Lüktető elektronikus űrzene mossa Budapest áporodott levegőjét. Fiatal, szőke hang krákog, majd lassan, tagoltan, kissé modorosan belesóhajtja a mikrofonba: „Itt a Tilos Rádió, a 95 pont 5-ön. A rádió a nemzetközi távközlési unió által be nem jegyzett hullámsávon sugároz. Adásukat egyetlen ország parlamentje sem támogatja. De azért írjatok!” Aztán pillanatnyi csend, majd az alternatív rockzene egyik géniusza, Nick Cave ordít bele mennyei hangján az éterbe.

Tíz, mindenre elszánt fanatikus fiatal, illetve köréjük csoportosuló alkotógárda (barátaik, ismerőseik és szimpatizánsaik) immár másfél esztendeje tölti(k) meg az ultrarövid hullám egyik vékonyka szeletét élettel. A hivatalosan működ(het)ő, a többség igényéhez idomult, idomított és hozzácsontosodott rádiózás alternatívájával. A Tilos Rádió elsősorban az alternatív és etno-zene, az experimentális művészetek és a különböző társadalmi kisebbségek rétegek fóruma. Az éterben szokatlan stílus persze a közízlés számára mosdatlan és fésületlen, de ez a sokszor mellbevágóan őszinte megszólalás, az „üdítő, szlenges nyelvi faragványok posztrokokó leleményessége” akár a hivatalos és illedelmes állami rádió stílusára is megtermékenyíthetően hathat.

A lakás, melyből sugároznak természetesen konspirációs. Még tulajdonosa sem sejti, mi folyik benne. A parányi térben viszonylag kényelmesen elfér a „stúdió” berendezése. A zenei szerkesztő körül - talán mondanom sem kell, hogy alternatív - CD-k és bakelit lemezek, kazetták tornyosulnak. Középen foltos, kerek kártyaasztal, rajta mikrofonállvány, kékpettyes bögre és (vörös)bor. Az ajtón fekete álarcos nő fényképe. Mosolya hamiskás.

- Bírom, hogy kiszíneztétek - kommentál mögöttem a szőke hang. - Utáltam, hogy olyan fekete.

- Ma kevés dumát szeretnék, ha lehet, - szól ki, mintegy válaszként a pult mögül a Zenész, majd felteszi az East Meets West holland folkzenekar Hoy Bobo Hoy című számát.

Amióta rádiózás van, azóta vannak szabad rádiók. A kérdés igazából a hatvanas-hetvenes évek fordulóján vált fontossá, amikor gomba módra szaporodtak az illegális kereskedelmi (kalóz) és közszolgálati (szabad) rádiók. Eleinte szinte mindenhol üldözték őket, de a médiatörvények fokozatos liberalizálása következtében mára a rendkívül színes európai rádiózás szerves részét képezik.

Magyarországon állítólag a kaposvári hully-gully adó, a ZOM volt az első úgynevezett szabad rádió. Középiskolások működtették hetente háromszor, néhány órán keresztül. Pécsett a tanulmányi időszak alatt rendszeresen szór az egyetemisták által üzemeltetett Szubjektív Rádió. Siófokon négy-öt hónappal ezelőtt lokális kereskedelmi kalózadót alakítottak, amelyet betéti társaság formájában működtetnek, fizetik a bírságot és adóznak bevételeik után. Budapesten pedig - a Tiloson kívül - a Sokol Rádió szólalt meg rövid időre, de miután a Frekvencia Gazdálkodási Intézet keményen rájuk szállt, kilenc hónappal ezelőtt felfüggesztette tevékenységét.

A Tilos Rádió 1991. augusztus 27-én sugárzott először. Eredetileg az első adást egy nappal korábbra tervezték, de a pápalátogatás miatt gyakorlatilag az egész város le volt zárva, így komoly esélye lett volna a lebukásnak. A plakátokat látva még a Nyilvánosság Klub egyik jeles aktivistája is a fejét rázta, s csak annyit mondott: ezt nem szabad csinálni.

„Az első műsor gerincét az előző nap készített interjúkat adták. - emlékezik vissza a rádió egyik munkatársa. - Voltak, akik szimpatizáltak velünk (Mészöly Miklós, Sinkovits Imre), voltak, akik hallani, sőt beszélni sem akartak erről (Kőszeg Ferenc, B. Tóth László), mondván, jogállamban élünk, és voltak, akik egyéb szempontok miatt vetették el az ötletet. Torgyán Józseftőt többek között megtudhattuk, hogy „kalózhajón nem lehet Európába jutni”.

A második adásnapra kiszállt a bemérőkocsi, s két hónap hajcihő és hercehurca alatt jöttek rá, hogy valami fontos dolgot találtak meg. Kiderült, a Németh-kormány által hozott frekvenciamoratórium csupán határozat, mindenképpen alkotmányellenes, és az új, demokratikusan megválasztott parlament nem foglalkozott vele, így gyakorlatilag hatalmi eszközökkel fagyasztották be a még kiosztható hullámsávokat. Amikor a Tilos indult, azok készítői egyáltalán nem voltak ennek tudatában. Csak csináltak valamit, ami nekik hiányzott. S úgy gondolták, a szólásszabadsághoz ez is hozzátartozik.

„A hőskorban hetente egyszer, néhány hét múlva már heti három alkalommal adunk - teszi hozzá a Zenész. - Sugároztunk kocsiból, szabadból, hegyről, erkélyekről és padlásokról. Éjszaka csúszós tetőkön antennát szereltük, időnként Belmondo-filmbe illő módon, játszótereken átszáguldozva kellett menekülnünk a rendőrautók elől. A bemérőkocsikat messziről fel lehetett ismerni. Voltak utcán álló őrszemek, minden meg volt szervezve, ennek köszönhetően sosem kaptak el minket. Két feltételezett szerkesztő ellen ugyan eljárást indítottak, de elegendő bizonyíték hiányában felmentették őket.”

Időközben elkezdődött az adás. Mi a konyhaajtóból szemléltük, ahogy a szőke hang a mikrofon felé hajol, s tudatja mindenkivel, hogy ma este - a programajánlat és egy interjút követően - a No Wave sorozatban hallható lesz Fred Frith legújabb operája, s fél tizenegy magasságában szokásukhoz híven bemutatnak egy lemezt. Hogy melyiket, azt nem árulja el, mint később kiderül, ő sem tudja. Ám izgalomra semmi ok, addig több mint három óra hátravan.

„Körülbelül két hónap múlva azok, akik az elején elzárkóztak tőlünk, rájöttek, amit mi csinálunk, nagyon fontos. Ekkor kaptuk meg a Nyilvánosság Klub alapította Civil Kurázsi díjat. Foglalkozunk a homoszexuálisok, kábítószeresek, anarchisták, feministák, vegetáriánusok és a környezetvédők helyzetével. A modernizálódó magyar társadalomban ezek a nyugati demokráciákban kiterjedt intézményrendszerrel, ideológiával és társadalmi bázissal rendelkező alternatív mozgalmak idehaza jórészt elszigetelten, rossz kommunikációs és eleve elítélő társadalmi viszonyok között meg sem szerveződtek igazán. Mi egyrészt meg szeretnénk könnyíteni számukra a kapcsolatteremtést, másrészt érték- és ízlésvilágukról, valamint problémáikról a beavatatlanokat is folyamatosan tájékoztatjuk. Ezenkívül ott vagyunk mindenféle antirasszista, diszkriminációellenes megmozduláson és tudósítunk. Ugyanakkor a Tilos Rádió - legalábbis mi úgy érezzük - izgalmas kulturális adóvá nőtte ki magát. A legismertebb szakemberek, esztéták nyilatkoznak nekünk, művészek, írók dolgoznak velünk. Garaczi Lászlónak és Parti Nagy Lajosnak volt sorozata nálunk. De megszólalt a rádióban Jeles Andrástól és Balassa Pétertől kezdve Szkárosi Endrén keresztül Szilágyi Ákosig és Karátson Gáborig sokan. Mert úgy vélik, ha egyelőre nem is mindig jó, amit csinálunk, de benne van egy civil típusú rádiózás lehetősége.”

Mégis, miből tartjátok fenn magatokat? - kérdem, miközben a lábammal egyfolytában keresem a legmelegebb pontot a kegyetlenül hideg padlón. Mint mondják, sokáig saját zsebből finanszírozták. Aztán egyre-másra jöttek a támogatások magánemberektől, a Nyilvánosság Klubtól, és különböző fórumtól, amely fontosnak tartotta, hogy ez a rádió fennmaradjon. S a kapott pénzt teljes egészében a technika és a hangtár fejlesztésére, illetve bővítésére fordította. Folyamatos anyagi problémáikat pedig ideig-óráig oldják meg a maguk által szervezett támogató partik.

Nyílik az ajtó s egy talpig fekete(ruhás) fiatal lép be rajta. Ő a soron következő kulturális blokk egyszemélyes szerkesztője, műsorvezetője és meghívott vendége. Leül az ütött-kopott, szocreálos fotelbe, összerendezgeti a papírjait, majd beszélni kezd. Különleges kiállításokra invitál vagy éppen igyekszik távol tartani bennünket. Szövegében időnként felbukkannak nők testrészek, művészek és alapítványok nevei. Műértő alapossággal boncolgat érett és kevésbé érett alkotókat, illetve alkotásokat. Bár néha leplez, azért sokszor kíméletlenül leleplez művészinek mondott blöfföket, nevek után nyomuló sznobizmust, (baráti) hírekre alapozott értékítéletet. Mindezt a (hazai) rádiózásban szokatlanul közvetlen monológ formájában.

„Ez a rádió szinte olyan, mint tízünk közös gyereke, - zökkenünk vissza a félmúltba -, folyton nő, egyre több baj van vele, egyre többet kell rákölteni, s egyre nagyobbak az elvárásaink vele szemben. Sajnos, eléggé kritika és reflexió nélküli közegben létezünk, mert a vételi nehézségek miatt túl kevés emberhez jutunk el. A kezdetekkor láttam olyan fiatalt, aki másfél órán keresztül két darab dróttal állt az erkélyen, csakhogy hallgathasson minket, de ez mégsem tartható hosszabb távon. Így az elvárást magunknak kell magunkkal szemben megfogalmazni. Tavaly augusztusban aztán úgy éreztük, tovább kell lépnünk. Hallhatóbbá kell válnunk. El kell jutnunk az emberekhez, hogy elfogadtassuk magunkat velük Ne csak szakemberekkel tudjuk elhitetni, hogy képesek vagyunk alternatív budapesti rádiót csinálni. Kidolgoztunk hát egy ütemtervet, amely szerintünk működőképes modellnek tűnik.”

Mondja ezt a szőke hang úgy, hogy közben tudja, amikor föloldják a moratóriumot, két eset lehetséges: vagy kap a Tilos frekvenciát, vagy nem. Igaz, az utóbbi változatra gondolni sem mernek, annyira méltánytalannak éreznék. Másfél éve csinálják, letettek valamit az asztalra. Nem támogatást akarnak kérni a hivatalos szervektől, csak azt, hogy hagyják őket békén. Dolgozni. Majd ők megtalálják azokat a módozatokat, amelyek alapján életben tudnak maradni.

- Tegyük fel, hogy megkapjátok frekvenciát. Ennek azonban az üzemeltetésen kívül egyéb anyagi vonzatai is vannak. Gondolok például a különböző jogdíjak fizetésére - kérdem, mire nagyon határozott a válasz: „Nem vagyunk kalózok. Még ha Sir Francis Drake technicizált utódai sokak számára szimpatikus és romantikus hősök is, mégiscsak anyagi megfontolásokból fosztogatnak. Mi természetesen akarunk jogdíjakat fizetni, és szolgáltatóként kívánunk működni. Úgy hisszük ugyanis, meg tudjuk csinálni a fából vaskarikát. Nevezetesen olyan rádiót, amelyben nincsen reklám.”

Újabb vendég érkezik. Kezében egy CD-lemez, mely szinte nyomdameleg. Rajta a már korábban beharangozott mű: Fred Frith új operája. Mielőtt feltenné, hosszasan beszél a zenei anyag hátteréről, előadójáról, hangulatáról és várható lélektani hatásairól. A szobát kibélelő csendben közel extatikus állapotban, a mosatlan zöldes függönyre szegezett tekintettel próbálja láthatóvá-hallhatóvá tenni előadásának tárgyát. Aztán felcsendül vagy inkább felzajlik a különleges zene. Jobban mondva zajkollázs. Egymástól eltérő, elütő zenei stílusok forgácsaiból összekevert melódiák, alkotórészeire bontott és bádogkannában egyberázott akkordfüzérek teszik próbára a hallgatók ideg és hallórendszerét.

„Tevékenységünk finanszírozására kitaláltunk egy több lábon álló struktúrát, amely eltarthatja a rádiót anélkül, hogy a hallgató ki lenne téve az agresszív, állelkes hangú, bármikor beléhasító reklámnak - térünk vissza a fülünknek kellemesebb világba - Nyugaton léteznek olyan rádiók, amelyeket kizárólag hallgatóik tartanak el. A mi célközönségünk azonban eléggé rossz anyagi helyzetben van. Ezért különböző - akár alapítványok, akár hivatalos szervek által támogatható - projektekben a marginális helyzetben levő csoportokon, társadalmi rétegeken kívánunk segíteni. A harmadik lehetőség a kibontakozóban levő alternatív médiaháló. Kölcsönösségi és viszonossági alapon rengeteg dologban tudnánk segíteni egymásnak, gondolok itt anyagok cseréjére, események megszervezésére. S végül, talán a legjárhatóbb út, ha akár mi, akár barátaink, akár szimpatizánsaink olyan koncert-sorozatokat szerveznek, zenei válogatásokat adnak ki, melyek a rádió nevéhez kötődnek, és így azok bevétele a mi kasszánkba folyik.”

Reményre ad okot, hogy a Tilos Rádiónak a politikával és az üzlettel szemben változatlan az álláspontja: mindenféle érdekcsoporttól függetlenül akarnak rádiózni. Mégha a napi politikától való távolmaradás, az ilyen jellegű témák mellőzése a rádióban szerintük mélységesen politikai lépés, hasonlatos ahhoz a meggondoláshoz, ami a hetvenes évek végén a civil társadalom elméletének kidolgozásához juttatta el a lengyel társadalomtudósokat. A Magyarországon megfigyelhető politikai apátia nem egyszerűen a jelenlegi politika elutasítása (ami egészséges gesztus lenne), hanem a politikának, mint olyannak az elvetése az emberek részéről, mely e rendszeresen (és rendszertől függetlenül) igyekszik logikáját a társadalom egészére kiterjeszteni. A Tilos Rádió nem politizál, mert a politikán kívül kíván gondolkozni a dolgokról, amelyek a társadalom egyes rétegeit foglalkoztatják. Úgy gondolják, nem nekik kell a politikára reflektálniunk, hanem éppen fordítva: a politikusoknak kell őket figyelniük. A kilencvenes években a civil társadalmi gondolat egyetlen lehetséges értelmezése a politikától való öntudatos függetlenedés programja.

Kilépek a deresedő éjszakába. Miközben a buszmegállóban várakozom, egy fiatalemberre leszek figyelmes. Nem tudom, nem ismerem, de érzem, hova siet. Behúzott nyakkal, hóna alatt iratcsomóval. Most tetetőtől talpig illegalitásban.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Egy este talpig illegalitásban (Tilos Rádió) >> - riport, 1993. március

Tilos Rádió Budapest >> - interjú, 1991. október

Cilivek az éterben (Tilos, Civil, Fiksz) >> - cikk, 1995. augusztus