Negyvenöt zenekar, több mint hatszáz óra felvétel, valamint megszámlálhatatlan mennyiségű néprajzi anyag - Lajtha László negyvenes évekbeli útja óta nem volt ilyen jelentőségű erdélyi hangszeres népzenei gyűjtés. A Fonó Budai Zeneház 1997 szeptembere óta a MTA Zenetudományi Intézetének szakmai támogatásával végzi mindezt, s bár az erdélyi anyag utómunkálatai még tartanak, árpilis eleje óta nekiláttak a Felvidék zenei feltérképezésének. Május 5-től pedig négy napon át nagyszabású fesztivált rendeznek a Fonóban. Mint a szervezők elmondták, e gyűjtőmunka eredményeinek és a több száz esztendős kárpát-medencei folklórkincs demonstrálásának egyik legkedvezőbb módja, ha az autentikus stílust képviselő előadók mellett az etno-jazzt, a rockot, a bluest és a világzenét, valamint napjaink legmodernebb hangzását képviselő zenekarok mutatják be saját zenéjükön keresztül a folk alapvető és megtermékenyítő hatását. Csak néhány név a kínálatból: Ethnic Heritage Ensemble, Ghymes, Dresch Quartet, Anima Sound System, Dr. Valter & the Lawbreakers.

Váralmási Pici Aladár és bandája

Utolsó óra, ez a címe e nagy horderejű gyűjtésnek (és egyben a fesztiválnak), utalva arra, hogy a hagyományos parasztzenét képviselő muzsikusok lassan kihalófélben vannak, a többgenerációs tudást igazából nincs kire hagyományozni. A zömmel cigány származású muzsikusok fénykorukban rendszeresen több nemzetiségnek játszottak, az ujjukban van a magyar, a román, a cigány és a szász népzene. Erdély-szerte tendencia, hogy a világot kirekesztő Ceausescu-rezsim alatt konzerválódott hagyományos falvak bomlása a fogyasztói szemlélet térnyerésével egyenes arányban felgyorsult. Talán az utolsó órában vagyunk, hogy mentsük a menthetőt, vallják a Fonó vezetői, ezért próbálták meg még egyszer feltérképezni és képben, hangban dokumentálni az országnyi vidék gazdag zenei-szellemi örökségét. A prímások közül a felvételek óta már többen meghaltak, Váralmási Pici Aladártól egy 1969-es Kallós-gyűjtés kivételével újabb anyagot sajnos már senki sem rögzíthet.

Ugyanaz, mégis más ez a gyűjtés, mint amit a század elején Bartók Béla, Kodály Zoltán, vagy Vikár Béla elkezdett, majd Lajtha László, később Martin György és Kallós Zoltán folytatott. A nagy elődök általában elméleti megközelítésből, az ősiséget kutatva szelektíven gyűjtöttek, szinte kizárólag a vokális népzenére összpontosítottak, a hangszeres muzsikát - Lajtha, Martin és Kallós kivételével - csak másodlagosnak tekintették. Az elmúlt másfél év alatt a Fonóban azonban Erdély csaknem teljes hangszeres zenei hozadéka a szalagra kerül, függetlenül annak eredetétől, s a szervezők ezúttal éppen a hangszeres népzenére helyezték a hangsúlyt. A nagyobb gyűjtések a Fonósok szempontjából szórványosak voltak, a sok apró tavat most sikerült összefüggő vízfelületté alakítani.

A legismertebb, több felvétellel rendelkező zenekarok - magyarpalatkaiak, szászcsávásiak, magyarszovátiak, gyimesiek - mellett a szervezők elsősorban olyan prímásokat és bandákat kerestek, amiktől és akiktől még alig, vagy egyáltalán nincsen felvétel. Ilyen volt például a már említett Váralmási Pici Aladár, a kalotaszegi Laka Kicsi Aladár vagy a szászbogácsi Leki bácsi. Egyedül az udvarhelyszéki és az erdővidéki területről nem tudtak hozni értékelhető zenekart. A viszonylag hosszú gyűjtési idő - zenekaronként öt teljes nap, naponta tíz óra - alatt a szervezők sok olyan információhoz is hozzájutottak, amelyek a zene funkcióján kívül rávilágítanak annak környezetére.

Jóval gazdagabb és árnyaltabb lett az erdélyi zenéről kialakult kép e gyűjtés után. Kelemen László, az Utolsó óra kezdeményezője, mentora, gyűjtője és szervezője szerint jól kirajzolódtak a néprajzi Erdély határai, jól kivehető, hogy hol éles és hol nyitott az. Magyarország felé a Szilágyságon keresztül táncokban, dallamokban megvan az átmenet, észak és déli irányba, a románság felé viszont éles a változás. Az a feltételezésük, hogy az erdélyi magyar, román, cigány és tót hangszeres zene valójában egy egységes népzene dialektusai, bebizonyosodott, az aldialektusok árnyaltabbak lettek, egyes falvak ezek alapján átsorolódtak más tájegységekhez. Például Kolozs falu, melynek zenéje és tánca román szempontból a Mezőséghez, magyar szempontból viszont Kalotaszeghez húz. A Szamos völgye Kolozsvártól Désig pedig önálló aldialektusnak tűnik.

Kelemen László elmondása szerint átértékelődött a városok szerepe is. A népzenéről az embernek a falu jut először az eszébe, Erdélyben viszont léteztek zenei központok és azok kihatása meghatározó. Nem csak azért, mert a jobb prímások beköltöztek a városba, és onnan szolgálták ki a környék falvait, hanem mert a városban kapcsolatba kerültek az ottani cigány muzsikusokkal, és zenéjük kölcsönösen hatott a másikéra. Regionális zenei központ volt például Kolozsvár, Marosvásárhely, de a kalotaszegi Bánffihunyad vagy a szamosvölgyi Bonchida is. (Utóbbi faluba jártak át a virágzó Szék zenészei is tanulni!)

Az erdélyi gyűjtés körülbelül 24 millió forintba került, ennek felét a kulturális minisztérium és a Soros-alapítvány, másik felét pedig a Fonó, illetve a mögötte álló mecénások állták. A tervek szerint a Felvidékről további 24 zenekart hoznak majd át. Kelemen László beszélt már Eredits Gáborral, a Vujicsics együttes vezetőjével egy esetleges horvátországi és szlovéniai gyűjtésről is. A felvételek bekerülnek a Magyar Tudományos Akadémia Népzenei Tárába, kutatási célokra bárki számára hozzáférhető. A nagyközönség pedig a felvett anyagok hetvenperces esszenciáját CD-n vásárolhatja meg. Az Új Pátria-sorozatban eddig négy lemez jelent meg - a váralmási, a budatelki, a báré-magyarpalatkai és a gyimes-hidegségi bandától -, előkészületben van a szilágynagyfalui, a széki és a görgényoroszfalui anyag. A sorozat maga negyvenöt részes, a további részek kiadása most már csak pénz kérdése. Szép gondolat lenne a millenniumra az egészet kihozni, véli Kelemen László, ők mindenesetre Zenetudományi Intézettel közösen, ahol lehet, pályáznak.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Fonó 15 - videók >> - videóinterjúk, 2010. november

Kelemen László - Élő és újraélhető népművészet >> - interjú, 2002. augusztus

ÖsszeFONÓDva >> - cikk, 2000. október

Utolsó óra fesztivál >> - cikk, 1999. május

Erdély zenei hozadéka (Utolsó óra) >> - cikk, 1997. október