Látóknak és nem látóknak rendez közös fesztivált szombaton este az Olof Palme házban a Pesti Est Bt. és a Törökfürdő Kulturális Alapítvány. A különlegesnek ígérkező est a szervezők szándéka szerint a látók és nem látók világát próbálja egymáshoz közelíteni, illetve keresi közöttük a kapcsolódási pontokat. A programban lesz Mozart zongoraverseny (előadja Érdi Tamás), Virtuális utazás címmel színházi produkció, amely a látás kiiktatásával, különböző érzékszerveinkre való hatásokkal hoztak létre a Katona József Színház fiatal művészei, Papp János „tapintható" divatbemutatót tart, lesz kortárs irodalmi felolvasóest, valamint Palotai Zsolt, a Tilos Rádió főszerkesztője bemutatja „hangszobrát”, amely hétköznapi zajokból, zenei effektekből hoz létre egy mindenki számára érzékelhető világot. A programok alatt a kisteremben pedig olyan plasztikus képzőművészeti alkotásokat állítanak ki, amelyek a szervezők szerint tapintás útján is teljes élményt nyújtanak.

E rendkívülinek ígérkező kulturális esemény súlypontját az este tíz órakor kezdődő és hajnalba nyúló koncertek jelentik majd. A három fellépő igen tehetséges és szinte egyidős zenekar közül a Lukács Levente szaxofonos vezette Másfélről korábban több alkalommal is írtam. A kvartett instrumentális zenéje gyakorlatilag besorolhatatlan, semmiféle stílusnak és műfajnak nincsenek elkötelezve, járják a maguk útját, s mindezt ez idáig nagy reményekkel teszik. A Másfél debütáló CD-je közel fél éve jelent meg, a másik két formáció, a Drums és a Korai Öröm első albumát viszont alig pár napja adta ki a Pesti Est Bt., s hivatalosan éppen ezen az estén tartják lemezbemutatójukat.

A szombat este nyitó Drums tagjai - mint a nevük is mutatja - az élet legfontosabb dolgának a ritmust tartják, s ez a hozzáállás zenéjüket is alapvetően meghatározza. A felvétel a Tilos az A pincéjében készült idén április 30-án, a koncert egyórás esszenciája került a korongra, mindenféle utómunkálat nélkül, csak a hangszínekkel variálva. Etno-jazz, mondhatnánk rá a leginkább, ha ezzel nem határolnánk be óhatatlanul ezt a szabadon lélegző zenét, mely egyszerre szívszorító és felemelő, szépségesen fájdalmas és fájdalmasan szépséges. A magyar népzenei gyökerekből táplálkozik, néha közvetlenül, máskor közvetve, zongora, szaxofon, dob, basszus és bongók felelnek egymásnak, illetve haladnak egymás mellett. Hét kompozíció, mint a mesében, a végén egy tizenhét perces össznépi alámerüléssel.

Ha a Drumsra igaz a ritmusok szeretete - márpedig igaz -, akkor talán fokozottabban vonatkozik ez a sorrendben harmadiknak fellépő Korai Örömre. Zenéjük az etno, a jazz és a rock metszéspontjában lézeng, koncertjeik diaporámákkal és fényeffektekkel egybekötött látványos zenei előadások. Lemezükön a Drumshoz hasonlóan szintén hét kompozíció szerepel, de nem elsősorban a magyar népzenéből merítettek ihletet, hanem a világ zenei örökségéből csipegetnek. Muzsikájukra -  akárcsak a Másfélére vagy a Drumséra - sokan mondják, hogy acid-zene, víziók okozzák és víziókat okoznak, tágítgatva a tudat határait. (A hatvanas években azt mondták volna rá, hogy pszichedelikus, de ez a kifejezés, úgy tűnik, ma már divatjamúlt.) Ezek a spekulációk azonban a Korai Öröm zenéjének minőségét nem nagyon érintik, a folyamatosan növekvő, jelenleg átlagban egy tucat zenészből álló csapat muzsikája erőteljes, izmoktól és lelkesedéstől duzzadó, gyakran meditatív, befelé fordító, s nem mentes a sámánisztikus hatásoktól sem.