Ennek a Mafiosónak persze semmi köze nincs szicíliai vagy amerikai névrokonaihoz. Ez a Mafioso magyar, szereti a zenét, elsősorban a bluest, sőt: nem csak élvezi, ki is adja. Az utóbbi években pedig emellett egyre nagyobb mennyiségben importálja. Rendkívüli mértékben hozzájárulva ahhoz, hogy a magyar közönség, ha nehezen is, de legalább hozzájuthasson e szakállasan is örökifjú műfaj legfrissebb műveihez.

A céget 1992-ben hozta létre Podlovics Péter azzal a szándékkal, hogy a hazai zenei palettán kis számban, vagy egyáltalán nem található blueszenekarokat - lehetőségeihez mérten - fellépésekhez, illetve kazettához és CD-hez segítse. Persze ő sem jótékonysági intézmény, ő is a megélhetésre hajt, de legalább választásaiban a zenei értékek komoly tényezőként estek latba. Az általa az elmúlt hét évben kiadott lemezekről (Palermo Boogie Gang, Muddy Shoes) lapunkban rendre beszámoltunk. Podlovics néhány éve kezdte meg a legjelentősebb nemzetközi független blueskiadók lemezeinek hazai forgalmazását. Jelenleg huszonnégy cég kizárólagos magyarországi képviselője, köztük a Rounder, a Bullseye, a Rooster, a JSP, a Wolf, a Ruf és a Waterlilly Acoustic. A blues és a rokon műfajok (rockblues, zydeco, cajun) mellett pedig a partnerkiadók bővülő profiljának megfelelően egyre több reggae-, dub-, texmex-, world music- és jazzalbum is bekerül az országba. Persze senki se gondoljon valamiféle invázióra, minden különösebb reklám nélkül évi párezer darab CD talál csupán gazdára, de ennél sokkal fontosabb, hogy legalább a lehetőség adott a több ezer kiadványhoz való hozzáférésre.  Széllel szemben igen nehéz dolgozni: a bluesnak se sajtója, se irodalma, se rádióműsora, ezek nélkül pedig marad a szájhagyomány.

A Mafioso az elmúlt hét év alatt persze nem csak zenekonzerveket kínált, tisztes mennyiségű koncertet is szervezett, ha valami bluesnagyság járt nálunk, szinte biztos, hogy abban Podlovics keze benne volt. Champion Jack Dupree, Junior Wells, Dave Kelly, Louisiana Red, Luther Allison vagy a Holmes Brothers budapesti bulija, hogy csak a legjelentősebbeket említsem.

Most azonban inkább három olyan lemezről írnék, melyet a Mafioso hozott be az elmúlt hónapokban az országban, és amely jól mutatja, hogy e műfaj mennyi oldalról és milyen sokszínűen közelíthető meg. Elsőként itt a van a német Fellow'n Friend, egy fekete énekes hölgy (Constanze Friend) és egy fehér gitáros férfi (Thomas Fellow) lenyűgöző duója. Munkakapcsolatuk néhány éves múltra tekint vissza, a közönség számára a nagy rácsodálkozást az időközben elhunyt legendás bluesgitáros, Luther Allison 1997-es európai koncertjén való szereplésük jelentette. Legutóbbi lemezükkel (Purple Rose, Ruf Records) Nina Simone előzenekaraként turnézták végig Európát, mindenütt zajos sikert aratva. A Friend'n Fellow zenéje alapjaiban blues, mégis meglehetősen széles zenei spektrumon mozog. Jazz, funky, klasszikus zene és világzene keveredik itt ízlésesen a blues-zal és egymással, mindez intim módon, mégis expresszíven előadva.

Szintén a blues határán mozog gitáros-énekes-szájharmonikás Guy Forsyth új lemeze, a Can You Live Without (Antone's Records), mely egyénként már a harmadik a sorban. Az austini fiatalember számára is inkább csak kiindulópont a blues, amolyan hivatkozási alap, ahonnan aztán érdeklődésének és vérmérsékletének megfelelően kedvére elkalandozhat. Az internetes koncertbeszámolók szerint színpadon rendkívül szuggesztív figura lehet, nyílván nem véletlen, hogy a patinás texasi bluesklub, az Antone's rendszeres vendége. Guy nem bennszülött austini, Kansas Cityben nevelkedett és csak a kilencvenes évek elején költözött a texasi városba, mint mondja, tetszett neki az ottani aktív közösségi élet és zenei kisugárzás. Dead Kennedy's, Fear és ehhez hasonló hardcore zenekarok lemezein nőtt fel, majd amikor meghallotta John Hammondot, elkezdett visszafelé kalandozni az időben. Egészen a húszas-harmincas évek blues-zenéig ásott le, az ott szerzett élmények hatása a mai napig érezhető szerzeményein. Zenei horizontja a blueson kívül a countryra, a gospelre, a rock and rollra és a soulra is kiterjed, mindebből helyenként hasonlóan egyszerre eklektikus és szerves anyagot gyúrva, mint ahogy azt Tom Waitstől, Nick Cave-től vagy a Sixteen Horsepowertől megszoktuk. Az áthallások ellenére persze még szuverén muzsika ez, és a harminchoz közelítő Guy számára minden lehetőség adott, hogy az is maradjon.

Ha Guy Forsyth a jelen, akkor Lazy Lester a múlt, a tradíció, és ebben nyílván életkora is erősen szerepet játszik. Hatvanöt éves, villogó tekintetű fekete énekes és multiistrumentalista (harmonika, gitár, ütőhangszerek), akinek dalait olyan zenekarok vették a repertoárjukra, mint a Kinks, Dave Esmunds vagy a The Fabulous Thunderbirds. Fénykorát az ötvenes évek végén és a hatvanas években élte, többek között Slim Harpoval és Lightnin' Slimmel dolgozott együtt, és a bluesnak elsősorban a louisianai, "mocsári" változatát képviselte. Azóta rapszodikus időközönként bukkan fel újra a rock and roll cirkuszban, most éppen tíz év hallgatás után jelentkezett új albummal (All over you, Antone's Records), mellyel ismét sikerült demonstrálnia, hogy az ezredvégen változatlanul eleven, izgalmas és karakteres előadó.