Három éven belül ötödször hívták meg László Attilát Indiába - a neves magyar jazzgitáros-komponista ezúttal kvartettjével utazott Chennaiba, hogy a helyi 10 ezres Nehru stadionban részt vegyen az egyik legfoglalkoztatottabb indiai filmzeneszerző, Ilaiyaraaja legújabb művének bemutatóján. A lemezváltozatot - a várható nagy sikerre való tekintettel - nemrég egymillió példányban dobta piacra a Sony India. A koncertről készülő DVD pedig még szintén idén eljut a boltokba. Szintén százezrekben mérhető mennyiségben.

Mai magyar zeneipari viszonylatokban persze felfoghatatlan számok ezek, miként az is, hogy az október végén az indiai mozikba kerülő film (Neethanay en ponvasantham) londoni lemezfelvételére 85 millió forintot sem sajnált a rendező/producer Gautham Menon. Persze eleve grandiózus hangzásban és hangszerelésben gondolkodott, Ilaiyaraaja szerzeményeinek megszólaltatásához a minden igényt kielégítő Angel stúdióba népes angol szimfonikus zenekart és gyerekkart hívott, plusz afrikai vokalistákat, indiai ütősöket és egyéb hangszereseket. Valamint László Attila aktuális kvartettjét, melyben Nagy János zongorázott, Lattmann Béla basszusgitározott és Németh Ferenc dobolt.

Az idén 68 éves Ilaiyaraaja nemcsak a tamil nyelvű, hanem az egész indiai filmipar talán legnagyobb sztárja. Közel negyvenéves pályafutása alatt a lexikonok szerint 4500 dalt írt több mint 950 mozgóképhez. Hazájában elsőként használt fel filmzenéiben nyugati hangszereket, sőt addig arrafelé szokatlan műfajokat, például popot, jazzt, rock and rollt és a bossa novát. Nem mellesleg ő az első ázsiai művész, aki szimfóniát írt a Londoni Filharmonikusoknak.

Olyannyira nagy becsben tartják, még a producerek is, hogy esetében a zene sokszor előbb készül el, mint a képsorok, amelyek alá behúzzák. Mondhatni, a filmipari gyakorlattal ellentétben nem ő komponál zenei aláfestést a fontosabb jelenetekhez, hanem az ő szerzeményeinek jellegéhez, ritmusához, hosszához igazítják azokat. Nem történt ez másként a Neethanay En Ponvasantham esetében sem: a márciusban felvett CD-változat hetek óta kapható Indiában, miközben a legfontosabb jeleneteket csak most nyáron forgatták hozzá az amúgy október 26-től a mozikba kerülő, a világ számos országában forgalmazni szándékozott filmhez.

Miként László Attila rámutatott: „Ilaiyaraaja világa rendkívül mélyről táplálkozó, erősen érzelmi töltetű, majdnemhogy stílusoktól független zene. Alapvetően indiai gyökerű persze, a dalokat tamil nyelven éneklik benne, de közben hallható, mennyire képben van a mester az európai klasszikus zenével. A jazzt pedig mi képviseltük benne. Szerzeményeiben ezeket a látszólag egymástól távol álló világokat olyan tökéletesen összehozza, mondhatni, készség szinten, amire a világon talán senki más nem képes. S ennek a rendkívül egyéni univerzumnak ennyire a középpontjába kerülni, mint amennyire bennünket oda beemelt - hát, óriási megtiszteltetés számunkra. Új perspektívákat nyitott.”

Kettejük kapcsolata amúgy 2000-re nyúlik vissza, amikor Ilaiyaraaja épp Magyarországon készített a Miskolci Szimfonikusok Zenekarral felvételeket. Az indiai mester több magyar CD-t is kapott ajándékba, többek között a László Attila Band aktuális korongját, a Once Upon A Time-ot. Annyira megtetszett neki, hogy rögvest megkereste a jazzgitáros-zeneszerzőt, sőt, egy évvel később, amikor megint nálunk készített felvételeket, elhívta a stúdióba játszani. Aztán nyolc évig semmi. Majd 2009-ben érkezett tőle egy sms: „Szia Attila, itt vagyok megint Budapesten, találkozzunk, ha vannak új lemezeid, hozzad!”

„Elvittem neki a legújabb albumaim, ő pedig ott, a kávé felett elkezdte dúdolgatni a számaimat. Majd elájultam - eleveníti fel László Attila az újbóli találkozást. - Majd eldúdolt néhány indiai dallamot is, s kérdezgette, mennyire tetszenek? Végül azt, hogy volna-e kedvem Indiában a következő lemezfelvételén közreműködnöm? Persze, mondtam neki. Kedves udvariassági gesztus, gondoltam magamban. Aztán három hét múlva megérkezett a repülőjegy. Azóta együtt dolgozunk, a három év alatt 11 közös munkánk volt. Sőt, két alkalommal is kihívott tanítani Chennaiba. Egy héten keresztül, reggeltől estig, szemtől szemben, keményen. Elsősorban a voicing technika érdekelte. Hogy a harmonizáció fázisa után jazzfelfogás szerint a hangszereket miként rakják fel egymás felé. Sokféle lehetőség van erre. S mindegyiknek más a színe. Közös munkáink során arra is többször felkért, hogy hangszereljem meg valamelyik darabját.”

Ilaiyaraaja tavaly decemberben nagyszabású, több mint hatórás életműkoncertet tartott Chennaiban. Egyetlen külföldi vendéget hívott rá: László Attila együttesét. A mostani koncert után szintén roppant elégedett volt mindennel. Miként telefonon lelkesen mesélte, hatalmas az érdeklődés a produkció iránt. Olyannyira, hogy lehet, világkörüli turnéra indulnak vele.

--------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Guru, grandiózus hangzással >> - cikk, 2012. szeptember

László Attila: Azonos hullámhosszon>> - interjú, 2009. április

László Attila: A jazz és az őt megillető hely>> - interjú, 2004. február