MW 2013 - A lijiangi szál

Készült: 2013. máj. 06. hétfő, 17:23 | Jávorszky Béla Szilárd – mediawave.hu

Az idei Mediawave egyik erős fonala a lijiangi szál. Belső-Dél-Kínából, a Himalája tövéből, kétezernégyszáz méter magasból újfent népes küldöttség jutott el Komáromba, élén az immár huszonharmadik alkalommal nekilendülő fesztivál egyik szimbólumát tizenöt évvel ezelőtt megfestő Wu Jianggal. Javarészt kínainak vallják magukat, de olyan vidékről jönnek, ahol tucatnyi nemzetiség él együtt, és közülük nem ők a legnagyobbak. Ahol thai, burmai és vietnami arctípusok váltakoznak mongollal, ujgurral és tibetivel. S ahol a hegyvidéki, önálló ezeréves történelemmel és képírással rendelkező násik adják a többséget.

Fotó: JBSZ

Az idei Mediawave-re bevonulók között mégis csak egyetlen igazi nási akadt. A fafaragó Mu Xinrong kedves, mosolygós fickó, aki a szerszámait mindig a hátán cipeli és a sajátján kívül semmilyen más nyelvet nem beszél. Viszont alig pár óra leforgása alatt képes bármilyen formát, alakot kibontani a legkeményebb faanyagból is. A monostori erődben egy sokmázsás, embermagasságú körtefa-rönknek esett neki, előbb méregette, nézegette, aztán különböző méretű motorosfűrészekkel távolította el a feleslegesnek ítélt részeket, majd jöhetett a vésős-kalapácsos finomhangolás, a végére a csiszolópapír. Zárásként pedig a totemoszlopszerű faalakot tűzvörösre festette.

A zenészek legjelesebbike, a mongolos beütésű Wang Xiao csendes, fura fazon, felkontyolt haját ki tudja mire használt fémpipával szúrta át. Helyi három húros pengetős hangszeren kísérte önmagát, a tibetiekéhez hasonlatos, mélyről megrezegtetett torokénekét. Mindezt egy látványelemekben bővelkedő ütőhangszeres és roppant dekoratív, hosszú, éjfekete hajú énekesnő társaságában. Kétségkívül egzotikus produkciójuk azonban ott, azon a Duna-parti délutánon valahogy mégsem itatódott át kellő spirituális töltettel.

A kínai vendégek között külön kasztot képviselt Li Mingying, a napszemüveges, kendős, kalapos szecsuáni dáma. Lijiangban és Chongqingben három éttermet működtet, melyekben alkalmanként maga is szívesen beszáll a főzésbe. Vérbeli szakács, csakis válogatott alapanyagokat és fűszereket használ, meg persze az édesanyja által sokórán át összefőzött paprikamasszát. A kínain kívül semmilyen nyelven nem beszél, viszont roppant kifinomult a szaglása és a tapintása, így remekül eligazodott a hazai hús-, zöldség- és fűszerkínálatban.

Nem utolsósorban pedig itt járt Sun Yongtao, más verzióban Ta Sun (Nagy Fa), a hatalmas szívű, Buddha-fazonú csörgődob specialista. Mind közül a legérdeklődőbb és legbelevalóbb, legyen szó ételről, italról, váratlan kalandról. Különösen Iva Bittová és Dresch Mihály produkciója hozta lázba, de mindenre nyitott volt, még a holland Spinifex szonikus lórúgásait is állta. Miközben menthetetlenül belezúgott a magyar citera hangjába. Budapesten vásárolt derbukájával pedig minden kínálkozó örömzenélésben aktív szerepet vállalt.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

MW 2013 - A lijiangi szál >> - cikk, 2013.május

MW 2013 - Jöttek, zúztak, letaglóztak >> - cikk, 2013. május

MW 2013 - Zenekultúrákon átívelő örömzenélések >> cikk, 2013. május

MW 2012 - Akár a mogyorófa-virág >> - cikk, 2012. április

MW 2012 - Kontrollált káosz, kérkedő kakofónia >> - cikk, 2012. április

Bittová deleje >> - portrécikk, 2011.augusztus

Mediawave 2010 - Szelektált világörökség >> - cikk, 2010. május

Pusker Péter - A Mediawave szombathelyi kormányzója >> - interjú, 2010. május

A kapocsember (Hartyándi Jenő portré) >> - cikk, 2008. október

Mediawave 2005 - Erős norvég vonal >> - cikk, 2005. május