak szeretkezzen rá. Ezt mind így összesűríteni, nos ez számomra rokonszenves művészi munka." - kommentálta Kremer még az 1996-os Hommage á Piazzolla lemez kapcsán. De nem csak mondta, csinálta is: az album és a hozzá kapcsolódó turnénak viharos fogadtatása a kritikusok és a közönség körében minden előzetes várakozást felülmúlt. A klasszikus zene, a jazz és a világzene hívei egyaránt hozsannáztak, az album műfaját tekintve elképesztő mértékben, több mint százötvenezer példányban fogyott mindjárt az első évben. Majd jött a folytatás, az El Tango, a repertoárban Piazzolla művei mellett egy-egy Giya Kancheli-, Juan Carlos Cobian- és Yefim Rosenfeld-munkával.

És most itt a legújabb mű, a Tracing Astor, újabb hatvanhét percnyi nagyszerű muzsika, részben régi, részben új felvételekkel. A hat szóló Tangó-Etudes még 1996-ból való (értelemszerűen Kremer előadásában), az összes többi darabot 1999-ben rögzítették és kamarazenei átiratait Leonyid Deszjatnikov készítette, kivéve kettőt, a Violoncelles, Vibrez!-t és az All  in the Past-et, ami tavalyi, illetve idei felvétel. És meghallgatva most sem lehet mást mondani, mint a korábbi lemezek kapcsán: Gidon Kremernek társaival sikerült e mély és helyenként nyers érzéseket, bordélyok, kávéházak, éjszakai mulatók keservét megfoghatóvá, érzékelhetővé tennie, és elérni azt, hogy ez a jólesően fanyar, férfiasan érzelmes, nyughatatlan zene intellektuális síkon is életre kelljen.