Kissé bizarr a helyszín, a rábapatonai Diófa presszó normál üzemmódban puccos falusi diszkó, tükör és műanyag mindenfelé. A ráccsal leválasztott dühöngőbe ezúttal jazzre éhesek ácsorognak, Dresch Mihály fújja is rendesen, a többiek meg próbálják követni. Odakinn régóta lóg az eső lába, az egyre gyakoribb villámlás különös díszletet ad a falubolondja találkozó fénypontjához, az "ország bolondja" koronázáshoz, a töltés túloldalán később afrikai ritmusokra mozog a tömeg. Az idei Medawave fesztivál záróakkordjai ezek, hátravan még többek között egy hajnalba nyúló csángó táncház, valamint az ujgur Szürke Farkasok.

Nem mindig volt ez ilyen lendületes, a fesztiválnak az utóbbi időben egyre markánsabb zenei programja például ebben az évben a szokottnál vékonyabbra sikerült, bár néhány emlékezetes koncert azért akadt. Szelevényi Ákos népes kíséretével Budapest után kedden éjjel az egykori zsinagógában ismét nagyot alakított, mégha magyar népzenei gyökerű free jazz muzsikája nem volt mindig kellően szerkesztett, és a technikusnak sem sikerült mindig a hangszerek közötti egyensúlyt megteremtenie. A hétvégi fő attrakció, a morva hegedűs Iva Bittová az elmúlt egy év alatt már negyedszer lépett fel Győrben, valamennyi alkalommal zajos sikert aratva. A gitáros Vladimír Václavekkel közös koncertje a mostani fesztivál talán legjelentősebb zenei eseménye volt, ez a testével is zenélő hölgy olyan szintű előadó, hogy még gyengébb produkciói is a reveláció erejével hatnak. Az előzetes várakozásokhoz képest halovány teljesítményt nyújtottak az ujgur Szürke Farkasok, igaz, a kínai hatóságok csak a zenekar felét engedték el Magyarországra. Egy másik potenciális élményesélyest, az újvidéki Boris Kovac és a Rituál Nova szeánszát pedig a jugoszláv háború miatt voltunk kénytelenek nélkülözni.

A Mediawave azonban mégiscsak alapvetően "fényíró" fesztivál, na persze nem amolyan hagyományos filmszemle, itt szinte kizárólag a nagy nemzetközi sztárparádékról kiszorult mozgóképes műfajok - animációs, kísérleti, dokumentum és rövidjátékfilm - a dominánsak. A klasszikus mozi és tévéműsor iránt kevésbé érdeklődő, vagy abba egyenesen beleunt néző itt bizton olyan műveket láthatott, melyeket máshol garantáltan soha. Meghökkentő formai gazdagság, a filmes műfajok szokatlan és izgalmas keveredése, mindez zömmel 5 és 30 perc közötti terjedelemben elővezetve. A holland kísérleti filmtől a japán dokumentumfilmen keresztül az ausztrál kisjátékfilmig üdítő kreativ hozzáállások sora, egy nyitottabb szellemiségű televíziós csatorna sokat tudna belőle profitálni, igaz, mindez a nálunk meghonosodott német tipusú kereskedelmi tévémintába aligha fér bele.

Az idei filmkínálat a szakemberek szerint a korábbinál magasabb és egyenletesebb színvonalú volt. A szovjet utódállamok vérvonala - mely a kilencvenes évek első felében erősen felfelé ívelt, majd azt követően hirtelen érdektelenné vált - mintha beállt volna egy stabil szintre, a legjobb lírai, meditatív alkotások ma kétségtelenül ebből a térségből érkeztek. Nagyon megerősödött a német jelenlét, az ausztráloké már szokottan izmos, a korábbi dél-amerikai hullám mostanság alábbhagyott, Afrika filmművészetét pedig eddig nem sikerült még itt bemutatni. A magyar filmek az idén is tolongtak, tavaly ugyan indították miattuk egy külön programsorozatot, de a szervezők szerint olyan szegényes a kínálat, hogy a fesztiválra jelentkező filmek színvonala nem teszi lehetővé az ilyen jellegű lobbizást. Érdekes jelenség, hogy a kísérletező vagy az úgynevezett szerzői filmek alkotói körében a közönségnek való látványos hátat fordítás ma már nem divatos attitűd. Többször szólt a filmek végén vastaps, ez ebben a műfajban teljesen szokatlan.

Kissé régimódi, de belakható épület, három vetítővel, tágas társalgóval, középen a levegőt egymás elől elszívó óriás gumifigurákkal - a Rába mozi az idén végre megfelelő helyszíne volt a fesztiválnak. Levegős, átlátható komplexum, további sorsa viszont  bizonytalan. A tavaly ősszel átadott győri plaza, illetve a falai közt üzemelő multiplex mozi e hagyományos filmszínház látogatottságát erősen visszavetette, a Rába Cinema azóta gyakorlatilag folyamatosan veszteséget termel. Ha jelenlegi tulajdonosai, a megye és a város a híreknek megfelelően túladnának rajta, könnyen lehet, hogy a Mediawave fedél nélkül marad. A többi kulturális intézmény a városban egy ilyen jellegű seregszemle és fesztivál központjának ellátására teljességgel alkalmatlan.

A fesztivál pénzügyi helyzete - ehhez a szervezők már hozzászokhattak - folyamatosan változik, hol pozitív, hol negatív irányban. Egy hónappal ezelőtt komolyan kurtítani kényszerültek a programokon, hiába szerettek volna például egy komoly, húzós jazzkoncertet rendezni, mondjuk John Zorn részvételével, a 25-30 milliós büdzsé ezt egyszerűen nem bírta el. Állandó problémájuk, hogy a legtöbb pályázatról minden évben márciusban vagy áprilisban döntenek, nehéz úgy programokat szervezni, hogy csak az utolsó pillanatban tudják biztosan, mennyi pénz áll a rendelkezésükre. A város vezetésével a helyzet az idén jelentősen javult, az új, kulturális ügyekért is felelős alpolgármester végre megfelelő partnernek bizonyul, úgy tűnik, így most több pénzt kapnak az önkormányzattól, mint a korábbi nyolc évben együttvéve. (Jellemző, hogy végső döntés csak a május 9-i közgyűlésen várható.)

A konkrétumokat kedvelők számára pedig  a végére néhány adat: az idei Mediawave fesztivál körülbelül 150 filmből álló kínálatát 59 ország érkezett 1053 mű közül válogatta ki az előzsűri. A hat nap alatt ezen kívül huszonnyolc koncertet, hét színházi előadást, egy nemzetközi konferenciát tartottak, valamint nyolc kiállítást nyitottak meg. A fesztivál fődíját Marat Magambetov és Szergej Loznista Élet, ősz című filmje kapta. További fontosabb díjak: Milos Radovics: Hazám (legjobb rendezés), Menhaj Huda: Ugorj fiú! és Tomas Barina: Szezonvég (legjobb fikciós film), Tóth Pál: Egy újabb nap (legjobb animációs film), Frances Calvert: Repedések a maszkon (legjobb dokumentumfilm), Andrej Kudinenko: Valentin Vinogradov álmai (legjobb kísérleti film), Dave Ainley: Szappan (Legjobb elsőfilmes), Nyakó Júlia (legjobb színészi alakítás), Sorin Dragoi (legjobb operatőr).

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Mediawave 2010 - Szelektált világörökség >> - cikk, 2010. május

Pusker Péter - A Mediawave szombathelyi kormányzója >> - interjú, 2010.  május

A kapocsember (Hartyándi Jenő portré) >> - cikk, 2008. október

Mediawave 2005 - Erős norvég vonal >> - cikk, 2005. május

Mediawave 03 - Variációk a női lélekre >> cikk, 2003. május

Mediawave 02 - Ideális helyszín, ideális koncertek >> - cikk, 2002. május

Mediawave 01 - Hússal, vérrel, lélekkel >> - cikk, 2001. május

Mediawave 2000 - A szonikus lenyomat >> - cikk, 2000. május

Mediawave 99 - A szokottnál szerényebb >> -  cikk, 1999. május

Mediawave-különítmény Ázsiában >> - cikk, 1998. november

Mediawave 98 - Lacy, Bittová, Muzsikás >> - cikk, 1998. május

Repedések - győri jazz >> - cikk, 1997. május

Mediawave 94 - Neonfényes mesék >> - cikk, 1994. május