Keresem a fogást az anyagon, de valahogy nehezen találom: három harmincon túli kissé unatkozó polgártársunk alapvetően hülyéskedik rajta negyvenhat perc terjedelemben, de a megszólalás ennél lényegesen komolyabb; a sok, alkoholmámorban buja és arctalan nőre emlékező, illetve névtelen nőstény-testre hajtó szöveg között mégiscsak figyelemre méltó, önirónikus, vérkomoly sorok húzódnak meg. Csak hát az összkép igencsak eklektikus, a viszony hozzá meg kellően ambivalens.

Az Emil.RuleZ! tagjai önmeghatározásuk szerint "hálózati jazzbitangok", akik valamikor a kilencvenes évek közepén kezdtek el együtt hobbiból zenélni, dalokat faragni, hangulatokat feleleveníteni. Mint valahol egyszer elmondják: "úgy éreztük, a zene az az eszköz, amivel kifejezhetik ezredfordulós depresszo-szplínes hangulatukat, amit akkor szereztünk be, amikor mintegy tíz éven át egyfolytában részegen feküdtünk valahol a városban arra gondolva, hogy az alkoholködön át látott, épp fölénk hajló mucika mellei vajon kibukkannak-e a pólójából, és ha igen, szertegurulnak-e a padlón, hatalmas bosszúságot okozva ezzel a takarítás gondját viselő házigazdának, akit mi rendszerint nem is ismertünk".

A zeneszerző-gitáros-billentyűs-énekes Winkler, a szövegíró-basszista Eldée és a dobos Jules tevékenysége talán tavaly vált valamivel komolyabbra, hívtak további társakat és elkezdtek koncertezni, amit azóta sem hagytak még abba: januárban az Almássy téren a Kispál és a Borz előtt léptek fel, bizonyítottak az idei Szigeten, az elmúlt hetekben pedig többször is a Zöld Pardonban. E bulik zöméről egyébként rendre készülnek amatőr felvételek, angolból vett terminussal bootlegek, ezek nagy része mp3-formátumban a zenekar honlapjáról akár le is tölthető (http://www.emilrulez.hu/mp3.html).

"Bizony mondom néktek: mindenki a szerelemről énekel, pedig mindenki a dugásra gondol" - jelenti ki a honlapon a szövegíró Eldée, és mindenki biztosra veheti, ezen a tavasszal felvett és néhány hete megjelent bemutató albumon nincs sok mellébeszélés. Szó sincs persze pőre pornóról, itt a szavak nagyon is megválogatottak, helyenként kifejezetten üdítőek és szellemesen többértelműek, nekem például ez a négysoros a Térerő című dalból kifejezetten bejön: "Az arcot és a harcot elfeledem ma veled / Rezgősre kapcsolom a mobilom, és ha mered / A melledre teszem és a másikon hívlak / És figyelem, ahogy a bimbók a rezgéstől híznak."

És hogy mindehhez milyen a zene? Könnyed, lebegős, groove-os, jazzes, bossa-novás, bár gyakorta egy vonalon mozgó dalok sorozata, összesen tizenkét tétel, melyek közül az utolsó (M323) mindegy összefoglalja a korábban hallottakat. Az érett hangzáshoz nagyban hozzájárul a kísérők - mindenekelőtt Fekete Kovács Kornél (trombita, szárnykürt) és Bruzsa Gábor (elektromos gitár) - játéka.