Fotó: Fortepan / Szalay Zoltán

A beatkorszak egyik kiemelkedő gitárhőse, a Scampolo egykori tagja, Komár László egyik elmaradhatatlan társa volt. 1973-ban együtt alapították a Szemek, Szájak, Szívek zenekart, mely később Sprint néven folytatta, a nyolcvanas években pedig haza- és világslágerek instrumentális korongjaival rukkolt elő. Még hatvan sem volt, amikor itthagyott bennünket. Faragó „Judy” István ma lenne nyolcvan éves.

Pályája szinte összenőtt Komár Lászlóéval, több zenekarban (Scampolo, Spint) játszottak együtt, még a becenevét is neki köszönheti. Pedig egymástól kétszáznegyven kilométerre születtek, Komár a Pápához közeli Adásztevelen, ő a jugoszláv határ melletti Borotán, igaz, alig egy hét különbséggel (Komár jövő héten lenne nyolcvan). Persze Budapesten találkoztak, ahová Faragót a szerény körülmények között élő család küldte, és miközben a Földmunkát Gépesítő Vállalatnál dolgozott segédmunkásként, megalapította első zenekarát, a Szinkront, amelyet nem sokra rá átkereszteltek Tacskó együttesre, ami aztán – az időközben csatlakozó Komár javaslatára – Scampolo néven írta be magát a hazai beattörténetbe.

Faragó „Judy” tinédzserként az újvidéki rádiót hallgatta, annak könnyűzenei műsora formálta zenei érdeklődését, különösen a Shadows és Elvis Presley dalai hozták lázba, nem csoda, hogy a hatvanas évek hajnalán a Scampolo – mely amúgy egy 1958-as német filmvígjáték nevén vette fel – repertoárja is főként Elvis-dalokból állt. Állítólag külföldről becsempészett újságokból lesték el a rock and roll sztárok mozdulatait, a színpadon hatalmas energiával játszották azok dalait, a Földmunkát Gépesítő Vállalat KISZ-helyiségében, a Vigyázó Ferenc utcában pedig saját klubot működtettek. Sokan jártak a csodájukra, és az alig húsz éves virtuóz gitáros, Faragó „Judy” István – akinek amúgy a boogie-woogie volt az erőssége – és a vele egykorú énekes Komár László lett a zenekar két leginkább ünnepelt sztárja.

Mígnem Faragó Judyt 1964-ben behívták katonának (a kötelező sorkatonai szolgálat akkoriban két évig tartott), és bár a seregben is zenélt (az 1965-ös Ki mit tud?-on a Flottilla együttes színeiben tűnt fel), csak az 1966-os leszerelése után kelt ismét életre a Scampolo. Immár az orgonista Danyi Attila vezetésével.

Scampolo – Maradj egy percig (1967)

A Scampolo a hatvanas évek derekáig a korai beatkorszak talán legfontosabb formációja volt, ezt követően viszont úgy járt, ahogy a Liversing: hiába számított sikeres koncertzenekarnak, és adta elő a legfrissebb angolszász poprock slágereket, de közben nem voltak átütő saját dalai. Pedig 1967 őszétől (még az Omega előtt) átmenetileg az akkor tizenkilenc éves Presser Gábor is csatlakozott hozzájuk.

Miként Danyi 2009 augusztusában a Népszabadságban mesélte: „Akkor még nem ismertük fel a saját számok jelentőségét. Inkább arra törekedtünk, hogy egy az egyben játsszuk a Rolling Stones- vagy Animals-dalokat. Hogy lám, mi is tudjuk. (..) A Blue Jeansszel éppen a Csiliben nyomtuk, amikor Komárék megkerestek. Hamarosan az is kiderült, hogy rám lehet bízni a szervezést, így lettem zenekarvezető. Ekkoriban a Scampolo elég vegyes repertoárt játszott, Komár és Faragó hozta az 1963-as alapstílust, a rockabillyt, Elvis és a Shadows világát, közben belecsaptunk a kor divatjának megfelelő amerikai és angol popba, miközben én a rhythm and bluest, Spencer Daviest, a Yardbirdsöt, az Animalst és a Themet erőltettem.”

Mindenesetre már Danyival készült a Scampolo első kislemeze, mely plasztikusan mutatja a bennük feszülő potenciált.

Scampolo – Ne írjon fel rendőrbácsi (1967)

Mégsem kaptak lehetőséget arra, hogy akkoriban önálló nagylemezük jelenhessen meg. Állítólag azért, mert botránybandának számítottak.

„Akkoriban persze mindenki botránybandának számított, ahol a közönség ovációzott – Így Darnyi az említett interjúban. – De azért voltak, akik segítettek nekünk. Tolcsvay Béla és Sáfár Zsolt megírta az Átmegyek a szivárvány alatt című dalt, a rádiófelvétel előtt azonban az illetékesek mondták, ez túl jó szám nekünk, énekelje fel inkább Kovács Kati. Ma már az ő dalaként tartják nyilván, de régebben a rádióműsorokban még feltüntették, hogy a Scampolo kíséri.”

Végül több mint negyven évet kellett várni az első nagylemezre: az 1968 és 1970 közötti korszakból fennmaradt házifelvételek javát 2009-ben albummá rendezte a Moiras Kiadó. És azért lett annak címe: Under The Rainbow.

Az évek során „Judy” több zenésztársa Nyugat-Európában telepedett le, ő viszont – miként hangoztatta – „képtelen volt külföldön élni”, úgyhogy itthon vívta tovább szélmalomharcát. A megújult Scampolóban amúgy Komár már nem vett részt, de 1973-ban ismét összesodorta őket az élet. Szemek, Szájak, Szívek néven zenekart alapítottak, amelyet egy évre rá Sprintre kereszteltek át. A country és rock and roll sajátos ötvözetét játszották, néhány daluk – mint a Postakocsi – a sikerlistára is felkerült, és bár 1978-ban nagylemezük is megjelenhetett, Komár kezdődő szólókarrierje miatt végül is ezt követően feloszlottak.

Sprint együttes – Postakocsi (1976)

Faragó „Judy” és Komár László kapcsolata továbbra is megmaradt, „Judy” szerzőként és gitárosként is közreműködött az énekes szólóalbumain. Így az első, 1981-es címnélküli lemezen például ő a zeneszerzője az Országutak csillaga című Komár-slágernek. Miközben mindketten a magyarországi Elvis Klub tiszteletbeli elnökei voltak.

Komár László – Országutak csillaga (1981)

Emellett három saját instrumentális nagylemezt (Judy Guitar, 1983, Ezüst Gitár, 1986, Judy 3., 1991) jegyez, melyek alapvetően az ő jellegzetes gitárjátékára épültek, és rajtuk – a saját szerzeményeken túl – egykoron roppant népszerű magyar sikerdalok (Akácos út, Szomorú vasárnap, Csinibaba, Gézengúz, Mindig az a perc a legszebb, Az első villamos, Ezüst eső) hangszeres átiratai szerepelnek. Olyan muzsikusok társaságában, mint az LGT-ből Presser Gábor, Karácsony János és Solti János (LGT), vagy az omegás Mihály Tamás.

Faragó Judy István – Szerencsevadász (1983)

Utoljára 1998 februárjában, a Budapest Kongresszusi Központban lépett színpadra a Scampolo emlékkoncertjén, majd végleg visszavonult a nyilvános szerepléstől. Hosszan tartó, súlyos betegség után 2003 nyarán, 59 éves korában érte a halál.

Judy Istvan plays Czardas in Holland (1994)