Kopaszkutyából nem lesz szalonna

Készült: 2011. október 29. szombat, 10:22 | Jávorszky Béla Szilárd – Népszabadság

Harminc éve egy rockgeneráció vágyát, vergődését és vigaszát sűrítette mozgóképbe, mintegy demonstrálva, hogy igenis létezik rockélet az egydimenziós pártmédián és aczéli kultúrpolitikán túl. Az egykor a betiltás határán billegő Kopaszkutya idővel kultuszfilmmé nemesedett, mondhatni, mítosza lett, a benne szereplő dalok, a Kőbánya blues, a Tetovált lány vagy a Hosszúlábú asszony mára a városi folklór szerves részévé érlelődtek. A főszereplők útjai azóta persze hol széttartottak, hol újragubancolódtak, de közülük hárman is rázták a színpadot az Arénában idén februárban, miközben a kétestés HBB-búcsún bő húszezer daloló ember emelte pajzsra őket. Megadva ezzel a végső lökést az eseményen szájtátva forgató Szomjas Györgynek a régóta várt folytatás megálmodására.

Kopaszkutya, 1981

„Döbbenetes élmény volt, hogy Hobo, Deák Bill Gyula és Póka Egon a hatvanon túl is ennyire meg tudnak mozgatni tömegeket. Hogy 2011-ben is csak úgy dől belőlük az energia a színpadon és ilyen mértékben hatnak az emberekre, ráadásul kortól függetlenül. Munkatársaimmal folyamatosan a közönséget vettük, az ő örömüket, reakcióikat, ahogy együtt éneklik, üvöltik velük a sokszor harminc éves dalokat.” - eleveníti fel Szomjas a Tabán mozi presszójában a mozgatórugókat. S egyben gyorsan hozzátette: a Kopaszkutya Kettő a várakozásokkal szemben nem játékfilmes folytatás, hanem fikciós elemekkel és archív felvételekkel átszőtt dokumentumfilm lesz. Múlt héten fejezték be a forgatást, jelenleg gőzerővel vágnak, a mozipremiert december 9-ére tűzték ki.

Független produkcióként alig 20 millió forintból gazdálkodhatnak, a Vajna-féle filmalaphoz fel sem merült, hogy pályázzanak, s bár a kulturális kormányzattól pár napja kaptak 3,5 milliót, azzal sincsenek kint a vízből. Mégha gesztusértékű (de mint ilyen, roppant fontos), hogy a kőbányai önkormányzat szintén segíti őket. Ahhoz ugyanis, hogy legalább nullára ki tudják hozni a költségvetést, a magyar filmeknél szokatlan módon a forgalmazási bevételre is nagymértékben számítanak. Ezért december 9-én rendhagyó, ám igazi közösségi élményt hozó bemutatót terveznek: az internet-alapú e-cinema rendszeren keresztül az ország kéttucat mozijában vetítenék egyidőben a filmet, miután Hoboék zenéltek elé némi odaillőt.

Nagyot pördült persze azóta Kőbányán a világ, hogy a filmbéli Colorado együttes tagjai belátták, nincs mese, az érvényesüléshez „le kell menni kutyába”. Hogy sokkal inkább legyenek a kutyák királyai, mint a királyok kutyái. Megteremtve a maguk proletrockját, a maguk környezetének urbánus-népies külvárosi szövegvilágát, a maguk Kőbánya bluesát. Mindezt persze kellő humorral, egészségesen fricskával, ironikus felhangokkal fűszerezve. S dalszerzés közben a copyrightnak gyakorta fityiszt mutatva (lásd például 3:20-as blues vs Jeff's Blues).

Hát ez a Földes gyerek honnan került ide? - kiáltott fel állítólag Aczél György, a szocialista kultúrpolitika legfőbb irányítója, amikor az akkor induló kulturális magazinműsor, a Stúdió '80 első adását szemlélte előzetesen munkatársaival, s abban épp Hobo nyilatkozott a Kopaszkutya forgatása kapcsán. Ezt követően hónapokig nem lehetett tudni, mi lesz a film sorsa. A hanglemezgyári illetékesek nemcsak a mozihoz kapcsolódó nagylemezt meszelték el (végül 1993-ban épp a Hungarotonnál jelent meg), de minisztériumi értekezleteken a film premierjét is nagy erőkkel fúrták. Szerencsére sikertelenül. Az illetékesek ugyanis belátták, a tiltás ez esetben a bemutatónál is nagyobb indulatokat váltott volna ki.

„Azért kellőképp vigyáztam arra, hogy semmilyen direkt politikát ne vigyünk bele. - lamentál ma Szomjas. - Nem voltam abban a helyzetben, hogy ezt megtehessem. Viszont Hoboékkal kapcsolatban rájöttem, hogy a hivatalos tömegkommunikáción túl létezik egyfajta alternatív, független csatorna. Számos olyan zenekar működött az országban - például a P. Mobil, a Beatrice és a Hobo Blues Band - amelyek rendszeresen játszottak tízezreknek, miközben nem voltak jelen a médiában és nem jelenhettek meg nagylemezeik. A kulturális élet persze minden területén ott ültek a pántfunkcionáriusok, akiknek legfőbb dolga a rend fenntartása, saját területük szigorú kontrollálása volt. Szerencsénkre a filmes területen ügyködők - mivel más generációhoz tartoztak, a tévében meg nem láthatták őket - egyszerűen nem ismerték a zenészeket. Így a szűrőjükön simán átcsúsztunk. Aztán persze döbbenten látták, hogy a Tabánban harmincezer topis fiatal üvöltözött magából kikelve és közben egy emberként skandálta a gyakorta kényes szövegű dalokat. De mire eszméltek, már túl kínos lett volna letiltani mindent.”

A Kopaszkutya Kettőből vélhetően sokan hiányolják majd Schuster Lórántot, az eredeti film ügyeskedő menedzser-showmanjét, már csak azért is, mert az 1981-es mozi épp azzal a jelenettel zárul, amikor a folytonos hadoválás miatt Hoboék által kirúgott főnök a totemállatot visszaviszi a sintértelepre és ott új bandát alapít. S jövőbeli társával a P. Mobil korszakos slágere, az Utolsó cigaretta gitárriffjét dünnyögi. Ráadásul az elmúlt harminc évben Schuster folyamatosan szorgalmazta Szomjasnál a folytatást, 1998-ban Kutyából szalonna címmel annak lehetséges filmzenéjét is megjelentette, pár évvel ezelőtt pedig Billel és Pókával közösen - stílusosan Kőbányán - hosszasan beszélgettek és fantáziáltak. A híresztelésekkel ellentétben azonban se forgatókönyv, se próbafelvétel nem készült ezt követően.

Viszont Schuster politikai fronton 1997 óta folyamatosan aktivizálta magát (ami akkor a történelmi P. Mobil széthullásához vezetett), egyre radikálisabb hangvételt ütött meg, s különösen az utóbbi években tett megnyilatkozásai lettek a többiek számára vállalhatatlanok. Ezt a hozzáállást pedig Szomjasnak el kell fogadnia. Különösen úgy, hogy e fenntartások benne is dolgoznak. Mégha alkotói szempontból kétségkívül izgalmas kihívást jelenhetett volna az egykori kopaszkutyák egymástól élesen elváló pályájának ütköztetése. De közben mégsem szeretett volna úgy járni, ahogy járt nemrég a Dumafilm kapcsán, ahol Fábry Sándor annak ellenére tiltotta le utólag a bemutatót, hogy benne látszólag barátságosan beszélgetett az elmúlt évtizedekben másfelé húzó gyermekkori barátaival.

A Kopaszkutya Kettő vélhetően Schuster nélkül is remekül érzékeltetni fogja, hogy a kopaszkutyaság az elmúlt harminc évben hányféle formában élhetett tovább. A Kőbánya blues-zal egybeforrt Deák Bill Gyula maradt a leginkább hű az eredeti eszmékhez, mégha rosszmájúan mindjárt tegyük hozzá: azóta is ebből él. Póka Egon 1981 óta számtalan formációt erősített, a rendszerváltás óta szerzőként sokat szürkült, ellenben 1998-ban létrehozta a Kőbányai Zenei Stúdiót, az ország első és azóta is legfontosabb rockzenei iskoláját, melynek léte önmagában felülírja minden korábbi tévelygését. A kopaszkutyasághoz a kezdetektől fenntartással viszonyuló Hobo pedig azóta bejárta azt, ami voltaképp az életműve: miközben zenekarával harmincsok éve fáradhatatlanul nyomja a dögös rock and rollt, felépítette a maga képzeletbeli hármas oltárát (középen József Attila, két oldalt Jim Morrison és Vladimír Viszockij), költészeti és művelődéstörténeti ambícióit a színházi világban élve ki. Mégha tudja is, a rockzene nemcsak a szüzességét vesztette el rég, de egykori társadalmi töltetét is.

Van persze abban némi fricska, hogy a Kopaszkutya Kettő elkészítéséhez a végső lökést a Hobo Blues Band hattyúdala adta. De Szomjast ez egyáltalán nem foglalkoztatja. Elmondása szerint kizárólag a pozitív hozadékra koncentrál, hogy minden vita, feszültség és nehézség ellenére ezek az emberek ma is ekkorát tudnak ütni a színpadról. Hogy amit ők ott 1981-ben közösen, részben az életből merítve, részben fikcióként kitaláltak, az mára ennyire beérett. Hogy 2011-re a Kőbánya blues végérvényesen és visszavonhatatlanul folklórizálódott. S hogy társadalmi rendszerek ide, kultúrpolitikai kurzusok oda, a kopaszkutyából sosem lesz szalonna.

* * *

Szomjas és a rock and roll

Kopaszkutya, 2011 - Fotó: Kallós Bea

A filmjeiben főként folkos kötődéseiről ismert Szomjas György és a rockzene kapcsolata idén ötvenöt éves. Miként szereti hangsúlyozni, 1956 élete két sorsfordító eseményét hozta: tizenhat évesen Budapesten átélte a forradalmat és találkozott a rock and rollal. Ahogy 2007-es, A Nap utcai fiúk című filmjében is érzékletesen bemutatja, barátaival egyedileg karcolt lemezekről hallgatta Bill Haley, Elvis Presley és Chuck Berry slágereit. A hatvanas évek hajnalán „táncbajnokként” sokfelé megfordult, egy időben ő szervezte a legendás Bercsényi klub koncertjeit, többek között az akkoriban felfutó Illés együttest vitte oda. Baksa-Soós János szintén általa került a Deák Ferenc utcai Ipartervbe, 1968-ban itt forgatta vele azt a felvételt, amely több mint negyven évig várta, hogy digitalizálják. Hamarosan megjelenik.

Hobót a hatvanas évek óta ismeri, ott volt zenekara 1978-as alakulásánál, többek között az ő rábeszélésére vette be Deák Bill Gyulát és írta meg a Kőbánya bluest.

De közben a népzenére is rácsodálkozott, Sebő Ferencéket elkísérte 1972-es erdélyi útjára, későbbi betyárfilmjeit az ő modelljükre építette fel. Hogy miként lehet saját hagyományokból modern minőségi kultúrát létrehozni. A Rosszemberek bemutatóján a P. Mobil és a Muzsikás adott alkalmi közös koncertet. Később a városi folklór is foglalkoztatta, ami például a Falfúróban vagy a Roncsfilmben sűrűn tetten érhető. Nem tartja magát elitista filmesnek, mint mondja, arra törekszik, hogy olyasmit alkosson, amivel a tömegekhez szólhat.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Kopaszkutyából nem lesz szalonna >> - cikk, 2011. október

Apák rock and rollja (HBB 30) >> - kritika, 2009. január

Hobo: Bolondvadászat >> - interjú, 2008. szeptember

Hobo: Vadászat >> - 303 magyar lemeze, 2008

Hobo idegen tollai >> - kritika, 2004. július

Hobo: Blues, színház, költészet >> - interjú, 2002. december

Hobo: Meggazdagodni már nem fogunk (A HBB 20 évéről) >> - interjú, 1998. április

Hobo: Adjatok a kutyáknak húst! >> - interjú, 1998. január

Hobo: A vadászat túlélői >> - interjú, 1997. január

A 66-os út végén (Hobo Amerika-könyvéről) >> - cikk, 1996. január