PJ pohodai prezentációja

Megint elkerülte Magyarországot az elmúlt huszonöt év talán legfontosabb brit dalszerző-előadója, PJ Harvey, aki áprilisban megjelent friss albuma (The Hope Six Demolition Project) apropóján júniusban és júliusban ismét körbeturnézta a kontinenst. Pedig ezúttal három fesztiválon is fellépett a környéken: előbb bő két hete a zágrábi INmusicon, ezen a hétvégén pedig a trencséni Pohodán és a bécsi Harvest of Art-on tette tiszteletét. Jómagam a középsőre jutottam el.

Fotó: Ondrej Koscik / Pohoda

PJ Harvey októberben tölti be a negyvenhetet, ez a mostani sorrendben a kilencedik stúdiólemeze, amelyre ugyanaz igaz, mint az öt évvel ezelőtti, többszörösen kitüntetett Let England Shake-re: pontosan annyiban következik az eddigi nyolcból, mint azok egymásból. Azaz semennyire. Számára minden korong egy újjászületés, ami egyben szignifikáns változást is hoz, hisz ha van valami állandóság e korszakos jelentőségű hölgy negyedszázados karrierjében, az maga a folytonos változás. Nincs a poptörténelemben még egy olyan előadó, akinek pályafutása ennyire színgazdag lenne, ennyiféle stílusú, tónusú, hangulatú koronggal rukkolt volna elő. S ami legalább ilyen fontos: ennyire konzekvens színvonalon.

Az eddigi egyetlen popművész, aki kétszer is megkapta a legjobb brit albumnak járó Mercury-díjat (2000-ben a Stories From The City, Stories From The Sea-ért, 2011-ben pedig a Let England Shake-ért), nem csoda hát, ha az idei Pohoda fesztivált is elsősorban vele hirdették a szervezők. Degeszre is telt a nagyszínpad előtti terület, a keverőpult magasságából apró figuráknak tűntek a színpadon, miközben a két oldalsó, nem túl nagy kivetítőn eléggé random követték egymást a kameraképek. PJ Harvey népes kísérőzenekara élén szűk másfél órában összesen tizennyolc dalt prezentált, és voltaképpen nem hazudtolta meg magát: a hangsúlyt erőteljesen a friss dalokra helyezte (más sorrendben, de kivétel nélkül eljátszotta az egész lemezt), néhányat átemelt az előző albumról, párat pedig előkotort a kilencvenes évek elejéről.

Fotó: Ondrej Koscik / Pohoda

Ahogy mostanában a koncertjein megszokhattuk, a gitárját ezúttal is szögre akasztotta, a mikrofonon kívül egyedül a szaxofont ragadta meg, de azt is csak néhány szám erejéig. Amúgy meg hagyta a zenészeinek, hogy érvényesüljenek. Persze felette sem múlt el nyomtalanul az idő, egykori intenzív és provokatív önmagához képest némileg megkopott a színpadi jelenléte, se mozgásban, se hangban nem tudta tökéletesen uralni ezt a hatalmas teret. Különösképp akkor lett erős a kontraszt, amikor a koncert vége felé huszonpár éves dalokat szedett elő (pedig milyen vagány lett volna tőle, ha csak és kizárólag frisset játszik), a 50ft Queenie vagy a To Bring You My Love a kilencvenes évek derekán még ütött, mint a kettőhúsz, 2016-ban viszont azért már nem tudta ugyanazon a hőfokon és energiaszinten reprodukálni őket.

De hát voltaképpen nem is ezért szeretjük őt, hanem azért a bizonyos folyamatos újjászületésért. Hogy bármikor bármivel bármekkora sikert aratott, sosem ült rá a babérokra, a következő zenei kötetével mindig tovább lépett, újabb és újabb területeket fedezett fel, saját magának és ezáltal nekünk is. És PJ Harvey a dalaiban – nem lehet elégszer hangsúlyozni – változatlanul erős és érvényes. Sőt, egyre erősebb és érvényesebb.

Pohodán összesen tizennyolc dalt játszott. Az új nagylemezt teljes egészében, egyet az 1993-as Rid Of Me-ről, kettőt az 1995-ös To Bring You My Love-ról, egyet a 2007-es White Chalkról és hármat a 2011-es Let England Shake-ről.

A teljes setlist: Chain Of Keys / The Ministry Of Defence / The Community Of Hope / The Orange Monkey / A Line In The Sand / Let England Shake / The Words That Maketh Murder / The Glorious Land / Medicinals / When Under Ether / Dollar, Dollar / The Wheel / The Ministry Of Social Affairs / 50ft Queenie / Down By The Water / To Bring You My Love / River Anacostia / ráadás: Near The Memorials To Vietnam And Lincoln

* * *

A Pohoda-sztori
Szlovákia jelenlegi legnagyobb fesztiválja. Az elsőt 1997. június 29-én tartották, Kráľovská Pohoda néven a trencséni városi stadionban. Kétezer emberre tervezték, végül csak 140-en váltottak jegyet az egynapos eseménysorozatra, amin négy szlovák, három cseh és egy orosz zenekar lépett fel. 1998-tól új helyszínen, Pod Sokolicamin tartották, két színpadon, már háromezer ember előtt, szlovák, cseh, lengyel, osztrák és finn zenekarokkal. 1999-től lett kétnapos, hamarosan napi 20 ezerre szaladt fel a látogatószám. 2004-ben költöztek át a trencséni reptérre, ahol 2009-ben már 33 ezren buliztak naponta. Ezt követően maximálták a kapacitást 30 ezerben, és ez a korlátozás a mai napig érvényben maradt. Vélhetően ezért is annyira laza, élhető, családias fesztivál. Az elmúlt évtizedben egyre több nemzetközi sztárt sikerült meghívniuk, többek között Björk, Nick Cave, a Portishead, a Kraftwerk, Lou Reed, a Smashing Pumpkins, Anna Calvi és Moby, idén pedig PJ Harvey mellett a Sigur Rós, Parov Stelar és a Prodigy jutott el ide. A Pohoda fesztivál fő profilja amúgy az alternatív rock és pop, a dance, a house, a techno és a hip hop. Emellett színházi és kamarazenék, irodalmi workshopok és vitaműsorok egyaránt megtalálhatóak a programban.

Fotó: Jávorszky Éva

 

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el