„Kövéren és kopaszon/ a hangerőt már nem bírom/ De ha már eljöttetek, /egy kicsit még ilyen leszek!” - kiáltja bele a fekete éjszakába Tunyogi Péter, a P. Mobil énekese, megrázza haját és a mikrofont, majd a zenekar tagjai elsöprő erővel és hangerővel belekezdenek Rocktóber című, rossz csillagzat alatt született számukba. Fényben a színpad, fényben a szemek, s a nyolc évvel ezelőtt Kaposváron leállt Örökmozgó ismét mozgásba lendül.

Mai, az élet szinte minden területén nosztalgiázó világunkban Schuster Lóránték - kortársaikkal ellentétben - nem csak emlékeikkel traktálják a nagyérdeműt. Ők nem akarnak opálos szemekkel hátrafelé tekintgetni, a múlt morzsáit csipekedni és abból jóllakni, illetve időben néminemű nyugdíjkiegészítésre szert tenni, hanem egyszerűen folytatni szeretnék. Ott, ahol abbahagyták. A színpadon.

Éppen ezért készítettek egy új nagylemezt, Ez az élet Babolcsai néni címmel. Rajta tizenkét életerős, életszagú, húsvér felvétel. Idén tavasszal rögzítették Törökbálinton, pedig olyan, mintha tíz évvel ezelőtt vették volna fel. Nyoma sincs rajta a felszedett kilóknak, a szaporodó szarkalábaknak, a deresedő halántéknek, a felfelé araszoló homloknak. Ez a tizenkét dal tele van lendülettel és energiával. Úgy üt, mint a kettőhúsz.

Schuster Lóránt, a pofonok után mindig talpraálló ötletember ma ugyanúgy rágja a bajszát, ha nem mennek kívánság szerint a dolgok, s ugyanúgy felszántja a színpadot, ha éppen úgy tartja kedve, mint egykor. Ha kell, gigantikus méretű felfújható kebleket dobál a közönség közé, hagy játszhassanak kicsit ők is, ha kell, bikiniben illegeti magát a színpadon, ha kell egy meggyötört fatönkön klopfolja a ritmust. És ha kell, ő bizony felteszi a csizmát az asztalra.

A hetvenes-nyolcvanas években a kultúrpolitika felkentnek vélt papjai rosszul lettek és vízért kiáltottak, ha meghallották őket. Nehezen viselték ugyanis a nyers zenei erőt és az azzal párosuló szókimondó szövegeket. Ezért elmondták őket mindennek. Még sovinisztának és irredentának is, pedig a Mondák könyvére épülő Honfoglalás című szvitjük a magyar rockzene egyik ékköve. (Még szerencse, hogy Göczey Zsuzsa jóvoltából a Magyar Rádió felvette, így évekkel később hivatalosan megjelenhetett.) A folyamatosan margóra szorított, de tízezres rajongótáborral rendelkező zenekar mindezek ellenére nem adta fel elképzeléseit, nem változtatott arculatán, nem fordult hátra és fogta meg a bokáját, hanem következetesen járta tovább a maga útját. A Hobo Blues Band, a Bizottság és a Beatrice társaságában ők lettek a fekete bárányok, s csak az időközben enyhülő légkörnek, no és a közönség nyomásának, illetve szeretetének köszönhető, hogy egyáltalán megjelenhetett három nagylemezük.

Mindez azonban a múlté. S ha a múltat nem is szabad végképp eltörölni, az Örökmozgó megy tovább. Előre.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Schuster Lóránt: Nappal politikus, éjjel rockzenész >> - interjú, 1999. március

Örökmozgó (P. Mobil '94) >> - cikk, 1994. július