Bródy Dani és Luca: A fiam + a lányom
- Tudjátok ti egyáltalán, hogy mit csinál a papa?
Dani: A papa zenész, dalokat szokott írni, elénekli azokat a színpadon, s így keresi nekünk a pénzt. Nagyon sokat dolgozik, általában csak kedden és csütörtökön szokott itthon lenni, akkor is csak hét óra után. Pedig jó volna vele többet játszani.
- Szigorú hozzátok?
Dani: Attól függ, miben. A mama azt nem szereti, ha sok-sok édességet eszünk, vagy ha reggeltől estig számítógépezek. Apa viszont csak azt nem, ha ölős játékokat játszom. Kedvenc játéka egyébként a railroad, amelyet néha egész napon keresztül is játszik.
- Nem szoktatok veszekedni a gépen?
Dani: Régebben igen, de aztán szerződést kötöttem vele, hogy iskola után egy órától tízig enyém a gép, a többi időben pedig az övé. Ezt a megállapodást egy darabig betartotta, később már nem. Ma viszont már nem játszik annyit vele, mint régen. Inkább csak a szövegeit írja rajta.
- Mi leszel, ha nagy leszel?
Dani: Számítógépes. Ez érdekel. A Doson, a Windowson és a Nortonon már túl vagyok, hamarosan pedig programfejlesztő tanfolyamra megyek.
Luca: Én még nem tudom, de nagyon szeretek olvasni.
- Nem akartok ti is zenészek lenni?
Luca: Hát, gitározni nem szeretünk. Zongorázni és furulyázni tanulok.
Dani: Apa néha, ha írja a dalokat, és kedve szottyan, elkezdi hangosan pengetni a gitárt. Van hogy átmegyek hozzá, bedugom a mikrofont, és berregek, meg mindenféle hangokat adok ki rajta. Nem mindig viseli jól.
Luca: Ha ő egyszer aludni akar, akkor alszik. Ha valamihez nincs kedve, ha beteg, vagy éppen unalmas neki az élet, akkor lefekszik és alszik. Elég sokat.
Dani: Kedd és csütörtök a rendkívüli nap. Héttől a mami elmegy tornázni valami hiphop dance-re, és akkor idehaza elszabadul a pokol. Birkózunk, meg gorillázunk a papával. Leoltjuk a villanyt, és ő, a gorilla ijesztget minket, nekünk meg rohangálni kell előle. Néha társasjátékozunk, Luca a römiklubot szereti, én meg a Riscet, ami egy stratégiai-hódító játék. (És itt hosszasan elmagyarázza a játék lényegét - A szerk.)
- Szoktatok járni a papa koncertjeire?
Dani: Hát én egyszer-kétszer elmentem. Jó volt. Mások nagyon felnéznek rá, de nekünk ő természetes. S apu megmondta nekem őszintén, hogy nem szereti a rajongókat. Szereti, ha szeretik a dalait, de nem szereti, ha aláírást kérnek tőle. És nem szereti a túl nagy társaságot. Ha idehaza gyerektömörület van, felmegy aludni, ha sok a felnőtt, akkor is.
- Mit tudtok róla, mit csinált régen az apu?
Dani: Tudjuk, hogy az Illés zenekarban játszott, a zenekar egyik tagját úgy hívják, hogy Szörényi Levente, akinek a múltkor, amikor itt járt, narancssárga szemüvege volt, s utoljára csak azt hallottam, hogy összevesztek, de utána kibékültek. Most nem tudom, hogy állnak.
- Illés-dalokat szoktatok hallgatni?
Luca: Amikor én még kissrác voltam - azt szeretem, a többit nem nagyon ismerem.
Dani: Én csak azt ismerem.
- Milyen zenéket szoktatok hallgatni?
Dani: Inkább klasszikus zenét, Beethoven-szimfóniákat. Mozart is nagyon jó. A könnyűzenét szintén szeretem, az őrült rockot viszont nem. (Őrült rock Dani szerint az, amelyben ordítoznak és mindenféléket csinálnak az emberek - A szerk.) Inkább a viccesebb dalokat szeretem, mint például amit a Besenyő család énekel. Szeretem, ha hülyülnek az emberek.
Luca: Én is szeretem Beethovent, Mozartot, meg az apuféle zenéket. Azért szeretem azokat, mert nyugodtak.
- Az osztálytársaitok mit gondolnak rólatok?
Dani: Hát először tátva maradt a szájuk, de utána megszokták, hogy mi vagyunk a Bródyk. Mivel nekünk ő az apukánk, így mi ezt a helyzetet természetesnek vesszük.
- Mi az, amit a legkevésbé szerettek a papában?
Dani: Azt, hogy ő nem szereti a McDonald's-kajákat, azt mondja rájuk, hogy az szar, így mi sem nagyon esszük.
Luca: Én azt nem szeretem benne, hogy nem tud igazán komoly lenni. Mindig hülyéskedik. Kicsivel legyen komolyabb, de nem sokkal, mert az sem jó.
- S mi az, amit a legjobban szerettek benne?
Dani: Szeretjük, hogy engedékeny, hogy meg lehet beszélni vele dolgokat. És üzletelni is lehet vele.
- Honnan van rá pénzed?
Dani: Hát a pénz nyáron jön magától.
Luca: Régen nagyon sok fagyit ettünk, mostanában viszont reggel megkapjuk a fagyi árát, és azt csinálunk vele, amit akarunk.
Dani: Múlt nyáron háromezer forintot gyűjtöttem így össze, mivel egyáltalán nem ettem fagyit. Aztán a jövedelmemet befektettem a bankba, és éppen tegnap vettem ki, mert úgy néz ki, veszek egy számítógépes játékot.
(jébé)
---------
További anyagok:
1. Jegyzetek (Sebők János, Lovas Lajos, Wágner úr, Pilhál György)
2. Volt egyszer egy nagy csapat (Illés-kronológia, életrajzok)
3. Fő a próba (képriport)
4. Bródy Dani és Bródy Luca - A fiam + a lányom
5. Szörényi Örs - Az alma és a fája
6. Illés Áron: Túl magas volt a mérce
7. Szörényi Réka: Holdfény '69
8. Zorán: Ma más időket élünk
9. Benkő László: Az Illés volt a vízválasztó
10. Tolcsvay Béla: Felborult az értékrend (JBSZ)
11. A szakma szemüvege (Török Ádám, D. Nagy Lajos, Bornai Tibor, Németth Oszkár, Éliás Gyula, Dolák-Saly Róbert, Kovács Kati, Nagy Feró, Ivánka Csaba, Schuster Lóránt. Frenreisz Károly, Lovasi András és Bayer Friderika az Illésről)
12. Bors Jenő: A szó veszélyes fegyver
13. Mindörökké Illés (Kiállítás Kőbányán)
14. Egy elfelejtett dal (Szörényi-Bródy: Koszos kisfiú)
15. A gyűjtő
16. Ahogy az utca 13 embere látja