Odafenn lobog a zászló. Rezonance Art Festival. Korhadó Wartburg-karosszéria a falnak támasztva. Málló vakolat, pszichedelikus színek és fityisz. Rongyokból, papirgalacsinokból, műanyag-törmelékből összegyúrt figurák. Kavargó kék, zöld, sárga és piros szalagok. Kiborult festékdobozok, széttört üvegek, üres konzervek.

Fiatalok. Porral átitatódott hosszú haj, cérnával összetartott ruha, széttiport cipő. És mosoly.

Apró színes folt a Ferencváros lepusztult háztömbjei közt.

Néhány héttel ezelőtt francia, német, holland és belga fiatalok vették birtokba a Liliom és a Tűzoltó utca sarkán lévő üres gyárépületet, a város különböző pontjairól összeszedegetett vas-, fa-, papír- és rongyhulladékból szobrokat, szoborcsoportokat, environmenteket készítettek. A többségükben képzőművészeti iskolát végzett fiatalok ugyanis az utca művészetének lelkes propagálói. Nem múzeumok, kiállítótermek, gazdag műkereskedők és tehetősebb műgyűjtők számára alkotnak, hanem az utca népe, az egyszerű emberek közé próbálják eljuttatni azt. Számukra élet és művészet egy és ugyanaz: a jelenben, a jelennek élnek és dolgoznak. A jövő nem igazán érdekli őket, ha elfogy a pénzük, kiállnak az utcasarokra és összezenélik a következő néhány napra valót.

Alkalmanként - anyagi helyzetüktől függően pénzért vagy ingyen - performanszokat rendeznek. Közben rendületlenül festik szabálytalan fal- és aszfaltkompozíciójukat. Aztán összepakolnak és rozoga, náluknál kétszer öregebb, pszichedelikus színeikben pompázó autóbuszaikon elzötyögnek a következő város, a következő „műterem” felé. Nem marad utánuk más, csak egy üde színfolt a nyomasztó betondzsungelben.

 ----------------------

Kapcsolódó anyagok:

A múzeális trafóházt életre kel (Trafó megnyitó) >> - cikk, 1998. október

Fiatal művészek a Trafóházban? >> - cikk, 1996. június

Resonance Art Fesztivál >> - cikk, 1991. június