Kiadó: naïve / Sony BMG (Magyarország)
Producer: Stuart Bruce
Borítóterv: Barilla.design
Játékidő: 59:32
Közreműködők: Palya Beáta - ének / Dés András ütőhangszerek / Lukács Miklós cimbalom / Novák Csaba nagybőgő / Szokolay Dongó Balázs szaxofon, furulya, kaval, duda
+ Vincent Le Quang - szaxofon, ének / Theodossii Spassov - kaval, ének / Lantos Zoltán - hegedű

Palya Bea - Szalóki Ági mellett - generációja legreménytelibb és legsikeresebb énekesnője. Gyerekkora óta táncol és énekel, tizenhat évesen a moldvai népzenét játszó budapesti Zurgó együttes énekese és tánctanára lett. Sokáig több sávon élte az életét. Egyrészt tudományos alapossággal is foglalkozott a magyar énekes népzenével (2002-ben az ELTE néprajz szakán diplomázott), másrészt a magyar mellett a bolgár, a roma, a török folkban és az indiai klasszikus zenében is megmerítkezett, harmadrészt az autentikus vonaltól is sokfelé elkalandozott. Énekelt a jazz-folkos Laokoón csoportban, a világzenés Folkestrában, a versmegzenésítésben jeles Sebő együttesben, a balkáni népzenét játszó Daradunában, a Szőke Szabolcs-féle Hólyagcirkuszban, és még ki tudja hol.

Pályafutása során tehát számtalan formációban szerepelt, korábban több saját lemezt (Ágról Ágra, 2003; Álom-álom kitalálom, 2004, Psyché, 2005) jelentetett meg, de valójában ez az az album, amit sokan régóta vártunk tőle: kiforrott, változatos és kellőképp személyes. A korábbi sok irányba mozgás, kalandozás meggyőző esszenciája.

A lemez címe Adieu les complexes, azaz Isten veled komplexusok! - ezt Boris Vian mondta valamikor, s tényleg a lényeget takarja: egy harminckét éves, sok keserűséget, magányt és sikert megélt nő önmagára találását. Aki alanyi jogú alkotóként a népi hagyományokon túllépve - muzsikustársai segítségével - maga formálja zenéjét és hát mindenekelőtt maga írja a szövegeit. Melyek így válnak igazán hitelesség, őszintévé, eredetivé.

Az Adieu les complexes Palya Bea első olyan albuma, amely nem „koncept”, azaz nem egyfajta dramaturgiai szálra felfűzött dalok sorozata, hanem azok önmagukban állnak, önmagukban hatnak, mégis egy nagyobb egység, gondolati ív részei. A nagyon belülről sjövő és mélybe tekintő lemezindító Holdtól a felszabadító marokkói utazást megörökítő Hoppán és a rezignáltan optimista I'm Happy-n át az ars poeticának is remek, megrázóan szép és reményteli befejezésig, a Sofia Express/Lover Man blokkig. Nemcsak hangulatukban, de stilárisan is kellően változatosak és merészek ezek a dalok. A fő fogódzó persze a népzene és a jazz, de kitűnő zenésztársak (is) köszönhetően ezen a lemezen valójában nincsenek határok, sem zenei, sem érzelmi értelemben. JBSZ

„Ami én volnék, az mind egy bőröndbe belefér. Pakolom, s föladom, csak ennyi, mért sírnék” - Palya Bea, 2008

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Zenefilm - hatodik nap >>

Egyszálbea, szinte>> - kritika, 2009. június

Isten veletek, komplexusok!>> - interjú, 2008. június