Bár a többség a Neotont annak énekesével, Csepregi Évával azonosítja, az idén nyolcvanéves Pásztor László volt az, aki 1965 őszén közgazdász hallgatóként az együttest megalapította, és az egykori beat, majd popzenekar csak hetvenes évek végén ült fel – élén Csepregivel – a diszkóvonatra, melynek (erős lemezgyári támogatással) legjelentősebb hazai képviselője lett. A Neoton ma hatvan éve adta első koncertjét a Közgazdaságtudományi Egyetemen.

Az 1965 őszén alakult Neoton pályája két, egymástól jól elválasztható fejezetre osztható: az 1977-ig működő Neotonra és az abból átlényegült, a rendszerváltozás időszakában kettévált Neoton Famíliára. Pásztor László pedig azon a kevés tagok egyike, aki mindkét formációban homorított.

Elsőéves közgazdász hallgatóként a szintén gitáros-énekes Galácz Lajossal hozták létre a Neoton első formációját (megkettőjük hangszere a csehszlovák Jolana Neoton gitár volt), mellyel 1965 decemberében az egyetem Mikulás-napi ünnepségére neveztek be. A megmérettetésen a két közgázos zenekar közül másodikak lettek, de ők később is együtt maradtak, így idővel már nem csak a helyi KISZ-klubban játszottak népszerű beatszámokat, hanem az egyetem aulájában is. 1967-ben – Balázs Fecó billentyűssel – a harmadik helyen végeztek a Ki mit tud?-on, és a televíziós szereplésnek megfelelően országosan ismertek lettek. Ennek a korszaknak a legismertebb slágere a Kell, hogy várj.

Neoton – Kell, hogy várj (1969)

Az 1971-es első nagylemezen (Bolond város) – melyen valamennyi dalt Pásztor László és S. Nagy István szerezte – Balázs Fecó mellett Som Lajos (később Piramis) és Debreczeni Ferenc (később Omega) is játszott. Balázs és Som, miután egy afrikai állami kiküldetésből hazafelé Amszterdamban megnézték, meghallgatták a Black Sabbathot, kiváltak és megalapították a Taurust, Debreczeni pedig csatlakozott az Omegához (merthogy Laux József és Presser Gábor megalapította a Locomotiv GT-t), úgyhogy Pásztor és Galácz lényegében kezdhette elölről.

Neoton – Nehéz fiúk (1971)

Miként Pásztor László 2025 júniusában a hvg.hu-nak nyilatkozta: „Nem vagyok feladós típus. A megalakulásunktól az igazi nagy sikerig tizennégy év telt el. Nemigen tudok olyat mondani, aki ennyi ideig keményen dolgozott volna ezért. A Ki mit tud? és az első (nem kifejezetten népszerű) albumok csak az első lépcsőfokok voltak. De egyszerűen nem merült fel, hogy abbahagyjam. Bár írtunk slágereket, még a lányokkal is kínlódtunk egy darabig, hogy az igazi áttörést elérjük, amely végül 1979-ben jött el.”

Ekkorra már fuzionáltak a Kócbabákkal, melyek egyikébe, Csepregi Évába beleszeretett az állami monopóliumot élvező Magyar Hanglemezgyártó Vállalat teljhatalmú márkamenedzsere, Erdős Péter, akinek segítségével az immár Neoton Famíliának nevezett formáció elképesztő népszerűséget ért el. Pásztor e szárnyalást mindenesetre közös sikernek tartja, a Santa Maria állítólag egy évig nem hangozhatott el a rádióban, mert volt benne egy sor, miszerint „de az se baj, hogyha felfedezzük Amerikát”

Neoton Família – Santa Maria (Discotojás 1980)

A Neoton Famíliát ekkoriban „a Varsói Szerződés ABBA-jaként” is hívták, utalva, hogy Erdős Péter az ABBA sikereit látva – Stig Andersson menedzser példáját követve – egy családias, az aktuális zenei trendhez igazított, jól formálható, profi zenekarban gondolkodott. Elképzeléseinek – a hazai piac akkori kínálatában – a Neoton felelt meg leginkább.

Miként Csepregi Éva a vele készült életútinterjúban nyilatkozta: „Miután Péter látott bennünket a Várban, azt mondta Pásztornak, hogy ez elég jó, valami ilyen kéne neki, csak diszkósabb változatban. Azt a csetlő-botló szőke lányt pedig küldjék el. De Laci ragaszkodott hozzám, úgyhogy maradtam. Ezt követően Péter elkezdett dolgozni a zenekarral. Szinte naponta találkoztunk, eljött a fellépéseinkre, a próbákra, és rengeteget beszélgettünk a szükséges változtatásokról. Kijelentette, túlságosan eklektikus zenét játszunk, meg kell határozni a stílusunkat, és sikerült rávennie Lacit arra, hogy a diszkó irányába lépjünk tovább. Ami akkor már nem csak zenei stílust jelentett, de új világot is teremtett. Megváltozott a hangszerpark, a világítástechnika, a fellépő ruha, a megszólalás. És ez a világ volt az, ami a Neotonhoz talán a legjobban illett.”

A Neoton 1979-ben mindenesetre már ott volt Cannes-ban a MIDEM-gálán, és nemzetközi karrierje beindítása érdekében az együttes több angol nyelvű albumot is készített. Promócióként pedig 1980 júniusában és augusztusában 25 koncertből álló spanyolországi turnén vettek részt. A Santa Maria nyolcadik helyének köszönhetően még a körutat megelőzően megjelent a második kislemezük, amiről a Lord Of The Mountain (Hegyirabló) siker lett, majd következett a legnagyobb sláger, a Don Quijote, amely már a következő Neoton-albumot, a Marathont előlegezte meg.

Neoton Família – Hegyirabló (Discotojás 1980)

A Neoton Famíliának mindenesetre 1979 és 1983 között számos országban (Japánban, Spanyolországban, Nyugat-Németországban, Dániában, Olaszországban, Dél-Koreában és Dél-Amerikában) jelent meg albuma. Olyan emblematikus slágerekkel, mint a Santa Maria, a Don Quijote, a Pago Pago, a Holnap hajnalig, a Hegyirabló vagy a Te Quiero.

Neoton Família – Holnap hajnalig (1983)

Az itthon és külföldön (ott Newton Family) néven egyaránt roppant sikeres együttes (nevével tíz év alatt hét-nyolcmillió hanghordozót adtak el) mindenesetre a rendszerváltozás idején, 1990-ben kettévált. Jelképes, hogy Erdős Péter halála utáni napon találkoztak volna, de arra a megbeszélésre se Csepregi Éva és se Végvári Ádám nem ment el. Pásztor László pedig Jakab György billentyűssel és Bardóczi Gyula dobossal folytatta a zenélést, Szulák Andreát választva szólistának, így adtak ki még egy – nem túl sikeres – nagylemezt (A trónörökös). A többiek Éva-Neoton néven jelentetett meg albumokat. A név miatt még perre is mentek egymással a zenészek, de aztán peren kívül megegyeztek.

Neoton – Don Quijote / Gondolj néha rá (1998)

Miként az említett interjúban Pásztor mesélte: „Abban az időben jött divatba a playback technika. Valahol Szeged körül egy diszkóban történt, hogy egy srác fellépés közben ütögette a lábam, hogy »ez az, Laci, jól nyomjátok!«. Közben playbackről bohóckodtunk. Rájöttem, hogy ezt én nem akarom csinálni. Ráadásul utána ki is rabolták egy halászcsárda előtt a kisbuszunkat. Úgy döntöttem, hogy ez nekem nem kell, felhagyok az élő zenéléssel, és inkább a stúdiómunkára koncentrálok.”

És ő, aki évtizedeken át a popzenészek életét élte, 1990-ben szögre akasztotta a gitárját és attól kezdve kiadóvezetőként (Magneoton, Warner), producerként kereste a kenyerét. De 1998 áprilisában egy szomorú esemény újra összerántotta a Neotont: a Budapest Sportcsarnokban – az időközben elhunyt Jakab György emlékére – adtak búcsúkoncertet. 2005-ben a Népstadionban ismét összeállt az időközben legendássá nemesedett felállás. Azóta – Neoton Família Sztárjai néven, Csepregi Évával a középpontban – rendszeresen adnak koncerteket az országban.

A Neoton Família külföldön lemezeiből – 2026 januárjáig – a Magyar Zene Háza könyvtárában látható pop-up kiállítás – nagy valószínűséggel éppen addig, amíg a Neoton – ezen a néven vélhetően utoljára – fellép az MVM Dome-ban. December 10-én pedig szintén az MZH könyvtárában a Magyar Albummm! sorozatban Pásztor László a Napraforgó című nagylemez kulisszatitkairól mesél az est házigazdájának, Horváth Gergelynek.