Több évig készültek, érlelték, gyúrták az anyagot. Szándékosan nem siettek, tudták, érezték, ennek a lemeznek súlya van. Az isten tartsa meg ezt a jó szokásukat.

Fotó: Kása Béla

A Muzsikás Bartók-albumának előzményéről már több alkalommal írtunk, ezért csak néhány mondatban a legfontosabbakat.

1995-ben, a zeneszerző halálának ötvenedik évfordulója kapcsán az amerikai Bard College felkérésére Sebestyén Mártával és két táncossal - Tóth Ildikóval, valamint Farkas Zoltánnal - összeállítottak egy estet, később két belgiumi zongoristával készítettek ilyen jellegű rádióműsort, ezeket fejlesztették tovább. A Bartók műveiben megjelenő népzenék eredetijét szeretnék megszólaltatni, a maguk valóságában, hagyományos formájában és hangzásában.

A lemezen vendégként a Romániában született, jelenleg Angliában élő Alexander Balanescu. Amikor Éri Péter néhány éve Budapesten találkozott a világhírű hegedűművésszel, kiderült, Balanescu játszotta már Bartók hegedűduóit, és a saját zenéjébe is sikeresen épít bele különböző népzenei elemeket. Valamint nagyon szereti és tiszteli a népzenészek virtuóz és pontos játékát. Legközelebb 1997-ben Londonban találkoztak, és Éri már ekkor tudta, hogy ő lesz a megfelelő partner. Balanescu az első szóra hajlott, tetszett neki az ötlet, néhány telefon- és faxváltás volt még hátra, és lám, itt az eredmény, együtt játszanak a lemezen.

A népzenegyűjtő Bartók Bélát kívánták a középpontba állítani, magyarázta fél évvel ezelőtt Éri Péter, amikor a Médiawave-en Balanescu-val először mutattak be részleteket az anyagból. Külföldön ugyanis kevésbé ismert, hogy Bartók több évtizeden keresztül fonográffal járta a történelmi Magyarországot és módszeresen gyűjtötte a népzenét, a népi dallamokat. Nemcsak a magyart, más népekét is. Hamar felismerte, hogy az évszázadok folyamán az együttélésből adódó kölcsönhatások mennyire fontosak, és hogy a szomszéd népek zenéjének ismerete nélkül igazából nem lehet tudományosan feldolgozni a gyűjtött anyagot. Hosszú időn keresztül rendszerezte a felvételeket és lejegyzéseket, tudományos dolgozatokat publikált belőlük.

A Muzsikás tagjai deklaráltan nem katalógusszerű, tudományos lemezt szerettek volna készíteni - Bartók és a népzene kapcsolatáról a zenetudósok több kötetet írtak már -, hanem élményszerűen próbáltak az anyaghoz közelíteni. Azt akarták, hogy a hallgatót a hagyományos paraszti zene ereje ugyanúgy terítse le, mint ahogy leterítette Bartókot a század elején vagy ahogy leterítette őket huszonöt évvel ezelőtt.

"A városokban, az úgynevezett művelt körökben teljesen ismeretlen volt a népzenének ez a hihetetlenül gazdag kincse, még csak nem is sejtették, hogy van ilyenfajta zene" - írta naplójában Bartók annak idején. És attól kezdve, hogy 1904 őszén meghallotta egy erdélyi cselédlány énekét, a Piros alma leesett a sárba kezdetű népdalt, Kodállyal együtt rendszeres gyűjtésbe kezdett, létrehozva egy több ezer dallamból álló gyűjteményt. A népzene meghatározó élmény volt számára, egész életét végigkísérte. Megváltoztatta alkotói stílusát - a dalok ismerete, illetve szelleme műveiben még akkor is jelen volt, ha bennük nem ismerünk rá egy-egy konkrét dallamra.

Nos, ezt az elementáris erőt igyekszik érzékeltetni a Muzsikás a Bartók-albumon. És remekül érezték meg, hogy ez a lemez csak akkor lehet teljes, ha azon az általuk előadott, ihlető népzene mellett felhangzik néhány, a zeneszerző által készített fonográf felvétel, valamint azok a Bartók-művek, amelyek tartalmazzák ezeket a dallamokat, és amelyeket ők is el tudnak hitelesen játszani.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Zenefilm - Tizedik nap >>

Hamar Dániel - Womex-díj a Muzsikásnak >> - interjú, 2008. október

Muzsikás: Szól a kakas már >> - 303 magyar lemez, 2008

Hamar Dániel - Womex-díj a Muzsikásnak >> - interjú, 2008. október

Muzsikás-tanórák >> - cikk, 2006. március

Muzsikás - Bartók, Kodály és a népzene >> - cikk, 2003. december

Muzsikás - Összekötni a komoly- és népzenét >> - cikk, 2003. április