Prieger Zsolt - Az Anima éve

A világ egyik legfontosabb elektronikus zenei színterén, a londoni Cargóban lép fel május 22-én az idén tízéves Anima Sound System, két napra rá pedig a nem kevésbé fontos Barbicanben teszi ugyanezt. Sorrendben hatodik lemezük, az Aquanistan tavasszal jelent meg, és több szempontból is mérföldkő lehet pályájukon: egyrészt az első anyaguk egy multinál (EMI), másrészt komoly a külföldi érdeklődés iránta, harmadrészt tőlük szokatlanul tele van akusztikus hangszerekkel. A részletekről Prieger Zsoltot, a zenekar vezetőjét faggattuk.

alt

  • Mondják, az idei év az Anima éve lesz, az Aquanistan hamarosan az angol piacon is megjelenik, a nyáron Montrealtól Londonig neves klubokban és fesztiválokon léptek fel, mostanság még a hazai kereskedelmi rádiókban is rendre felbukkantok. Most ért be a zenekar?

Mondjuk inkább azt, hogy mostanában így alakultak az események. Korábban is sokat játszottunk külföldön, Párizstól Londonig, több válogatáslemezen jelentek meg felvételeink, a Massive Attack vagy Nusrat Fateh Ali Khan társaságában. Dolgoztunk a Transglobal Undergrounddal vagy a Dee-Phazz-zel, sőt, tavaly kiadtunk egy, a hazai médiában szerintem méltatlanul elhanyagolt konceptmaxit, a londoni Asian Dub Foundationnal közösen. Két, nagyon más kultúrában élő, ugyanakkor nagyon hasonló attitűddel dolgozó zenekar közös, antirasszista üzenete volt ez. Az egyik egy közép-kelet-európai, azon belül is magyar hagyományokat új köntösbe, illetve kontextusba helyező, a másik meg egy londoni, másodgenerációs pakisztániakból és indiaiakból álló társulat, mégis hasonló az ideológia és az attitűd. Eddig ezeket a kezdeményezéseket azonban egyetlen kiadó sem terelte valamiféle mederbe.

Ezért is váltottatok?

Igen, a Hungarotontól tavaly korrekt körülmények között elváltunk, az EMI-vel pedig ötéves szerződést írtunk alá, és ők máris lépéseket tettek a külföld felé. Ráadásul általuk bekerültünk a kereskedelmi rádiók világába, annak ellenére, hogy mi mindig is erősen kritizáltuk és kritizáljuk e rádiók szűk látókörű rotációs műsorpolitikáját. A VIVA+-on a Csinálj gyereket! című számunkból készült klip az egyik legjátszottabb. Mindez persze számunkra kicsit mókás, de közben jó érzés is, hisz úgy értük ezt el, hogy semmiben sem alkalmazkodtunk a játékszabályokhoz, pontosan ugyanazt tesszük, mint korábban. Kívülről nézzük az egészet, soha nem fogadjuk el ezeket a normákat, hanem használjuk őket. Az EMI-nél abszolút látják, hogy nekünk mi a jó, nem akarnak belekényszeríteni bennünket kellemetlen szerepekbe. Megértik, hogy az idén tízéves Anima Sound System sosem menne el playbackelni mondjuk a Szuperbuliba, még akkor sem, ha ez a kereskedelmi siker ellen hat.

  • Az Anima tipikus elektronikus csapat, ezen a lemezen viszont első alkalommal akusztikus hangszereket is használtok. Ráadásul a korábbi kizárólagos “házimukák" után először vonultatok profi stúdióba. Miért éreztetek most erre késztetést?

Mert így minden eddiginél jobban meg tudtuk valósítani a zenei elképzeléseinket. A vonósok, a fúvósok és a szitár persze csak eszköz, miként a gépek is, ráadásul így a munka is sokkal keményebb és lassabb, de egy idő után egyszerűen elegünk lett abból, hogy csak gépekkel dolgozunk. Aquanistan, ez a címbeli elképzelt ország olyan, ahol béke és szeretet honol, és ahol a zene a legfőbb kommunikációs eszköz. Egyszerű, áttetsző, infantilis világ ez, ahol szintén békésen megférnek egymás mellett a legkülönbözőbb izgalmas stílusok, a reggae, a népzene és a hip-hop, illetve a klubritmusok és a szentimentális nagyzenekari hangszerelés. Ez a lemez dalos, ábrándos, szerelmes. A következő meg majd biztosan teljesen más lesz.

  • Mennyire közös ez a munka?

Az öcsém, Prieger Szabolcs elsősorban dalokban gondolkodik, Németh Gergő inkább a megvalósítás és mostanában egyre inkább a komponálás embere, én pedig az egészet összefogom, irányt jelölök, s megnyilvánulásaink logisztikája izgat. Az Anima lemezei egymás mellé rakva talán azért is tűnnek olyan eklektikusnak vagy sokszínűnek, mert mi folyamatosan kereső emberek vagyunk és alapvetően a játék, a játékosság mozgat bennünket. Ezért sem szeretem igazán a korábbi játékaink eredményeit visszahallani, mert az izgat, amit éppen aktuálisan csinálunk. Az érzések és a gondolatok persze ma is időtállóak, de a technika egyre több mindent tesz lehetővé, és akkor tudsz érzelmekben és gondolatokban is naprakész lenni, ha kellő önkritikával nézel hátra, és az egykori érzéseket és gondolatokat megpróbálod a mai kor eszközeivel újrateremteni.

  • Az Anima mellett Németh Gergővel számos egyéb projektben is részt vesztek, producerkednek. Szűknek érzitek a zenekari határokat?

Sokféle zenéből, gondolatból, egyéb hatásból táplálkozunk, és sok olyan ötlet foglalkoztat, amit az Anima keretein belül nem lehet vagy nem érdemes megvalósítani. Ilyenkor csinálunk projektet, mint a Dubcity Fanatikz, vagy producerkedünk, mint tavaly a Strong Defortmitynek, és ahogy most a Venus egykori énekesnőjének, Varga Zsuzsának. Zsuzsa példája jól mutatja azt, ahogy egy popikonnak számító lány a saját útját járja tovább és nem hajlandó beleszürkülni a hazai langyos popzenébe. Ráadásul idehaza légüres térben mozog a produkció, mert Magyarországon a popzene kettészakadt: egyrészről ott van a komoly szakmai- és közönségsikert is magáénak tudható, de még mindig undergroundnak számító vonal - ide sorolom az Animát is -, másfelől pedig ott van a nagyon ciki, a Máriók és Balázs Palik és persze a konzikból kijövő, jobb sorsra érdemes, de folyamatosan a hazai középszerrel kompromisszumokat kötő zenészek számomra semmit nem jelentő popvilága. Középen pedig - külföldön Madonnától a No Doubton át a Linkin' Parkig terjedő sávban - semmi. Akiknek mondjuk jó megnézni a klipjét, jó meghallgatni a zenéjét, bármikor, akár többször is. Zsuzsa lemeze, remélem, ilyen lesz. Friss, rockos, mégis technoid hangzású. Poplemez, ami teret ad a kísérletezésnek is.

  • Gyakran hallatjátok hangotokat politikai, társadalmi kérdésekben. Legutóbb például a nagy port kavaró Kender-tüntetés egyik szervezőjeként. Fontos ezt a két területet összekötni?

Számomra mindig is a Clash, Bob Marley és társaik, zenét és politizálást összekötő tevékenysége volt az etalon. Ez nem feltétlenül direkt politizálás, de nem gondolom, hogy csendben kéne maradni akkor, amikor beszélni kell. Mert a romák leszakadásáról, a szolidaritás eszméjéről, az embert embertől megkülönböztető rasszista attitűdök tarthatatlanságáról, a nők másodrendű szerepéről, a magyar társadalomban meglévő homofób gesztusokról beszélni kell. De ugyanilyen fontos téma a hazai média elbulvárosodása, elsivárosodása, a valóságshow-k, vagy a hazai szórakoztatóipar iszonyatos színvonaltalansága, a véleményformáló bal- és jobboldali értelmiségiek pártszervilizmusa. Ebbe a kategóriába tartozik a kendernapi megnyilvánulásunk is. Ezért vállaltam a zenei program megszervezését. Úgy vélem, hogy a kenderszívás erkölcsi, egészségügyi megítélése - főképp egy több százezer alkoholista akut problémáját megoldani képtelen társadalomban - nem a rendőrség dolga, hanem a szülőké és az orvosoké. Képtelenség, hogy tehetséges embereket, fiatalokat, egyetemistákat azért tegyenek lehetetlenné, mert alkalmanként kendert szívnak. A minimum ilyenkor az, hogy elmondjuk a véleményünk.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Németh Juci: Le a sterilitással >> - interjú, 2009. június

Anima 15 >> - cikk, 2008. december

Prieger Zsolt: Kisérleti jazz és hip-hop ritmusok >> - interjú, 2002. február

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el