Kiadó: Mafioso Records
Producer: Szabó Tamás, Podlovics Péter
Borítóterv: Lerch Péter, Fotó: Tyukodi László
Játékidő: 60:24
Közreműködők: Fekete „Black” Jenő ének, gitár / Szabó Tamás ének, harharmonika / Bacsa Gyula billentyűsök / Kepes Róbert basszusgitár / Mezőfi István dob
+ Ripoff Raskolnikov gitár, vokál, hegedű / Franco „Toro” Trisciuzzi gitár, vokál / Dorogi Barbara vokál / Gál Csaba „Boogie” gitár, vokál / Bényei Tibor tuba / Sipeki Zoltán gitár / Pribil György gitár

A blues hazai története a nyolcvanas években nagyjából a Hobo Blues Banddel volt egyenlő. Ezt az egyeduralmat a Kassák klubban éledező akusztikus bluesvonal sem törte meg, az évtized végére azonban felnőtt egy új, másként gondolkodó bluesgeneráció, mely a blues-rock helyett a műfaj finomabb, autentikusabb árnyalatait igyekezett a hazai közönségnek bemutatni. Mindenekelőtt a klasszikus chicagói (nagyvárosi) bluest. Ennek az új nemzedéknek volt a prominens képviselője a Palermo Boogie Gang, melynek muzsikusai később különböző más formációkban is feltűntek, s melynek repertoárja és szellemisége bluesmuzsikusok generációira hatott.

Mire ez az album megjelent, túl voltak sok mindenen. Régesrég elhagyta őket a zenekart alapító egyszemélyes showműsort adó Hagyó Béla, öt éve a klasszikus felállásukban játszottak, a kor egyik legtöbbet koncertező hazai csapata voltak, megkapták a legígéretesebb zenekarnak járó eMeRTON-díjat, s a műfaj számos világnagyságával (Champion Jack Dupree, Big Jay McNeely, Eb Davis, Magic Slim) örömzenéltek már együtt. Nem utolsósorban pedig két nagylemezen (Palermo Boogie Gang, 1990, Red Hot Blues, 1993) bizonyították, hogy remekül bánnak a standardekkel.

A Bottle Up And Go azonban mindenképpen újat hozott: mindenekelőtt abban, hogy az addig szinte kizárólag feldolgozásokat játszó zenekar nyolc saját szerzeménnyel rukkolt elő. Ráadásul számos első osztályú vendég (Dorogi Barbara, Ripoff Raskolnikov, Franco Toro, Gál Boogie Csaba, Sipeki Zoltán, Pribil György, Bényei György) erősítette soraikat. A korongon a Palermo Boogie Gang tagjai gyakorlatilag minden erényüket felsorakoztatták: színgazdag játék, biztos tempóérzék és hangszerkezelés, tökéletes összhang és egymás iránti tolerancia.

A zenekar ezzel a produkciójával jutott el a csúcsra, s bár készített még egy erős albumot (Anniversary, 1996), 1997 augusztusában feloszlott. A két frontember közül Fekete Jenő a Muddy Shoes-zal a hagyományosabb „fekete” vonalon maradt, Szabó Tamás szólóban és a Spo-Dee-O-Dee-val viszont azóta sokféle stílusban kipróbálta magát. JBSZ

„Fekete vagy fehér blues, tök mindegy, az ember becsukja a szemét, hallgatja és élvezi - az előadó nemétől, bőrszínétől függetlenül.” - Fekete Jenő, 2003

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Palermo Boogie Gang: Bottle Up And Go >> - 303 magyar lemez, 2008

Fekete Jenő - A bluesba sok minden belefér >> - interjú, 2002

Szabó újabb ruhája >> - cikk, 2002. április

Szabó & Ferenczi - Egy sima, egy fordított >> - cikk, 1999. július

Szabó Tamás - A szabó ruhái >> - interjú, 1998. február

Tíz év a periférián >> - cikk, 1996. december