Magyarország talán legismertebb jazzgitárosa, a jazztanszakon évtizedeken át annak vezető gitártanára volt: szinte nincs ma olyan jazzgitáros, aki ne nála kezdte volna a pályáját. Ráadásul az egyik legtöbbet foglalkoztatott hazai jazzmuzsikus, játéka megszámlálhatatlan hazai pop-, rock- és jazzlemezen hallható. 2018 óta nincs köztük, pedig Babos Gyula még csak ma lenne hetvenöt éves.
Bővebben: A művészet és a megélhetés között egyensúlyozva...
Június első szerdáján a szezon utolsó Rock And Roll Szabadegyeteme (június 05, 19:00 Magyar Zene Háza könyvtára), a téma ezúttal az 1969-es esztendő két ikonikus eseménye, Woodstock és Altamont. Ha egyetlen jelképben kellene összesűríteni a hatvanas éveket, a többség valószínűleg Woodstockra szavazna. Diáklázadások, forró nyarak, polgárjogi küzdelmek, hippivilág, ellenkultúra, underground, szexuális forradalom, kábítószerek, újművészek, rockzene – mindaz, ami egy generációt foglalkoztatott anno benne van ebben a szóban. Az 1969. augusztus 15. és 17. között megrendezett, közel félmillió fiatalt vonzó fesztivál tömegoptimizmusára azonban szűk négy hónap múlva érkezett a „válasz”: 1969. december 6-án Altamontban a Rolling Stones koncertje alatt a rendfenntartással megbízott Pokol Angyalai a kamerák előtt szúrtak le egy fekete fiatalt. És ezzel lényegében az egész ellenkulturális mozgalmat kompromittálták.
Schuster Lóránt (jobbra) és Sebők János az 1980-as Fekete Bárányok fesztiválon (fotó: Urbán Tamás / Fortepan)
A hetvenes években indult, sokszor nagymértékben átalakult, ma is aktív hard rock sikercsapat, a P.Mobil mindenese, lelke, motorja, vezetője, kiadója, rocktörténeti örökségének első számú ápolója, Schuster Lóránt ma ünnepli 75. születésnapját. Isten éltesse!
Fotó: Index
A magyar populáris zene történetének egyik legfontosabb szerzője-előadója, Szörényi Levente csak ámult, amikor 1972-ben a Magyar Rádióban meghallotta a Generál Lehajtott fejjel című dalát. De mindig is sokra tartotta a Presser Gábor vezette a Locomotiv GT-t (különösen Barta Tamás gitárjátékát) és a Demjén Ferenccel felálló Bergendyt is. Miközben ma alapvetően szimfonikus muzsikát és népzenét hallgat.
Mivel a hónap első szerdája május 1-re esett (tegnap meg Anyák Napja - ekkor alakult a múltkori alkalommal boncolt, Frank Zappa vezette Mothers), ezúttal most szerdán - azaz május 8-án - tartom a Rock and Roll Szabadegyetemet a Magyar Zene Háza könyvtárában, A kaliforniai Monterey-ben 1967. június 16. és 18. között megrendezett popfesztiválról lesz szó, amely a zeneipar és az ellenkultúra ambivalens viszonyának sajátos manifesztációja. Ez a seregszemle – ahol a rock új, később vezető egyéniségei (Janis Joplin, Jimi Hendrix) kezdték meg üstökös-pályafutásukat – a mai napig az ellenkultúra nagy diadalaként él a köztudatban, holott kétségkívül nyereségorientált vállalkozásként indult, és legalább annyira az üzletemberek sikertörténete is.
A Karthago 1979-ben harsogó megjelenésével is újat hozott a hazai rockéletbe (középen Szigeti Ferenc)
A nagyközönség pályafutása legmeghatározóbb zenekarai, a Corvina és a Karthago révén ismeri, pedig a nyolcvanas-kilencvenes-nullás években a hazai rockélet egyik legaktívabb szereplője volt, producerként mintegy hetven nagylemez születésénél bábáskodott, számos lemezkiadót (Proton, Hungaroton, Zebra) vezetett, miközben ő volt A rock gyermekei tehetségkutató akció (Magyar Rádió, Tokaji táborok) fő kezdeményezője. Szigeti Ferenc ma ünnepli a hetvenötödik születésnapját.
Ma fél évszázada annak, hogy a svéd ABBA berobbant a nemzetközi popéletbe: 1974. április 6-án a Waterloo című, angolul előadott szerzeményükkel megnyerték az angliai Brightonban tartott Eurovíziós Dalfesztivált. A dalt tartalmazó kislemezt 54 országban adták ki, több helyen a toplisták élére került, több mint öt millió példányban kelt el világszerte. E siker hatására pedig az Agnetha Fältskog, Björn Ulvaeus, Benny Andersson és Anni-Frid Lyngstad alkotta kvartett elindult azon az úton, melynek során az ABBA minden idők egyik legnépszerűbb és legsikeresebb popzenei formációja lett.
Az Electra lemezcég promóciós fotója 1967-ben
Ahogy lenni szokott, a hónap első szerdáján Rock and Roll Szabadegyetem a Magyar Zene Háza könyvtárában. A hatvanas évek második felében Los Angeles zenei világa távolról sem csak „kaliforniai hangot” jelentette. Innen indult többek között a „rock avantgárda” talán legfontosabb alakja, Frank Zappa a Mothers of Inventionnel, a műfajilag besorolhatatlan Doors, a bizarr Spirit és a korszak „motoros himnuszát” szerző Steppenwolf.
2010. augusztusában a Kispál és a Borz búcsúkoncertjén (azóta újjáalakultak)
Neve egybeforrt a Kispál és a Borz zenekarral, a többség mégis a frontember Lovasi Andrást ismeri – és ő szívesen él Lovasi árnyékában. Nem véletlen, hogy közel négy évtizedes pályafutása során sosem készített szólóalbumot. Számára ugyanis fontos egy kontrollember, aki a sok zenei ötlete közül kitúrja azt, ami számmá fejleszthető. Kispál András.
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan
A nyolcvanadik születésnapját ünnepelné ma, pedig már ötven éve nincs közöttünk: a kétségkívül sármos megjelenésű Szécsi Pál az 1960 és 1970-es évek egyik legnépszerűbb táncdalénekesének számított. Igazi közönségkedvenc, amolyan nők bálványa volt, mégis miután szenvedélyes szerelme, Domján Edit 1972 decemberében öngyilkos lett, elvesztését olyannyira nem tudta feldolgozni, hogy többszöri kísérlet után 1974. április 30-án maga is véget vetett az életének.
Bővebben: Sosem gyógyuló sebek – ma lenne 80 éves Szécsi Pál
Aretha Franklin
Ahogy lenni szokott, a hónap első szerdáján Rock and Roll Szabadegyetem a Magyar Zene Háza könyvtárában, ezúttal a soul születése lesz terítéken. A mostani alkalom voltaképpen a novemberi előadás folytatása, hisz akkor a Detroitra koncentrálódó, a brit invázió időszaka alatt is virágzó fekete zenei birodalom, a Motown Recordsról volt szó, miközben a kibontakozó polgárjogi mozgalmakkal egyidőben a zene nyelvén is megszólalt az új öntudatosodó fekete hang: a soul. Akkor már a célkeresztbe került a Motownhoz kapcsolódó Marvin Gaye, a Sam and Dave duó és hát mindenekelőtt Wilson Pickett, ezúttal viszont olyan fekete muzsikus nagyágyúkról lesz szó, mint – születési dátum szerint haladva – Ray Charles, James Brown, Otis Redding és Aretha Franklin.