Kisebbségi zenéből többségi forradalom – hetvenéves a rock and roll

A közvélemény két kislemez megjelenésétől számítja a rock and roll születését: Bill Haley Rock Around The Clock című felvétele ugyan előbb, 1954. május 20-án jelent meg New Yorkban, de csak az 1955 tavaszán bemutatott Blackboard Jungle film betétdalaként lett igazán sláger, miközben a Haley-nél kilenc évvel fiatalabb Elvis Presley debütáló kislemeze épp ma hetven éve látott napvilágot onnan 1100 mérfölddel nyugatabbra, Memphisben. Ráadásul kultúrtörténeti kuriózum, hogy az első korong, amelynek A oldalán egy fekete blues (That’s Alright, Mama), B oldalán pedig egy fehér countrydal (Blue Moon of Kentucky) hallható, mutatva, hogy az amerikai lemeziparban már az ötvenes évek derekán megszűnőben volt a Dél társadalmát olyannyira megosztó szegregáció.

Persze, ez a forradalmi zene sem a semmiből érkezett. Ahogy mondani szoktuk (némiképp leegyszerűsítve):

a rock and roll egy sajátos kultúrtörténeti frigyből született: az Afrikából behurcolt fekete rabszolgák és az Európából kivándorolt fehér telepesek zenei hagyománya egy harmadik földrészen, Amerikában összeért és évszázadokon keresztül keveredett egymással.

Ráadásul mindez a második világháború után egy, a technikai fejlődés (hangrögzítés, rádiózás, televíziózás), az iparosodás és az urbanizáció révén radikálisan átalakuló társadalomban ment végbe.

Az amerikai polgárháború (1861–1865) a déli államokban is véget vetett a rabszolgakereskedelemnek, és bár nem szűnt meg teljesen, onnantól a feketék lényegében már csak természetes módon szaporodtak. Miközben az európai fehér exodus épp a 19. század végére, 20. század elejére esett, ami a fiatal Egyesült Államok társadalmi összetételében jelentős változásokat hozott. Mindenekelőtt, hogy az 1940-es évek második felére a feketék arányszáma az összlakosságon belül 10 százalékra csökkent (ez amúgy az amerikai társadalomban elfoglalt helyük ellenére ma sem lett sokkal több: 12,4 százalék).

A 20. század első felében a feketék az amerikai szórakoztatóiparon belül külön piacot képviseltek (ez az úgynevezett race records – faji lemezek – időszaka), azaz számukra külön gramofon-korongokat készítettek és terjesztettek. Az 1950-es évek hajnalán azonban egyre több fehér tinédzser kereste ezeket a lemezeket, és zeneileg voltaképpen már a negyvenes években készültek olyan erős ritmizálású, dance beates fekete rhythm and blues, illetve boogie-woogie felvételek, melyek az ötvenes évek derekán rock and rollként megismert új zenei stílus jegyeit már magukon viselik.

Miközben – értelemszerűen sokkal kisebb számba – a fehér countryelőadók között is akadtak ilyen törekvések. Mindenekelőtt Hank Williams 1947 áprilisában a country későbbi fővárosában, Nashville-ben rögzített Move It On Over című dala, melynek szerkezetét és melodikai alapját a szerző-előadó persze egy 12 ütemű bluesból merítette. De voltaképpen már minden benne van (hanghordozás, lüktetés), ami a későbbi rock and roll slágerek sajátja.

Hank Williams: Move It On Over (1947)

A korabeli fekete felvételek közül persze nagyságrendekkel több példát lehetne hozni. A nemzetközi publikációk zöme mindenesetre egy 1951 márciusában, Memphisben rögzített dalt jelöl meg origóként (A lemezcímkén tévesen Jackie Brenston and his Delta Cats szerepel, de azon ténylegesen az Ike Turner and his Kings of Rhythm hallható).

Ike Turner and his Kings of Rhythm: Rocket 88 (1951)

Ike Turner persze önmagában nem csinált volna nyarat, ahogy a rock and roll későbbi meghatározó fekete figurái, Chuck Berry, Little Richard vagy Fats Domino sem törték volna át olyan elementáris erővel a társadalmi és zenei gátakat, ha nem jön az első kislemeze megjelenésekor alig 19 éves Elvis Presley. Merthogy – megint csak némiképp leegyszerűsítve –

szükség volt egy fehér tinédzserre, aki ezt az eredendően kisebbségi fekete zenét a fehér tinédzserek, és rajtuk keresztül a többségi fehér társadalom számára is elfogadhatóvá tette.

Persze óhatatlanul kifehérítve azt. De Elvis Presley vagy Jerry Lee Lewis nem csak imádta a fekete zenét, hanem kifejezetten élvezte az ezeket éltető közegeket. És bár manapság egyes fekete rádióadók szándékosan nem játsszák a dalaikat (mondván, zenéjüket a feketéktől „lopták”), nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az világszerte olyakkora felfordulást és forradalmat okozott a populáris zene történetében.

Elvis bemutatkozó kislemezére visszatérve: nyilván nem véletlen, hogy mindez Memphisben történt, abban a városban, amely a déli gyapotültetvényektől az északi iparvárosokba irányuló nagy fekete munkaerővándorlás mentén amolyan „természetes átjátszóállomásnak” számított. A rengeteg dalban megénekelt Cross Road, az utak és sínek kereszteződésének kiemelt terepe, mely vegyes lakosságával ideális melegágya lett az ilyen típusú felvételeknek.

A fehér Sam Phillips (1923–2003) ebben a városban nyitotta meg 1950 januárjában a maga stúdióját, majd hozta létre 1952-ben a saját lemezcégét, a Sun Records-ot, mely fennállása tizenhat éve alatt több mint 220 kislemezt jelentetett meg. Közte Elvis első öt korongját. Melyek közül az első az, amely megjelenésének ma ünnepeljük a hetvenedik évfordulóját.

Sam Phillips korábban alapvetően színesbőrű előadókkal dolgozott (az első Sun-lemezt, a Flat Tire / Drivin' Slowt egy 16 éves fekete szaxofonos, Johnny London készítette), az érdeklődés, illetve a lemezforgalom fellendítése érdekében tehetségkutató versenyeket rendezett, közben pedig reménykedett, hogy sikerül megtalálnia azt az előadót, aki végre megvalósítja régi álmát: fehér létére a feketék hangján énekel, ezáltal vonzó lesz a fehér és fekete vásárlóközönség számára is. Aztán 1953 augusztusában benyitott a stúdió ajtaján egy félszeg fiatal srác, aki Elvis Presleyként mutatkozott be, és négy dollárért két „saját hangja, vigye haza” felvételt akart készíteni az édesanyja születésnapjára. (Gladys Presley születésnapja valójában tavasszal volt, fia minden bizonnyal magát akarta kipróbálni.) Elvis ezen a délutánon két dalt – My Happiness (a színesbőrűekből álló Ink Spots slágere) és a That’s When Your Heartaches Begin (egy régi country sláger) – rögzített, de ezekből csak acetátlemezt (tömeggyártásra alkalmatlan, direktvágású, azonnal visszahallgatható demót) készített.

Elvis Presley: My Happiness (acetát lemez, 1953)

1954 januárjában újabb acetát kislemez készült – I'll Never Stand in Your Way, It Wouldn't Be the Same Without You – de az eredménnyel Phillips ezúttal sem volt elégedett. Megkért két helyi profi muzsikust, a gitáros Scotty Moore-t és a bőgős Bill Blacket, hogy gyakoroljanak az amatőr sráccal. Számos dalt kipróbáltak vele, eredménytelenül. Aztán az egyik felvételi szünetben Elvis a nyakába akasztotta a gitárját, és csak úgy, a maga szórakoztatására énekelni kezdte Arthur „Big Boy” Crudup 1946-ban szerzett That’s All Right, Mama című dalát. Mire Sam Phillips kirohant a rendezői szobából, hogy „folytassátok, ez az, ami kell nekünk!”.

A többi pedig, ahogy mondani szokás, zenetörténelem.

Arthur Crudup: That’s All Right, Mama (1946)

Elvis Presley: That’s All Right, Mama (1954)

A kislemez B oldalára Elvis Bill Monroe Old Blue Moon of Kentucky című ugyancsak régi (eredetileg 1947-ben kiadott) bluegrass dalát javasolta.

Bill Monroe: Blue Moon of Kentucky (1947)

Elvis Presley: Blue Moon Of Kentucky (1954)

Elvis Presley 1954. július 19-én – tehát épp ma hetven éve – megjelent debütáló kislemeze

az első olyan korong a populáris zene történetében, amelynek az egyik oldalára fekete, a másikra fehér zenét rögzítettek.

És ezzel a kislemezzel nemcsak a szórakoztató zene történetében kezdődött forradalmian új fejezet (a rock and roll Beethovent és Frank Sinatrát egyszerre küldte múzeumba), hanem társadalmi vonatkozásban is. Először nyílt generációs szakadék a felnőttek és fiatalok világa között, és a második világháború után felnövekvő új nemzedék tagjai – a tinédzserek – elkülönülésüket, nyughatatlanságukat leginkább ezzel a nagy oktánszámú zenével tudták kifejezni. Ami csak az övék volt: csak nekik és róluk szólt, az ő lázadásukat jelképezte, az ő életörömüket vagy frusztrációjukat hirdette.

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el