Szomjas György a 2021. április 7-én bekövetkező halála előtti hetekben – hét menetben – a diktafonomba mesélte az életét. Ezt a kötetet még együtt terveztük, de sajnos már egyedül valósítottam meg. Fontos, hogy szándékaim szerint ez nem emlékkönyv, hanem memoárkötet – a függelékben szereplő dokumentumokat és családi, baráti hozzászólásokat leszámítva benne kizárólag Gyuri mesél. Úgy, ahogy ő látta, úgy, ahogy ő élte át, úgy, ahogy ő értelmezte a maga mögött hagyott nyolc évtizedet. Objektív alapokon nyugvó, de vállaltan szubjektív visszaemlékezés ez. A lényeg, hogy ez a könyv nem róla szól. Hanem az ő könyve, az ő története.

Bemutató: 2021. november 26. 18:00, FUGA (1052 Budapest, Petőfi Sándor u. 5,) Közreműködik: Dénes Zoltán, Dresch Mihály, Gelencsér Gábor, Jávorszky Béla Szilárd, Sebő Ferenc.

A Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, tarczali Szomjas György (1940–2021) a magyar filmtörténet igazi különutasa. Szinte valamennyi játék- és dokumentumfilmjében igyekezett szembe menni az aktuális fősodorral és a klasszikus akadémizmussal. Egyben ő volt a filmes szakma egyik legjelentősebb koordinátora, aki a Balázs Béla Stúdió vezetőségének tagjaként vagy a Magyar Filmművészek Szövetsége főtitkáraként évtizedeken át tartotta sikeresen egyben a gyakorta széthúzó erőket.

Nem mellesleg pedig Szomjas volt a magyar populáris kultúra talán legfontosabb vizuális dokumentátora. Ahogy mondani szokta, számára 1956 két szempontból is meghatározó élményt jelentett: egyrészt gimnazistaként testközelből élte át a forradalmat, másrészt az életébe betört a rock and roll. Olyannyira, hogy éveken át ismerősi körben ő volt a rongylábkirály. Aztán tősgyökeres urbánus fiatalként 1972 karácsonyán Sebőékkel együtt ő is megszédült Széken, Kali néni táncházában, majd egy akkoriban készült, de dobozban maradt 15 perces idegenforgalmi propagandafilmben összehozta a folkot a progresszív jazzrockkal. Miközben modern kori betyárok a Hortobágyon piros Citroënnel száguldozó lányokkal ismerkedtek, a Halmos–Sebő-duó népies témáira improvizált hosszasan a Syrius együttes.

A hetvenes évekbeli, saját populáris kultúránk gyökereit kutató betyárfilmjeivel (Talpuk alatt fütyül a szél, 1976, Rosszemberek, 1978) újszerű hangütést hozott a magyar filmművészetbe. Az 1981-ben a betiltás határán billegő Kopaszkutya – főszerepben Schuster Lóránttal és a Hobo Blues Band tagjaival – a korszak talán legemblematikusabb popkulturális mozija. A nyolcvanas évek formabontó játékfilmjei (Könnyű testi sértés, 1983, Falfúró, 1985) után pedig kamerájával ismét a táncházmozgalom felé fordult (Mulatság, 1989). S miközben filmrendezőként sorra készítette az újabb és újabb formabontó játékfilmeket (legfontosabbak: Roncsfilm, 1992, Gengszterfilm, 1999, Vagabond, 2003, A Nap utcai fiúk, 2007), az MTV-ben és a Duna Televízióban Halmos Bélával és Rosta Katalinnal közösen havi rendszerességű magazinműsorban számolt be a folkvilág jelenéről. Emellett Új régi hang címmel tizenkét részes DVD-sorozatban mutatta be a Kárpát-medencei népzene múltjának legfontosabb muzsikusait, 2013 óta pedig a táncházmozgalom kulcsfiguráiról készített portréfilmeket.

A bemutató visszanézhető innen: