A doki és Marty

Az Egyesült Államokban 1985 júliusában bemutatott – a hazai moziban 1987. október 15-étől látható – amerikai sci-fi filmvígjáték idővel nemcsak az év legjobban fogyó alkotása lett, illetve tarolt a különböző tengerentúli díjkiosztókon, de igazi klasszikus mozivá érett. A hatalmas sikernek köszönhetően az évtized legvégén két további egész estés részt forgattak hozzá, mi több, idővel animációs sorozat, videojáték és musical is készült belőle. Miközben a Vissza a jövőbe rocktörténeti jelentősége elvitathatatlan.

Az amúgy apolitikus, Robert Zemeckis rendezte alkotást már a folyamatosan puhuló kádári diktatúra időszakában mutatták be Magyarországon. Abban az esztendőben, amikor megkezdte működését a kétszintű bankrendszer és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (a mai NAV elődje); amikor az akkori egyetlen politikai erő, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottságának ülésén már nyíltan beismerték az addigi gazdaságpolitika kudarcát; amikor a Népligetben felavatták a Magyar Színkör Jurta Színházát (vezetője Romhányi László); és amikor Lakiteleken csaknem 150 értelmiségi részvételével nagyszabású „baráti találkozót” rendeztek, hogy nyílt eszmecsere keretében vitassák meg az ország súlyos gondjait (ezzel lényegében megalakult a Magyar Demokrata Fórum, mely aztán megnyerte az 1990-es, első szabad országgyűlési választásokat).

Vissza a jövőbe (magyar előzetes)

Az akkor monopolhelyzetben lévő Magyar Rádióban A rock gyermekei címmel immár rendszeres fórumot biztosítottak az utánpótlásnak (az első adás visszhangjára jellemző, hogy utána 6500 levél érkezett az intézményhez, és a produkciót hamarosan átvette a televízió is). A Komárom és Esztergom közötti apró Duna parti faluban, Süttőn megrendezték a Total ’87 punkfesztivált (ez már a harmadik volt a sorban, a szervezők a helyi mozit bérelték ki); a Petőfi Csarnokban elindult a Csillag születik országos tehetségkutató akció (többek között itt bukkant fel a rendszerváltozás időszakának kultikus popzenekara, a Bonanza Banzai), decemberben pedig a Magyar Televízió első ízben közvetítette a karácsonyi éjféli misét a budapesti Mátyás-templomból. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat monopóliuma 1986 őszén megszűnt, és ekkor már megjelenhetett az első független kiadvány (Profán: Pro Pátria), Erdős Péter popcézár pedig a Profil márkánál (MHV leányvállalat) kiadta az akkor már amúgy hat éve létező underground Európa Kiadó bemutatkozó albumát (Popzene). Ez az az év, amikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának a hatalom által ellehetetlenített, feloszlatott rockzenekara, a Beatrice ismét összeállhatott, és a Pécsi Tanárképző Főiskola Szenes Klubjában első koncertjét adta a kilencvenes években meghatározó rockcsapata, a Kispál és a Borz.

Tehát erősen forrongó, átalakuló, hektikusan változó korszakban került a hazai mozikba Marty McFly (Michael J. Fox) és a bolondos tudós doki, Emmett Brown (Christopher Lloyd) tudományos-fantasztikus története. Ami dióhéjban: az akkor tizenhét éves McFly a nyolcvanas évek derekának kaliforniai kisvárosi miliőjéből váratlanul 1955-ben találta magát, ahol nemcsak össze kell hoznia majdani szüleit (és ezáltal bebiztosítani a maga és testvérei létezését), hanem annak is meg kell találnia a módját, hogy utána a doki időgépével (egy átalakított DeLorean DMC–12 sportautóval) visszajusson a saját korába, 1985-be.

A sztori tehát kellően szürreális ahhoz, hogy ne üsse meg a szocialista politikusok ingerküszöbét, de közben kellően elvarázsolja a befogadót. Ráadásul egy nálunk sosem létezett rock and roll korszak utáni vágyakozást erősített, mindezt sok-sok évvel azután, mint ahogy a Fenyő Miklós vezette Hungaria a nyolcvanas évek hajnalán – a nosztalgiahullám idején – meghirdette a Nagy Kivonulás a Tegnapba.

Back to the Future (1985) – Johnny B. Goode

A film vége felé mindenesetre Marty McFly – miután a gitáros, Marvin Berry (Chuck Berry unokatestvére) keze megsérült – beugrott egy középiskolai táncesten a helyi rock and roll zenekarba, és a zenészek unszolására belekezdett egy oldie-ba (legalábbis abból a világból nézve, ahonnan ő érkezett), Chuck Berry 1958-as sikerdalába, a Johnny B. Goode-ba. Kezdetben a fekete muzsikusok élvezték az „új hangzást” (Marvin fel is hívta az unokatestvérét), de amikor McFly viselkedése egyre fékevesztettebb lett (gerjedő gitár, tapping technika, nyaka mögött játék, lefekvés a földre, az erősítő felrúgása), egyre érthetetlenebbül néztek rá. Ahogy az addig táncoló fiataljai – csupa fehér – is dermedten állt a végére.

„Azt hiszem, erre még nem vagytok felkészülve, de a gyerekeitek imádni fogják.” – közölte az ámulókkal, megadva a kulcsot ahhoz, hogy mennyit változott a rock and roll és a világ harminc év alatt.

E híres jelenet amúgy bakit is tartalmaz: McFly ugyanis egy Gibson ES-345 gitárt pengetett a vásznon, amit csak három évvel később, 1958-ban mutattak be a nagyközönségnek. De amúgy a McFlyt alakító színész, Michael J. Fox a dalt teljesen hitelesen játssza, olyannyira, hogy – bár harmincéves korában az orvosok Parkinson-kórt állapítottak meg nála, és csak maximum tíz évet jósoltak neki – a Johnny B. Goode-ot később is szívesen előadta. Miként bő harminc évvel később, a Coldplay 2016-os New York-i koncertjén is tette.

Coldplay – Johnny B. Goode (w/ Michael J. Fox, 2016)

A Johnny B. Goode amúgy a rocktörténet egyik sokat játszott felvétele, a néhány hónap múlva 81 éves Hobo révén még magyar fordítása is van. Mi több, bekerült Szomjas György 1981-ben bemutatott, az akkori ifjúsági (csöves) szubkultúrának görbe tükröt tartó Kopaszkutya című kultfilmjébe is.

Kopaszkutya – Johnny B. Goode (1981)

A Vissza a jövőbe számos eleme épült be a populáris kultúrába. Többek között a kezdő feliratok alatti jelenet, amikor a főhős kipróbálta az egész héten bekapcsolva hagyott erősítő berendezést, erősen túlvezérelve és szétrobbantva azt (bár a telefonban azt állítja a dokinak, hogy nem babrált vele). Lényegében ennek a mozzanatnak tovább gondolt, újra értelemzett, aktuálizált változata látható a poptörténet korszakos alkotója, Michael Jackson 1991-es Black or White című dalának klipjében, melynek premierjét a világ 28 országában mintegy 500 millió néző láthatta (ez értelemszerűen rekord). A szerzeményt tartalmazó Dangerous album – melynek tizennégy számából összesen kilencet jelentettek meg kislemezen – minden idők egyik legkapósabb lemeze lett, napjainkig összesen 32 millió példányt értékesítettek belőle.

Back to the Future – Opening Scene (1985, az ominózus jelenet 2:20 és 3:20 között látható)

Michael Jackson – Black Or White (1991)