Fotó: LGT Archívum
Május 27-én ünnepli 75. születésnapját Presser Gábor, az Omega és az Locomotiv GT szerzője és billentyűse, számtalan színházi mű (mindenekelőtt A képzelt riport és A padlás) alkotója, nem mellesleg a magyar poptörténet egyik legjelentősebb, egyben legtermékenyebb dalszerzője. Aki ráadásul ma is aktív, 2020-ban és 2021-ben két remek (de szubjektív) könyvben írta meg emlékeit, legközelebb pedig szeptember 30-án és október 1-jén ad a Budapest Sportarénában két nagyszabású életműkoncertet.
Presser Gábor látványosan ódzkodik a jubileumoktól, pedig hát ebben az évben is van néhány belőle. Közülük kétségkívül a 75. születésnapja a legfontosabb, de például idén márciusban volt épp fél évszázada, hogy bemutatták a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (https://popkulturalis.hu/kiadvany-kepzelt-riport-egy-amerikai-popfesztivalrol-4406) című rockmusicaljét abban a Vígszínházban, amelynek történetesen 45 éve a zenei igazgatója.
2023-ben márciusban a Víg-Presser-50 koncerteken emlékezett, jelenleg a szeptember 30-i és október 1-jei sportcsarnokos bulijára készült. És hogy mennyire komolyan veszi ezeket a kihívásokat, jól mutatja az, amit ezzel kapcsolatban még tavasszal a 24.hu-n elmondott:
„Ha koncertezésről van szó, legtöbbször jó nagy terhet építek magamnak, és azt utána még föl is kell emelni. Baromira nem szeretem a reproduktív koncerteket. Nem akarom eljátszani egyik dalomat sem úgy, ahogy húsz, harminc, negyven éve játszottam. Arra ott a felvétel. A jó dalok eleven organizmusok, bennük újabb és újabb megfejtenivalókkal. Már az LGT-vel is ez volt a gyakorlatunk: fölvettünk valamit egy lemezre, ám ha elindultunk egy turnéra, néhány koncert után már egészen másképp játszottuk az amúgy vadonatúj anyagot, így rengeteg variáció született egy-egy dalból. Az újrakezdés rizikója tehát megvan minden egyes fellépésen, ami persze édes teher. Van olyan barátom, aki szerint ez nagyon klassz, egyben szép küzdelem a demencia ellen. Köszi. Más meg kertelés nélkül közli velem, hogy hülye vagyok, és fölöslegesen nehezítem a dolgom az efféle újragondolásokkal. Valószínűleg mindegyikben van igazság, akár segítő szándékkal, akár zrikálásból mondják. De akik a koncertjeimre eljönnek, azok már tudják, hogyan működök.”
Presser roppant színes és sokirányú életművében legfeljebb mazsolázni lehet, teljesen áttekinteni soha. A magyar poptörténet másik nagy korszakos dalszerzőjével, az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével (https://popkulturalis.hu/eloado-szorenyi-levente-180) ellentétben Presser inkább szintetizáló típus, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe. A saját zenekarain és szólóprodukcióin túl az elmúlt négy és fél évtizedben olyan előadók énekelték dalait, mint Zorán, Katona Klári, Révész Sándor, Kovács Kati, Demjén Ferenc, Falusi Mariann vagy Rúzsa Magdi.
Munkásságát többször jutalmazták: 1977-ben Erkel-díjat, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1998-ban Arany Zsiráf életműdíjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Pici bácsi, isten éltessen!