„A világot kaotikusnak látom. Hiányolom a rendet, pedig én a rendszeretetet próbálom belevinni a képeimbe. A házakat, a járdákat, a tornyokat ezért a lehető legszabályosabbra festem, szándékosan idealizálom őket. Ez egy olyan rend, ami a valóságban nem létezik."

A rend festőjét Hörcher Lászlónak hívják és makacsul járja a maga útját. A divathullámokkal mit sem törődve rendíthetetlenül festi kemény stílusú utcaképeit, portréit és csendéleteit. Roppant aprólékos és szélsőségesen precíz. Napi nyolc-tízórás munka mellett másfél-két hónapig (!) készíti el egy 40x60-as olajfestményét.

A munkaigényes előadásmód miatt - meséli - utcaképeimet természetesen nem a helyszínen készítem, hanem fekete-fehér fényképek alapján dolgozom. Ez azért is fontos, mert így magam találhatom ki a színeket.

• Szinte valamennyi képeden előfordul egy-két templom vagy torony. Ez szándékos?

Ezek egyrészt gyermekkori, olaszországi utazásaim emlékei, másrészt a templomot motívumként használom. Utalásként a transzcendensre, a természetfelettire.

• Az utcák kihaltak, az embernek az az érzése, mintha kísértetvárosban járna...

A képeimmel apokaliptikus, világvége hangulatot próbálok kifejezni: egy vegyiháború után a házak érintetlenek, viszont egy amőba sem marad életben. A nagy erős, nyomasztóan mélykék ég, a néptelen utcák, a harsány, néha fenyegető árnyékok mind-mind egy megkövült, kőkemény világot próbálnak érzékeltetni.

• Talán ezért vonzódsz a heavy metalhez? Ezért tervezel lemezborítókat?

Igen. Legutóbb a kitűnő thrash speed metal zenekarnak, a Moby Dicknek készítettem el első, Ugass kutya című lemezborítóját, amely egy ordító, kidülledt szemű, kilógó nyelvű nyárspolgárt ábrázol. Aki a fülét fogja és szinte beleőszül a dübörgő thrash metalba. Mindezt nagyon élethűen, szőrszál-hasogatóan aprólékos kivitelezésben készítettem el. Alul járatait, a szemek csillogását, a fogakat egyenként megfesteni - ez jelenti számomra a vitamint.

• Modell után festesz, vagy a képzelet szüleményei?

Többnyire magam vicsorgok a tükör előtt, de ha elfáradok, akkor a családtagokat állítom sorba vicsorítva, ordítva. Ezenkívül néhány elborult heavy metal zenész, például Ozzy Osborne fényképét használom. Egy metál borító nem feltétlenül erőszakot szimbolizáló motívumokra - koponya, kard, vér - épül. Az Ossian együttes harmadik nagylemezén például egy fantázia szülte tankot festettem meg.

• És ez mit szimbolizál?

A metál erejét, monumentalitását, nyomulását és hódítását. Jön a tank, beindul a metálhenger és nincs mese. Volt, akit irtózat fogott el, amikor meglátta, de mit sem törődöm vele.

• A műhelyed falán egymás alatt látható Jézus Krisztus és a Pokolgép együttes. Nem érzel ellentmondást?

Egyáltalán nem. Oly mindegy, hogy az énekes sátánról vagy démonról hörög. Nekem kimondottan a töméntelen, fémes zaj tetszik a heavy metálban, a lényeg, hogy sikáljanak, döngöljenek és hegesszenek látástól mikulásig. Elhatárolom magam a szövegektől, engem csak a zene érdekel.

• Ez azért is meglepő, mert úgy tudom, vallásos vagy.

Kiskorom óta vallásos nevelést kaptam a szüleimtől, ez meghatározó az életemben. A képeimnek azonban nem köze van hozzá, a kettő nem függ össze. Ugyanakkor erősen  hat rám minden az életben, ami kapcsolatban áll a halállal vagy az azutáni léttel.

• Foglalkozol okkult tudományokkal?

Nem, de izgat. Persze elhatárolom magam mindattól, ami ütközik a vallással, de ez valahogy izgalomban tart. Például fantasztikus hatással van rám, ha kimegyek a temetőbe, és látom a sírokat meg a kereszteket. Gyakran így merítek ihletet.

• Mi történik akkor, ha egy heavy metál zenekar arra kér, hogy a borítójukra fessél fordított keresztet?

Alkalmazkodnom kell a kívánságokhoz, de van saját cenzúrám. Ami abba ütközik - például ez vagy az ehhez hasonló sátánista szimbólumok -, azt nem vagyok hajlandó megfesteni. Azonkívül ragaszkodom az aprólékos előadásmódhoz és a színekben az autonómiához. Tartalmi szempontból persze szerencsésebbnek érzem a saját képeimet. De hát ezek a borítók hoznak annyit a konyhára, hogy szerényen megéljek. Tanítok ugyan rajzot a Budavári Általános Iskolában, de az édeskevés. Ez kényszerhelyzet, hiszen ha tehetném, csak utcaképeket festenék. De ebből nem lehet megélni.

• Pedig két éve Bécsben sikert arattál velük.

Teljesen váratlanul. Turistaként jártam kinn, a hónom alatt az olajfestményeimről készült reprodukciókkal és az egyik galéria - egy bank kiállítóterme - rögtön időpontot is javasolt. A kiállításnak aztán jelentős visszhangja volt, a tévéhíradó is tudósított róla.

• Azóta azonban nem állítottál ki. Tervezed valamikor a közeljövőben?

Szeptemberben a Csepel Galériában mutatom be a képeimet. Külföldön is van érdeklődés, talán lesz belőle valami. Mindenesetre rendületlenül festek, és számomra ez a lényeg.

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Holt festők társasága (Hörcher László) >> - cikk, 1991. október

Hörcher László: A rend festője >> - interjú, 1991. július