Hatvan éve, hogy megjelent az Egyesült Államokban minden idők egyik legismertebb gitárriffjével induló, a hatvanas évek meghatározó brit rockhimnuszának számító Rolling Stones-dal, az (I Can’t Get No) Satisfaction. A britek viszont annak idején hónapokat kivártak: a Decca ugyanis épp egy Rolling Stones EP (Got Live If You Want It!) kiadásával volt elfoglalva, így a szigetországi rajongók csak augusztus 20-án vehették kézbe azt.

Metropol Group, 1979

Erdélyben a hetvenes években magyar rockzenésznek lenni sokkal keményebb kiállást igényelt, mint Magyarországon, nem beszélve a Ceaușescu-korszak legsötétebb időszakáról, a nyolcvanas évek derekáról, második feléről. S bár az erdélyi magyar rockzene éppúgy szerves része az egyetemes magyar kultúrának, mint az erdélyi irodalom, a képzőművészet vagy a filmművészet, Magyarországról nézve viszonylag keveset tudunk róla. Következzen hát egy gyorstalpaló – a rendszerváltozásig.

A Rock and Roll Szabadegyetem évadzáró előadásán (2025. június 4, 19:30, Magyar Zene Háza könyvtára) a Pink Floyd áll a célkeresztben. Nem kifejezetten progresszív rock banda, de zenei szempontból a hetvenes években hasonló törekvések jellemezték. Az 1965 végén alakult zenekar kezdetben rhythm and blues-t játszott, és – a Soft Machine mellett – az akkoriban kibontakozó londoni pszichedelikus színtér legfontosabb képviselője volt. Vezetője, fő komponistája, Syd Barrett azonban olyan mértéktelenül nyelte a tudattágító, agymosó tablettákat, hogy társai végül úgy döntöttek, megválnak tőle. Helyét David Gilmour töltötte be, akivel az együttes egészen más utakon indult tovább. A Pink Floyd zenéje mindig is az emberi fantáziára épített: méltóságteljes hömpölygésével, líraiságával, patetikusságával, hirtelen hangváltásaival ejtette rabul hallgatóit, és zenei világa – a befogadó tudatában kiváltott hatás miatt – űr-rock vagy sci-fi-rock néven vált ismertté.

Az 1960-as években a Who gitárosaként és fő dalszerzőjeként vált ismertté, azóta több mint száz dalt írt a korszakos brit együttes számára, illetve saját szólóalbumaira. Nevéhez fűződik a Tommy és a Quadrophenia című rockopera. A stúdióban a gitározás és éneklés mellett zongorán, szintetizátoron, tangóharmonikán, bendzsón, basszusgitáron és dobon is játszott. A zenélés mellett pedig a tollal is mesterien bánik: több mint hat évtizedes pályája során számos könyvet, forgatókönyvet, kritikát és esszét írt. Pete Townshend ma nyolcvanéves.

1994-ben

A nagyközönség a nevét kevésbé ismeri, pedig minden idők legnépszerűbb indusztriális formációja, az amerikai Nine Inch Nails alapítója, lelke, énekese, multiinstrumentalistája, dalszerzője és 2016-ig az egyetlen hivatalos tagja (azóta az angol Atticus Ross is állandósítva lett). Emellett dolgozott pártfogoltja, a horror-rocker Marilyn Manson, a rapper Saul Williams és a popénekes Halsey dalain, albumain. Trent Reznor ma hatvanéves.

Van der Graaf Generator

A Rock and Roll Szabadegyetem következő előadásán (2025. május 7, 19:00, Magyar Zene Háza könyvtára) a Peter Hammill vezette Van der Graaf Generator és a pár napja hazánkban is fellépett Colosseum lesz a téma. Az 1969 és 1977 között fénykorát élő Van der Graaf Generatort egyéni hang, sötét tónusú, szürreális, filozofikus mélységű szövegvilág és erős kompozíciók jellemezték. A hetvenes évek legelején készült nagylemezeik a legnagyobbakéval vetekszenek, mégha elvontabb, melankolikusabb hangvételük miatt a progresszív rock élcsapatokhoz mérhető közönségsikereket nem is értek el. Akárcsak a Colosseum, amely a hatvanas évek végén nagy reményekkel indult, de igazán sosem tudta kifutni a formáját. Mégha Chris Farlowe (ének) csatlakozásával a hetvenes évek hajnalán kialakult a zenekar ma már klasszikusnak tartott felállása, mely 1994-ben ismét összeállt és bő húsz éven át rendszeresen adott koncerteket világszerte, így Magyarországon is.

Az 1950-es évek második felében a rock and roll nyomán új táncstílus hódította meg a világot, a New York-i Harlem afro-amerikai közösségeiben született Lindy hopból és a swingből kinőtt akrobatikus táncforma, a dinamikusan mozgalmas, kidobós rock and roll. Majd az évtized végén érkezett az újabb őrület, a twist (a la Chubby Checker), nyomában pedig a folyamatosan megújuló dél-amerikai és afrikai táncdivatok, melyeknek tulajdonképpen a brit beatkorszak beköszönte vetett véget.

Bár pályafutását bátyja, Zorán oldalán a Metro együttesben kezdte, a ma nyolcvan éves Sztevanovity Dusán mégis Presser Gábor szerzőtársaként alkotott maradandót, akivel az LGT-kollektíva mellett olyan előadóknak írt dalokat, mint Zorán, Kovács Kati, Katona Klári, Gerendás Péter, Kern András vagy Janicsák Veca. Az ugyancsak Presserrel közös musical, A padlás 1988 januári bemutatója óta pedig töretlen sikerrel szerepel a Vígszínház repertoárján, ahol az előadások száma idén februárban érte el az ezeregyszázat (!).

Fotó: JBSz (2006)

A magyar beat/rock talán legfontosabb alkotója, aki a hatvanas évek derekán Bródy János szövegeivel nemcsak megteremtette a magyar nyelvű beatzenét, de idővel elszakadt az angolszász mintáktól, majd későbbi szólólemezein markáns kísérletekbe kezdett, hogy a magyar és a Kárpát-medence népzenéjéből, illetve a nemzetközi rockzenéből egy sajátos kelet-európai rockstílust hozzon létre. Ezeket a kísérleteket a nyolcvanas évektől a dalműforma felé fejlesztette tovább, megteremtve a történelmi témájú nemzeti rockoperát. Szörényi Levente ma nyolcvanéves.

Fotó: Kaláka honlap

A bő ötvenöt évvel ezelőtt indult, ma is aktív (!) Kaláka alapítója és mindenese, aki emellett számos szólóanyagot is megjelentetett, a rendszerváltozás óta pedig a legfontosabb hazai folkzenei kiadó vezetője. A ma 75 éves Gryllus Dániel mindemellett három, több évtizedes múltú fesztivált is üzemeltet.