Régóta érleli, még régebben foglalkoztatja, mégis a véletlen lett a katalizátora: az egyik szervező oly miliőben pendítette meg nála a húrokat, hogy nem lehetett visszakoznia. Szerencsére. Bognár Szilvia gyerekműsorával december 29-én debütál a Millenáris Fogadóban.
Ezzel egyike lesz azon keveseknek, akik úgy vágnak e kalandba bele, hogy maguk is kétkezi gyakorló szülők. Ami persze nem feltétlen jelent előnyt a gyermektelen konkurenciával szemben, tapasztalatot, megéltséget viszont annál többet.
Azzal persze, hogy egy énekesnő babát szül, mintegy előkészíti ehhez a terepet, hisz adja magát a lehetőség, hogy azokat a dalokat, dallamokat, amelyeket amúgy is együtt énekelnek, valamilyen formában színpadra álmodja. S vélhetően sokkalta mélyebben foglalkoztatja a gondolat, hogy a kicsiknek milyen műsorok valók, meg jobban megválogatja, hogy a saját gyermekét milyen típusú koncertre, előadásra viszi a legszívesebben.
Bognár Szilvia szintén végigment ezeken a stációkon, a szülés óta különböző intenzitással motoszkált benne a gondolat, s azt sem lehet rá mondani, hogy elkapkodta volna: Janka lánya 30-án lesz négy éves. Így a mostani alkalom felfogható az ő születésnapi koncertjének.
Hogy saját gyerekműsora vagy legalábbis családi koncertprogramja legyen, a szervezők számára régóta kézenfekvőnek tetszett. Az elmúlt években számtalan ilyen jellegű felkérést kapott, amik elől rendre kedvesen elhajolt. Mígnem idén februárban egy prágai invitálásra rábólintott, vélhetően azért, mert az kellőkép messze volt ahhoz, hogy e szerepkörben magát tesztelhesse.
Ennek hírét olvasta honlapján Adonyi Adrienn, a Millenáris koncertszervezője, s miközben Szilvia két másik - gyerekműsorral történetesen rendelkező - énekesnővel Gryllus Dániel hatvanadik születésnapjára készült, odalépett hozzá és rákérdezett. Hogy mi ez, és meséljen, mégis mit énekelt a cseh fővárosban. Szilvia erős zavarba jött, mivel továbbra sem érezte késznek erre magát, mondta, tényleg szeretne ilyesmit, ha előrébb tart vele, szólni fog. A jelenlévő Palya Bea és Szalóki Ági azonban biztatta, vágjon bele bátran, egyfelől képes rá, másfelől a piac simán elbír egy újabb színvonalas gyerekműsort.
Hogy utóbbi így van-e, hamarosan kiderül, Bognár Szilvia kvalitásai viszont régóta egyértelműek: hangban, technikában, zeneiségben, belső rezgésben lazán versenyre kel a népzenei/világzenei színtér ünnepelt sztárjaival, a zajos sikerhez gyakorta szükséges szerepjátszás, magabiztosság-többlet és megfelelési kényszer azonban neki nem megy, mindenekelőtt alkatilag. Az elmúlt tizenöt évben számos formációt erősített, az Anima Sound Systemtől a Sebő együttesen át a Makámig, a Szájról szájra népszerű hármasának tagja, miközben Lovasi Andrással a Sator Quartetben középkori himnuszokat énekel, a Rost Andrea-féle Pannon dalok projektnek pedig kiemelt szólistája. Mégis, a leginkább saját, 2006 óta létező világzenei csapatában érzi jól magát. Meg remélhetőleg a mostani, Csintekerintő című gyerekműsorában.
„Gombolyítjuk az énekeket, mint az aranyfonalat, olykor dobbantunk, vagy épp csak a kezünkkel táncra perdülünk, még verssorokkal is dobálózunk, mígnem elkapjuk egy mese farkát, s addig el nem eresztjük, míg azt a csintalan, piros képét meg nem festettük.” - vetíti előre Szilvia, hogy az érdeklődők mégis mire számíthatnak. Olyan interaktív programra, ahol a gyerekek tanulhatnak, mozoghatnak, kommunikálhatnak. Lesz ugyan vezérfonál, de sok-sok improvizációval. A meseszövésben Bátky András meseíró is aktívan részt vesz, miközben Takács Mari illusztrátor hatalmas vászonra rögtönözve jeleníti meg a javarészt az elmúlt hónapokban született dalokat, a hangulatot pedig Bubutimár Éva manói teszik teljessé. És hát további pluszt adhat, hogy Bognár Szilvia nem pusztán előadóként, hanem anyaként éli meg a gyerekekkel való együttzenélést, együttlétet. Lehet, emiatt kicsit anyáskodóbb lesz. De nem feltétlen.
---------------------
Kapcsolódó anyagok:
Debütáló Csintekerintő >> - cikk, 2010. december
Bognár Szilvia: Semmicske énekek >> - interjú, 2009. január
Részleteiben szerethető (a Makám Skanzen című lemezéről) >> - cikk, 1999. december