Fotó: Stekovics Gáspár / Wikipédia

A hetvenes évek hajnalán a szakma az egyik legnagyobb jazztehetségként tartotta számon, Pege Aladár kvartettjének szaxofonosaként a Montreux-i Jazzfesztiválon elnyerte a legjobb szólistának járó díjat, de a legnagyobb hatást a jazz-rockos Syrius együttes tagjaként érte el. Emellett a Rákfogó és a Szabados zenekarokban játszott vendégzenészként. Mígnem 1974-ben az Egyesült Államokban ragadt, ahol muzsikusként már közel sem tudta beváltani a hozzá fűzött reményeket. Végül 2007 nyarán költözött haza. Ráduly Mihály ma nyolcvanéves.

„Nyugdíjas pincér és legenda” – hazatérése után előszeretettel aposztrofálta magát így Ráduly Mihály, aki apai részről muzsikuscigány családból származik. Miként a vele készített életút-interjúban mesélte: „Édesapám hegedült, de sosem volt cigányprímás, mégha alkalmasint játszott is cigányzenekarokban. Már tizennyolc éves korában Monte Carlóba szerződött, később hosszú ideig élt Bécsben, és voltaképpen élete végéig szalonzenét játszott. Bécsi keringőt, magyar nótát, komolyzenei nyitányt és korabeli tánczenét egyaránt. Szüleim a második világháborút Budapesten vészelték át – én már itt születtem, a német megszállás előtt két hónappal –, de 1948-ban, alig negyvennégy évesen apám meghalt.”

Ráduly Mihály négy éves volt ekkor, német származású édesanyja egyedüli gyerekként nevelte, nyolcévesen beíratta zeneiskolába hegedülni, ahol kizárólag klasszikus zenével foglalkozott. Miközben a nagynénivel rendszeresen eljárt az Operaházba. A jazz gimnazista korában jött be az életébe, John Coltrane hatására a hegedűt szaxofonra váltotta, tizennyolc évesen már rendszeresen részt vett Budapest első jazzklubja, a Dália presszó örömzenélésein.

1962/63-ban az akkor még ismeretlen Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, Bajtala János és a későbbi kiváló jazzdobos Kőszegi Imre mellett az alapvetően beates hangzású Mediterrán együttes tagja volt. Egyetlen felvétel maradt utánuk: a korszak elsőszámú táncdalénekesét, Németh Lehelt kísérték az egyik kislemezén. Az akkoriban kötelező kétéves sorkatonai szolgálat után 1968-tól a Pege Aladár Quartet tagja lett, mellyel itthoni és külföldi fesztiválokon is nagy sikert aratott. A Rákfogó és a Szabados zenekarokban vendégzenészként játszott. Miközben a hatvanas évek végén autodidakta módon megtanult fuvolázni.

A Syrius klasszikus felállásának 1970 és 1974 között volt tagja, tanulmányait 1973 szeptemberében kezdte a bostoni Berklee School of Music-on, de miután a második évre a magyar hatóságoktól nem kapott kint tartózkodási engedélyt, ezért inkább az Egyesült Államokban maradt. Később New Yorkban telepedett le. Több zenekarban (például Speed Limit) játszott, a végül a népdalénekes Szalay Erzsébet nevén megjelent Bright Sun LP-n (Magyar Records) társaival népdalfeldolgozásokat játszott, a saját jazzes hangszerelésében. Végül az 1980-as évek hajnalán hagyta abba az aktív zenélést, és a továbbiakban főként pincérként kereste a kenyerét – egészen nyugdíjazásáig.

Szerencsére a zenével a kapcsolatot nem szakította meg teljesen, ma is rendszeresen felbukkan a fontosabb budapesti koncerteken, miközben 2009-ben Syrius Anno Live címmel mindenki számára elérhetővé tette a Syrius korabeli amatőr koncertfelvételeit.

Drága Misi, isten éltessen!