Pionírokból az utolsók (Sebőék Táncházi muzsika című albumáról)

Bár 1978-ban a Zelnik József és Csoóri Sándor által forszírozott, Élő népzene című ötlemezes sorozat lett a táncházi lemezek között a befutó (lásd korábbi anyagunkat), időben a Pálfi Csaba által kezdeményezett és a Sebő együttes által felvett anyag készült el előbb, mely aztán végül az említett széria hatodik darabjaként jelenhetett meg. Miközben már külcsínben is elválik tőle, hisz a többi nagylemez azonos grafikai világával szemben a borítóján Korniss Péter egyik széki táncházas fotója látható, amely bal felső sarkába jól láthatóan csak utólag biggyesztették oda az Élő népzene VI. feliratú matricát.

Kétségkívül ez az album sem volt könnyű szülés. Miként Sebő Ferenc emlékezett vissza – a maga szókimondó stílusában – a Sebő 70 című könyvben az eredőkre: „Pálfi Csaba, az Amerikából hazatért koreográfus barátunk mesélte a hetvenes évek közepén, hogy ott a táncklubokban a görög táncok hozták össze az embereket a rendkívül egyszerű, mondhatnám igénytelen lépésanyagnak köszönhetően. Érdekes volt ezzel szembesülni neki is, nekünk is. Pálfi magabiztosan előadta téziseit, de közben döbbenten tapasztalta, hogy itthon már teljes gőzerővel üzemel a táncház, méghozzá épp ellentétes koncepció alapján, mint Amerikában. Vonzerejét éppenséggel nem a könnyed igénytelenség, hanem az igényes munka jelentette. Hát meg kell mondjam, a magyar hagyományokban meglehetősen ritka és ünnepi pillanatok az ilyenek. Martin örömmel állapíthatta meg, hogy: »A mi táncházainkban [...] a személyes kifejezésnek nagyobb teret adó táncfajták váltak kedveltté, s nem annyira a lánctáncok. A táncigény feltámadásának egyetemes tendenciája nálunk szerencsésen összekapcsolódott a nemzeti kultúrára, a nemzeti önismeretre irányuló átértékelési folyamattal«”.

Pálfi Csaba tehát eredetileg rövid táncrészletekből álló nagylemez ötletéhez keresett alkotótársakat, és miután a táncházmozgalom szellemi vezetőjével, Martin Györggyel konzultált, annak tanácsára megkereste a Sebő együttest. A két ellentétes koncepció (egyperces részletek versus teljes táncrendek) viszont nehezen közelített egymáshoz. Mivel Sebőék mögött már gyakorlati tapasztalatok voltak, rendíthetelenek voltak, így lassanként a Martin által is képviselt koncepció győzött. Az amerikai példát követő egyperces táncocskák helyett teljes táncrendeket vettek fel, méghozzá a Timár Sándor vezette Bartók Táncegyüttes közreműködésével. Azt szerették volna ugyanis, hogy mindazok, akik érdeklődnek a táncok iránt, otthon és a tanfolyamokon is használhassák teljes értékű tánczeneként. A táncosok jelenléte a jó tempó, valamint a hangulat megteremtéséhez volt szükséges. Ahhoz is ragaszkodtak, hogy a még élő adatközlő zenészek is közreműködhessenek. Így került erre a felvételre Székely Zsigmond lőrincrévi hegedűs, Karsai Zsigmond lőrincrévi táncos és énekes, Kovács Tivadar méhkeréki prímás, és a Figler Ferenc vezette decsi tamburazenekar. Vendégzenészként Fábián Márta cimbalomművész és Barvich Iván tárogatós működött közre.

Mint Sebő Ferenc a Sebő 70 című könyvben rámutatott: „A két plasztik lemezből álló Táncházi Muzsika című albumnak végül be kellett várnia a jóval később beindított Élő népzene című sorozatot. De azért hadd mondjam el bizalmasan, hogy a harcokat mi vívtuk meg a frontvonalban, és így ez a Martin György, Timár Sándor, Gulyás László és Pálfi Csaba vezérletével elkészült hanglemezkiadvány úttörő volt a maga módján.”

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el