A Rocksuli című musical bemutatója kapcsán kértek fel arra, hogy tartsak egy négyrészes rocktörténeti (kultúrtörténeti) sorozatot a Madách Színházban. A számos zenei bejátszással tarkított széria a Beatles-től a Metallicáig, illetve az Illéstől a Kispál és a Borzig igyekszik áttekinteni a nemzetközi és a hazai rockzene elmúlt évtizedeinek történéseit, stílusait, korszakait, legfontosabb előadóit. Nagyjából évtizedenkénti tagolásban haladna, párhuzamosan megmutatva, hogy mi történt a nagyvilágban és mi történt a zenei trendekben rendre 4-5 éves fáziskésésben lévő Magyarországon az adott időszakban. Teszi mindezt úgy, hogy közben történelmi, politikai, gazdasági és zenetörténeti kontextusba is helyezi azokat. Hisz a rock and roll mégiscsak a huszadik század talán egyetlen igaz forradalma. Olyan, generációk sorának alapélményeit adó zenei-kulturális-életfilozófiai mozgalom, amely nélkül az elmúlt hatvan év kultúrtörténete egyszerűen értelmezhetetlen.

Részletes tematika:

1. A beatkezdetektől a woodstocki fesztiválig (60-as évek) – 2018. szeptember 29., szombat, 16:00, Madách Színház, Tolnay Szalon
A rock and roll mindig is jóval többet jelentett, mint zene és tánc – a kezdetektől összekapcsolódott a fiatalok lázadásával, az életforma forradalommal, a születő szubkultúrákkal. Miközben Liverpoolban a Beatles és más zenekarok révén formálódott a Mersey-beat, addig Londonban egyre-másra tűntek fel a rhythm and blues zenekarok (Rolling Stones, Yardbirds, Kinks, Animals). Az évtized második fele a gitárhősökről (Jimi Hendrix, Jimmy Page, Eric Clapton), a hippikről (Jefferson Airplane, Grateful Dead, Janis Joplin), a határátlépőkről (Doors, Frank Zappa), no és mindenekelőtt az ellenkultúra tömegdemonstrációiról (Monterey, Woodstock) szólt. Mindeközben az erős fáziskésésben lévő Magyarországon ugyanez a beatszentháromság (Illés, Metro, Omega), a három beatlány (Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta) és a táncdalfesztiválok időszaka.

2. A kemény rocktól a punkig (70-es évek) – 2018. szeptember 30., vasárnap, 16:00, Madách Színház, Tolnay Szalon
A hetvenes évek elején élte virágkorát a brit középosztálybeli fiatalok esztétikai lázadását megtestesítő progresszív rock (Pink Floyd, Genesis, ELP, King Crimson), az ugyancsak a rock and roll evolúcióját jelentő hard rock (Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath, AC/DC), és a „sikert, pénzt és csillogást” hozó glam rock (David Bowie, Kiss, Queen). Mígnem a minden konvencióra nagy ívbe köpő punkhullám (Patti Smith, Iggy Pop, Sex Pistols, Clash) el nem söpörte őket a reflektorfényből. Mindeközben Magyarországon – jóllehet, a progresszív rock (Syrius, Mini) szintén megjelent – az évtized elejének hivatalos zenei közéletét a Bergendy-féle mainstream pop uralta, majd egyfelől jött a Locomotiv GT, másfelől pedig a zenei közbeszédet erősen felülíró csöveskultúra (Piramis, Beatrice, P. Mobil, Hobo Blues Band).

3. Az újhullámtól a hajmetálig (80-as évek) – 2018. október 7., vasárnap, 16:00, Madách Színház, Tolnay Szalon
A nyolcvanas évek Angliáját az újhullám (Police, U2, Simple Minds), a gothic rock (Cure, Joy Division) és a brit heavy metal új hulláma (Iron Maiden, Judas Priest, Motörhead) határoza meg, míg az Egyesült Államokban ugyanez a popmegasztárok (Michael Jackson, Madonna, Prince) és a „hajmetál” (Van Halen, Bon Jovi, Guns N’ Roses) tündöklésének korszaka. Mindeközben Magyarországon – a túlélő hard rock és diszkó mellett – ugyancsak megjelent az újhullám (KFT) és a heavy metal (Pokolgép, Ossian). Nem elfeledkezve persze a hivatásos intézményrendszeren jórészt kívül élő BP undergoundról (URH, Bizottság, Európa Kiadó, Kontroll Csoport).

4. A grunge-tól az ezredfordulóig (90s) – 2018. október 13., szombat, 16:00, Madách Színház, Tolnay Szalon
A kilencvenes évek az Egyesült Államokban egy váratlan grunge-os rockrebellióval (Nirvana, Pearl Jam, Soundgarden) indult, nyomában a szintén meglepő lemezeladásokat produkáló alterockkal (Primal Scream, Pavement, Beck), az ezerszínű metállal (Metallica, Slayer, Pantera, Nine Inch Nails, Rage Against the Machine) és az új poppunk hullámmal (Green Day, Offspring, No Doubt). Angliában az alterock (Radiohead, Nick Cave) mellett ugyanekkor a trip hop (Massive Attack, Portishead) és hát mindenekelőtt a britpop (Oasis, Blur, Suede) uralkodott. Nem mellesleg ez az évtized az, amely karcosabb karakteres női szerző-előadók sorát (PJ Harvey, Tori Amos, Björk, Alanis Morissette) emelte a magasba. Mindeközben Magyarországon a rockvidék felemelkedésének (Kispál, Tankcsapda, Quimby), az alterock (Sexepil, Sziámi, F. O. System, Sex Action) tündöklésének és a parti rock (Másfél, Korai Öröm) népszerűségének lehettünk szem- és fültanúi.