2008-ban az ELTE-n - Fotó: Kocsis Zoltán / Népszabadság

A Kossuth-díjas Muzsikás együttes bőgőse, szóvivője, leginkább földközeli tagja. A kezdetektől három sávon éli az életét: család, népzene és tudományos élet. Hamar Dániel 75 éves.

1973 tavaszán három fiatalember, a matematikus Sipos Mihály, a geofizikus Hamar Dániel és az akkor még diák ifj. Csoóri Sándor elhatározta, hogy zenekart alapítanak a régi magyar falusi vonószenekarok mintájára, amelyekben a hegedű mellett brácsa és bőgő adta a kíséretet. S mivel faluhelyen ezeket a zenészeket muzsikásoknak hívták, a zenekarukat is Muzsikásnak nevezték el.

Azóta több mint ötven év telt el. Tudjuk persze, hogy a „népzenei újhullám” megszületésében és kibontakozásában Sebő Ferencé és Halmos Béláé az úttörő szerep. De a nagyvilág a magyar népzenét elsősorban a Muzsikás és Sebestyén Márta révén ismerhette meg. És általuk olyan impozáns koncerthelyszínekre is eljutott, mint a londoni a Queen Elizabeth Hall, a Royal Festival Hall és a Royal Albert Hall, a párizsi Théâtre de la Ville-ben, a római Accademia Nazionale di Santa Cecilia vagy a New York-i Carnegie Hall. Sokoldalúságukra jellemző, hogy otthonosan mozognak mind a folk, a népzenei és a világzenei fesztiválokon, mind a klasszikus zenei, az alternatív zenei, a jazz, a kelta zenét kedvelő vagy a zsidó zenei rendezvényeken.

Sebestyén Márta és a Muzsikás – Azt gondoltam, eső esik (1985)

A Sipos–Hamar–Csoóri trióhoz már a kezdetektől „állandó vendégként” csatlakozott a Sebő-együttesben zenélő, korábban néptáncosként ismert Éri Péter (1953–2023), aki 1978-ban végérvényesen a Muzsikáshoz igazolt. 1980-ban pedig Sebestyén Márta is őket választotta. A Muzsikás tagjai a nyolcvanas években gyakori vendégei voltak a hazai és európai folkfesztiváloknak, szerepeltek az István, a király-ban. Az angol Hannibal Records-nak köszönhetően nyugati klubok, majd később koncerthelyszínek kapui is megnyíltak előttük. Az igazi nemzetközi áttörést azonban a hosszú időn át érlelt, végül 1998-ban kiadott Bartók-album hozta – a zenekarban eddigre Csoóri Sándort Porteleki László váltotta fel –, amelyen a népzenegyűjtő Bartók Bélát kívánták a középpontba állítani. És a Bartók-albummal szédületes nemzetközi karriert futottak be. Az Egyesült Államoktól Új-Zélandig, Japántól Dél-Afrikáig zajos sikereket arattak, a világ legnevesebb koncerttermeiben léptek fel. Koncertjeikről és lemezeikről rendre elismerően írtak a legnagyobb napilapok, folyóiratok, és a zenei szaksajtó. Az i-re a pontot pedig 2008 novemberében Sevillában tették fel, amikor az első európai együttesként megkapták a szakma legrangosabb elismerését, a WOMEX-díjat.

Miközben a Muzsikás megvalósította a huszadik századi magyar klasszikus zene és a hagyományos népzene ötvözését. Neves szólistákkal (Alexander Balanescu, Roel Dieltiens, Jandó Jenő, Kende Levente, Keller András), kamaraegyüttesekkel (Takács, Keller, Bartók Vonósnégyes), kórusokkal és szimfonikus nagyzenekarokkal (Danubia Zenekar, BBC Skót Szimfonikusok, London Sinfonietta) léptek fel itthon és külföldön.

A Muzsikás és a Takács Quartet a New Yorki- Carnegie Hall-ban (2005)

A Muzsikásnak tehát a megalakulása óta, azaz lassan ötvenhárom éve Hamar Dániel a bőgőse. Aki – a prímás Sipos Mihályhoz hasonlóan – a kezdetektől hármas életet vitt: a család és a népzene mellett főállásban tudományos kutatóként dolgozott az ELTE Geofizikai és Űrtudományi Tanszékén. A tagok között ő számított a legpraktikusabbnak. Habitusban, gondolkodásban, a nyilvánossággal való kapcsolatban. S míg a hetvenes-nyolcvanas években a zenekarban ifj. Csoóri Sándor és Éri Péter hozta az új hangokat, Sipos Mihály pedig a klasszikus értékeket, ő volt az a bizonyos, roppant fontos kritikus hang és a belső egyensúly megteremtője.

Sipos Mihályhoz hasonlóan ugyancsak a klasszikus zene felől közelített, nyolc esztendeig zongorázott, majd évekig az I. István Gimnázium szimfonikus zenekarában bőgőzött. A Muzsikást alapító triász közül ő találkozott a legkésőbb az autentikus magyar népzenével: 1972-ben ismerősi szálak mentén keveredett el a Bartók együttes próbájára. S amit ott látott és tapasztalt, alapjaiban változtatta meg a folkhoz való viszonyát.

Hamar Dániel mesél középiskolás élményeiről (Szent István Gimnázium)

Pedig pesti flasztergyerek létére szerteágazó vidéki rokonsággal rendelkezett, testközelből tapasztalhatott tehenet, szénakazlat, házi veteményest. A lét természetes velejárójaként élte meg, hogy az ország különböző részein mások a szagok, a színek és a tájszavak. Talán innen ered a kulturális sokszínűség iránti érdeklődése, ahogy cseperedett, úgy vágyott az újabb kalandokra, kihívásokra. S vált idővel lételemévé a világ felfedezése.

A népzenélés mellett főállásban az ELTE nemzetközi hírű Űrkutató Csoportjának megbecsült tagja volt. Szakterületén számtalan publikáció szerzője, társszerzője, évekig több magyar-indiai tudományos együttműködés hazai vezetője – az India iránti vonzalma ekkor erősödött meg.

Az elmúlt ötvenpár évben ugyancsak ő volt az, aki a zenekar evilági szerepének fontosságát (a népzene közvetítője) megfogalmazta és tudatosította. Ehhez nem elég folyamatosan magas színvonalon teljesíteni, a média szerepe megkerülhetetlen. a sajtóval a kapcsolatot tartani kell, legalább a kínálkozó lehetőségeket megragadva. Ő volt az, aki a leginkább tudott és szeretett emberekkel találkozni, hosszasan elbeszélgetni újságírókkal, koncertszervezőkkel, egyéb földi halandókkal. S miután angolul is folyékonyan és fesztelenül beszél, ezt a fajta zenekari promóciót később a külföldi vendégszereplések alkalmával is bevállalta.

Nem mellesleg a Muzsikás-tagok közül neki lett elsőként autója. Amit persze megint a kényszer szült, hisz napközben a Bakonyban geofizikusként dolgozva nem lehetett csak úgy a pesti próbákra, táncházakra és koncertekre felugrálni. Ha már autót vett, azt is praktikusan tette, a piros Wartburg tetejére csak a nagybőgőt kellett kötöznie, abba lényegében hangszerestül beleszuszakolódhatott a teljes zenekar. Mígnem a nyolcvanas évekre felpörgő nyugat-európai (mindenekelőtt holland) turnék zavartalanabb lebonyolítása érdekében be nem fektetett abba a nevezetes Mercedes 207D mikrobuszba.

Hamar nemcsak a Muzsikás bőgőse, hanem kényszer szülte koncertszervezője és sajtószóvivője is egyben. Ráadásul az idők folyamán a konferálás szerepkörét ugyanúgy magára vállalta. Pedig a legtöbbször ez nem szólt másról, minthogy ő lett az, aki kerek egész mondatokba öntötte a közös célokat. Hogy egy-egy koncert vagy nagylemez miről szándékozott szólni, honnan merre haladni.

No és hát ő az, aki a legélvezetesebben mesél történeteket a Muzsikás múltjából és jelenéből. Persze nem ritkán kiszínezve, dramatizálva azokat, mégis kellőképp életszagúan előadva. Pont úgy, amilyen a lénye: kedvesen, derűsen, nagy érzelmi amplitúdókkal.

2025-ben a Muzsikás együttes kapta a Dankó Rádió Népzenei Díját