Idén ünnepli fennállása ötvenedik évfordulóját a csillagász-táltos Grandpierre Atilla vezette Vágtázó Halottkémek, mely ma este a Magyar Zene Házában mutatja be legfrissebb nagylemezét. Ennek kapcsán tekintettük át a műfajilag nehezen beskatulyázható, a punk, a sámánlét és az „mágikus” népzene között mozgó zenekar öt évtizedes pályáját.

Előadóművészként, népművelőként és (szöveg)íróként elévülhetetlen érdemei vannak a blues hazai népszerűsítésében. Zenekara, a Hobo Blues Band fennállása harminchárom éve alatt folyamatosan a színpadon volt – ami hazai viszonylatban egyedülálló jelenség. Ráadásul a ma nyolcvanéves Hobo az elmúlt évtizedekben színházi vonalon is roppant aktív volt és maradt, időről időre összeállított példaképei – József Attila, Jim Morrison, Vladimír Viszockij, Francois Villon vagy Ady Endre – verseiből önálló estre valót.

Sajtófotó, 1976-ból

Kétségkívül a legismertebb reggae-előadó, énekes, gitáros, dalszerző és emberi jogi aktivista, akinek legendáját tovább erősíti, hogy 1981 májusában mindössze harminchat évesen hagyott itt bennünket. Posztumusz válogatása (Legend, 1984) – mely valamennyi Top 10 slágerét tartalmazza – minden idők legsikeresebb reggae albuma lett, a műfajhoz képest döbbenetesen sok, több mint 25 millió példányban fogyott belőle. Miközben a nevével háromszor ennyi lemezt adtak el világszerte. Bob Marley ma lenne nyolcvan éves.

Donovan a hatvanas évek közepén

Február első szerdáján, 5-én este héttől a Magyar Zene Háza könyvtárában ismét lesz Rock and Roll Szabadegyetem: a hetedik évad nyitányában változatlanul az Egyesült Királyságban maradunk, ahol a hatvanas évek második felében a beat, a blues és a rock mellett az angol folk is új erőre kapott. 1965 februárjában a Ready Steady Go című tévés popműsorban feltűnt egy alig tizennyolc éves skót fiú, aki a swinging London atmoszférában egyszerű és megkapó dalokat adott elő akusztikus gitárkísérettel. S bár Donovan pályája a kezdeti folkos világtól az évtized végére eléggé messzire távolodott, hatására fiatalok egész sora fedezte fel magának az angol és kelta folkzenét, és hozta azt rockos elemek bevonásával közelebb a fősodorhoz. Közülük a legfontosabb a Fairport Convention és a Pentangle, no meg a blues felől érkező, később a rock felé távozó Jethro Tull.

Ő volt az első globális rock and rollsztár, az amerikai tinédzser, aki a fekete bluest a fehér countryval, a fehér countryt pedig fekete-fehér gospellel elegyítette, kialakítva ezzel a kezdetben rockabillynek, később rock and rollnak nevezett stílust. Ösztönös tehetség volt, aki dalait természetes szexualitással adta elő, és alkalmas lett arra, hogy az ötvenes évek Amerikájában egyrészt az új ideálokat kereső nemzedék lázadást megtestesítő bálványa legyen, másrészt fellépésével az addigi zenei és egyetemes kultúrának is új irányt szabjon. Elvis Presley ma lenne 90 éves.

Ezúttal csütörtökre esik a szerda – január 9-én este héttől lesz a Magyar Zene Háza könyvtárában Rock and Roll Szabadegyetem következő előadása. A hatvanas évek eleji brit rhythm and blues boomot az évtized végén újabb jelentős hullám követte. A még ismeretlen ír Taste épp a Cream búcsúkoncertjén (1968 november) mutatkozott be, de ekkoriban élte virágkorát a bluest a rock and rollal keverő nottinghami Ten Years After; a többség által a hetvenes évek popzenei sztárjaként ismerő Fleetwood Mac; a két, alapvetően egyetlen domináns személyre épülő, állandóan változó felállású és hosszabb pályát befutó Savoy Brown és Chicken Shack. És hát a második brit blueshullámhoz sorolandó a hatvanas-hetvenes évek fordulójának egyik legsikeresebb rockcsapata, a Free is.

Ma hatvan éve, hogy Szörényi Levente és Illés Lajos a Váci utcai Napoletanában – miután közösen megittak egy üveg vörösbort – egymás tenyerébe csaptak, ezzel lényegében megalakult a „nagy Illés”, mely fél évvel később nemcsak megteremtette a magyar nyelvű beatzenét, de 1973-as feloszlásáig a beatkorszak legfényesebb – szerencsére felvételekben is bőven dokumentált – fejezetét írta.

A kilencvenes évek hajnalán a seattle-i Pearl Jam frontembereként robbant be a rockköztudatba, és azóta is megmaradt az alterock egyik ikonjának. A klasszikus arénarockba friss életet lehelő zenekarával az azóta eltelt három és fél évtizedben mindig feszes, kemény, de könnyebben befogadható rockzenét játszott, igaz, az ízek és tónusok időről időre, albumról albumra változtak. Eddie Vedder ma hatvan éves.

Generációja egyik legeredetibb dalszerzője – nem utolsósorban vérbeli történetmesélője. Keserédes kávéházi bárzongoristaként indult és jelentette meg ilyen jellegű szerzeményeit, a nyolcvanas évek derekán sok irányból építkező kocsmazenére váltott, amit a kilencvenes évektől a folytonos és kiszámíthatatlan kísérletezéssel fejelt meg. 1973 óta összesen tizenhét albumot publikált, a legutolsót sem most, hanem még 2011-ben. Tom Waits 75 éves.

 Középen Eric Clapton

Hatvan éve került a boltokba a Yardbirds nyers, lendületes, felkavaró – nem mellesleg katasztrofálisan szóló – bemutatkozó albuma, a Five Live Yardbirds, melyen az alig tizenkilenc éves Eric „Slowhand” Clapton pengette a húrokat. A korszak egyik legnépszerűbb brit bluesrock bandája Clapton mellett két további gitárhőst (Jeff Beck, Jimmy Page) is adott a rocknak, mégsem tudott igazán befutni. Saját dalok nélkül ugyanis nekik sem ment.