Nem lehet nem észrevenni a honi zeneéletben azt a minden eddiginél erősebb énekesnői új hullámot, melynek képviselőit jobbára a jazzhez szokás kötni, pedig mindnek megvan a maga popkulturális kötődése. A nyolcvanas évek hajnalán születtek, évek óta saját zenekarokat vezetnek, mostanság érnek be, jelentetik meg nagylemezeiket. Nem csak kiváló és karakteres előadók, de kivétel nélkül alkotók, persze eltérő mértékben. Legyen szó - alfabetikus sorrendben - Fábián Juliról, Gereben Zitáról, Harcsa Veronikáról, Kovács Lindáról vagy Szőke Nikolettáról. De nyugodtan idesorolhatjuk a popvonalon remeklő Berger Dalmát, Senát és Takáts Esztert is.
Közülük legutóbb Gereben Zita publikált friss albumot, mondhatnánk, zeneipari uborkaszezonban, de ez tulajdonképpen lényegtelen, hisz a Ready For The Sun abszolút nem egynyári produkció, sokáig érvényes marad. A 2003-ban az Emil.Rulez! vokalistájaként feltűnt, négy éve saját kvintettet vezető énekesnő az utóbbi idők egyik legbájosabb vokális jazzalbumát tette az asztalra: csokornyi jólesően változatos, mégis egységes, sokféle hatást idéző, mégis személyes dalt.
A popgyökér esetében is egyértelmű, testvéreivel a szülői házban gyakorlatilag Beatles-dalokon nőtt fel. A főként nyugaton vendéglátózó édesapa és könyvtárvezető édesanya hamar észrevette, hogy mindhárom lánya erősen rezdül a muzsikára. Közülük Zita hegedülni tanult, később beleszeretett a brácsa hangjába, egészen tizennyolc éves koráig húzta. Közben megfordult a Magyar Rádió gyerekkórusában, húszévesen felvették a kőbányai zeneiskolába, később a Zeneakadémia jazztanszékére, ahol 2008-ban végzett. De világéletében vonzotta a pop, kamaszkorában például rajongott a Totoért, az Incognitoért vagy Whitney Houstonért, míg jazzvonalról a legszívesebben Ella Fitzgerald, Billie Holiday és Rachelle Ferrell felvételeit hallgatta. Jó ideje tanít is, mely számára legalább annyira az élet elengedhetetlen része, akár a színpadi szereplés.
Mikor 2007 őszén az Emil.Rulez! elillant a popszíntérről, már létezett saját jazzformációja, melynek alapját a gitáros Gyémánt Bálinttal közös duózások adták, ehhez csatlakozott idővel Eged Márton basszusgitáros és Horváth „Tojás” Gábor zongorista, hogy aztán sokszori doboscsere után Gálfi Attila érkezésével váljon teljessé az ötösfogat.
Friss jazzcomboként ők is saját képükre gyúrt standardekkel indítottak, s bár Zitát sokan biztatták, bemutatkozásként adjon ki feldolgozáslemezt, ő inkább türelmesen kivárta, míg összeér egy albumnyi saját anyag. Egy dalt Patsy Moore-tól vett kölcsön, négyet Nagy János kifejezetten neki írt, a maradék hét azonban abszolút közös mű: vitte a próbákra az ötleteit, a dallamait, a többiek meg segítettek megharmonizálni, meghangszerelni azokat. Viszonya a dalokhoz abszolút személyes, azok kivétel nélkül róla szólnak, az ő élményeit, történeteit mesélik, még akkor is, ha a kopirájtot minden esetben átengedte a mondatait, gondolatait angol nyelvre átültetőknek.
Gereben Zita szimpatikusan szerény, manírok nélküli lány, aki számára az éneklés minden körülmények között lelki ügy marad. Kvintettje bemutatkozó nagylemezének szándéka tiszta és egyértelmű: ilyenek vagyunk, ezt tudjuk, ezt szeretjük. Egyetlen hajlításában vagy gesztusában sem akar másnak (többnek) látszani, mint ami - ez a hozzáállás a mai wannabe-világban feltétlen becsülendő. Ráadásul a Ready For The Sun albumként is figyelemre méltó. Néha persze kiszámíthatónak hat, miközben tele van váratlan megoldással, nem feszítik világmegváltási vágyak, de görcsök, pózok sem. Pontosan az, ami: érzékeny kezekkel megformált, a jazzből bátran kitekintő, kellően személyes és nyíltszívű dalok sorozata.
------------------------------------
Kapcsolódó anyagok:
Jóleső tempóban (Gyémánt Bálint) >> - cikk, 2011. augusztus
Személyes, nyíltszívű dalok sora (Gereben Zita) >> - cikk, 2010. szeptember