Szimpatikus cím, még inkább a hozzáállás, ennél jobban már csak a zenei anyag tetszik. Régóta tudjuk persze, hogy Cziránku Sándor egyike Magyarország legtehetségesebb és legeredetibb gitárosainak, a nagy magyar rock and roll cirkusz örökös ígérete ő. Hogy elmúlt két és fél évtizedben túlontúl sok hanghordozó nem őrzi keze nyomát, igazából nem az ő bűne. Játéka és gondolkodása túl független és következetes ahhoz, hogy a lemezipar kegyeit elnyerje, szerénysége és szegénysége pedig megmentette a szakmában több évtizedet lehúzó rockzenészek körében szinte sorszerű elhülyüléstől.

A kurucság, az örökös kívülállás, a meg nem alkuvás, a perifériáról való polemizálás Cziránku pályájának legfőbb jellemzője. Persze sosem volt elveszett ember, mindig megfogta a munka végét, ha kellett, a zenélés mellett festett, tapétázott, nyomdai fényképészként vagy postai alkalmazottként dolgozott, legutóbb gondnok volt egy csepeli általános iskolában. Jelenleg "eseményt szervező, zeneszolgáltató és zeneszerző" kényszervállalkozó. Változatlanul Csepelen él, egy közepes méretű panell-lakásban, feleségével, hat gyerekével és pályáját végigkísérő hangszereivel.

P. Mobil, Beatrice, azaz kimondott rockzene - ez volt a kezdet, aztán a nyolcvanas évektől egyre mélyebbre merült a népzenébe és a bartóki dimenziókba. A Gépfolklór, később a Ködkonda a pályafutásának további állomása, az utóbbi tizenhárom évben pedig a Barbaro. A magyar folkrock színtér talán legeredetibb formációja évek óta a széthullás küszöbén áll, eddig mindössze két lemezük jelent meg, lehet, hogy ennyi is marad utánuk.

Régóta szeretnének persze újabbat felvenni, a dalok egy része már ott lapul az asztalfiókban, a végső lökés azonban változatlanul várat magára. Aztán, ha meglesz, valószínűleg szép csendben feloszlanak. Hogy ne fájjon senkinek. Ahogy két éve fogalmazta Sándor: visszatekintve nem biztos benne, hogy érdemes volt ennyi áldozatot hozni a zenéért. Tudomásul kell venniük, hogy ők most nem aktuálisak. És ebbe nem érdemes belehalni.

Példaképe a hetvenes évek eleji külvárosi klubélete, a Rideg, a Bercsényi, a Pataky szellemisége. Ezek a kultúrházak az életszagú rockzene melegágyai voltak egykor, a hajnalig tartó örömzenélések, a rácsodálkozások terepe, Sándor szavaival élve "a kilépéseké a csillagközi térbe, majd a visszatéréseké a harmóniákba". Ezt a világot próbálta meg társaival két éve feléleszteni, amikor a Barbaro mellett megalapította a változó felállású, a zene szabadságát hirdető Kárpát Mőbiuszt.

"Zenei törekvéseinket leginkább a Mőbiusz-szalag szimbolizálja. Ha egy szalagot megcsavarva ragasztunk össze a két végén, akkor az a pont, ami a külső gyűrűn halad a spirálon keresztül a belső térbe kerül, majd azt végigjárva ismét kikerül a külső gyűrűre. Ez az átjárhatóság jelképe." - írja a debütáló CD-lemez kísérőfüzetében. Ír ő még ott másról is, új ezredévről, nulla hangnemű térről, elgépiesedett világról és genetikai emlékek visszakódolásáról, de ebbe most inkább ne menjünk bele, nem biztos, hogy a lemez hasznára válik a sok ideológiai körítés. Ez a zene úgyis önmagáért beszél, úgyis átlép határokat, besorolhatatlan, klisékben ki nem fejezhető.

A lemezen mindössze ketten játszanak, Cziránku partnere ezúttal Csík Sándor ütős. Amolyan minimál program ez, minimális eszközökkel, bármikor bárhol megszólaltatható húsz kompozíció, a szellemi töltés úgysem az anyagi háttértől függ. A hangzásnak persze jót tenne egy basszus és/vagy egy fúvós hangszer, bár az is lehet, hogy csak európai beidegzősét, hogy a mély hangoktól várjuk a katarzis élményét.

A Kuruczlemez alapja - a Barbaro zenéjéhez hasonlóan - a kelet-európai páratlan ritmusok, a népzenei hagyományok és a modern nagyvárosi folklór, a rock. Megírt és rögtönzött kompozíciók, megérlelt témák és vázlatok váltakoznak rajta. Aki most ismerkedik ezzel a világgal, annak számára elsőre talán nem elég változatos ez a korong, akik mélyebben beleszállnak, azok sok finomságot, árnyalatot találhatnak benne. Lehetne persze panaszkodni arra, hogy nem szól igazán jól a lemez, a keverés sem igazán tökéletes, de hát ez magánkiadás, a szűkös költségvetésből ennyi stúdióidőre tellett. Támogatásról Sándor nem is álmodik, ennél a lemeznél a szponzor szerepét bizony maguk a vásárlók töltik be.

Ez a típusú zene persze színpadon él igazán, ezért augusztustól Sándor szeretne valahol egy Mőbiusz-klubot indítani, mondjuk a Gyökér-klubban, ahová minden alkalommal hívna vendégzenészeket is, Vázsonyi Jánost, Molnár Gábort, Pejtsik Pétert és hasonló karakterű muzsikusokat. Elvben már kész a következő Kárpát Mőbiusz lemez, Magyar triáda a munkacíme, és a tervek szerint a Rákóczi-indulóval kezdődne. (Brahms, Berlioz és Liszt után a modern zenei irányzatok segítségével próbálja meg Sándor a kor igényeinek megfelelően megszólaltatni ezt a népzenei alapú művet.) Az album egésze a tervek szerint magyar népzenei kötődésű, még ha zömmel saját szerzeményeket is tartalmazna.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Barbaro: Barbaro >> - 303 magyar lemez, 2008

Sűrű, tömény folk-rock >> - cikk, 2008. március

Cziránku Kuruclemeze >> - cikk, 1999. szeptember

Cziránku Sándor - Egy marék szög örökség >> - cikk, 1997. június

Cziránku Sándor: A kozmosz ki-bekapcsolása >> - interjú, 1996. szeptember

(Allegro) Barbaro >> - cikk, 1994.december