Zenepedagógia és előadóművészet '99 címmel kedden vásárral egybekötött kiállítás nyílik a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményében (Budapest, Ötpacsirta u. 4.), melynek célja, hogy a zenepedagógusok, a muzsikusok és a zenét tanuló növendékek megismerjék a zeneoktatásban nélkülözhetetlen hazai ás külföldi, újabb és régebbi kiadványokat, valamint segítséget nyújtsanak a pódiumra lépő előadóművészeknek a repertoárdarabok bővítéséhez is. A csütörtökig nyitva lévő tárlaton nagyobb külföldi kiadók közül jelen lesz a Ricordi, a Boosey & Hawkes, a Peters, az Universal, a Breitkopf und Hartel, a magyar színeket az Editio Musica Budapest, az Akkord, a Music Trade, a Simonffy, a Solo Music, a Polifon és a Könemann Budapest képviseli. A kiállított kottákat és szakkönyveket a helyszínen tíz százalék kedvezménnyel meg is lehet vásárolni.

Fotó: Gárdi Balázs

A magyar kottakiadásnak és kereskedelemnek a második világháború előtt komoly hagyományai voltak, a negyvenes évek végétől azonban sajátot helyzet alakult ki az Elbától keletre: míg a kottakereskedelem Nyugat-Európában mindig is a hangszerkereskedelemhez csatlakozott, addig a volt szocialista országokban az a könyvkereskedelem egyik mellékágává vált, és az is maradt a privatizációt követően is. Pedig a könyv - ahogy mondani szokás - kulturális termék, a kotta viszont eszköz a zenész kezében a gyakorláshoz és előadáshoz. További probléma, hogy a szakember-gárda egyre fogy, mérvadó vélemények szerint ma jó, ha egy tucat szakember dolgozik ezen a területen.

Pedig a zenemű-sortimenterek egykor a kereskedelmi szakma legmegbecsültebb képviselői voltak, esetükben elég magas volt a követelmény: legalább két nyelv ismerete, zenei tájékozottság, valamint kellő kereskedelmi érzék. Ez a három feltétel manapság ritkán találkozik egy emberben, ha mégis, akkor az illető jó esetben akár havi nettó 40 ezer forintos fizetést is elérhet. Nem meglepő hát, ha nem túl nagy a tolongás a fiatalok között.

Az elmúlt ötven évben a zeneműboltok száma is drasztikusan csökkent, míg a második világháború előtt - az 1938-39-es almanach szerint - Budapesten 28 ilyen jellegű üzlet működött, addig ma mindössze három, a Rózsavölgyi, a Liszt Ferenc és a Kodály Zoltán Zeneműbolt. Vidéken mindig is mostohább volt a helyzet, különösen az elmúlt ötven évben, de mostanság biztató kezdeményezések vannak például Szegeden, Tatabányán, Székesfehérváron, Sopronban, Debrecenben és Miskolcon.

Az üzletek igen nagy készlettel dolgoznak, ráadásul ezen a területen a kiadók általában nem adnak árut bizományban, így egy zeneműbolt elindításához és szinten tartásához legalább 50 millió forintos alaptőke kell. Mint Hutira Albin, a Rózsavölgyi Zeneműbolt vezetője elmondta: amíg egy átlag hangzóanyag-készlet évente 5-6-szor megfordul, és ez a mutató még a könyvesek esetében is 1,6-2, addig a zeneművek esetében mindössze 1 vagy 1,2. Ennek ellenére Hutira úr szerint a kottakereskedelem jó szakember kezében eltartja önmagát. Mint mondja, egyre inkább.

E növekvő érdeklődés egyre kevesebb boltra korlátozódik: Hutira állítása szerint az ország kottaforgalmának ma közel felét a Rózsavölgyi Zeneműbolt adja. Az 1850 óta létező, ma a Líra és Lant Kft-hez tartozó üzlet forgalmi szerkezete is erősen átalakult: húsz-harminc éve a bevételének még csak a negyede származott a kotta és könyveladásból, ma viszont már a hatvan százaléka. 160 ezer kiadványt értékesítenek évente, ennek 60-70 százalékát a külföldön megjelent kották és szakkönyvek eladása teszi ki. Több mint ötszáz külföldi kiadóval tartanak fenn állandó kapcsolatot, és ma már gyakorlatilag bármilyen kérést napok alatt teljesíteni tudnak. S bár a forgalmuk anyagi értelemben folyamatosan növekszik, Hutira Albin elmondása szerint a mai vevőkör a húsz-harminc évvel ezelőttinek mindössze az egyötöde.

Ha a zeneirodalmat három nagy korszakra - preklasszikus, klasszikus és modern - osztjuk, akkor a modern (XX. századi) művek iránt az elmúlt évtizedekben nem nagyon változott az érdeklődés, az összforgalomnak ma is mintegy harminc százalékát teszik ki. A preklasszikusok (Bach, Teleman, Vivaldi és a korábban élt zeneszerzők) munkáinak eladásai az elmúlt időszakban nem csak behozták, de meg is előzték a klasszikusokét, többek között Mozart, Beethoven, Haydn műveinek értékesítését (előbbi ma az összforgalom 40, utóbbi 30 százaléka.)

A század előtt élt zeneszerzők műveit ma gyakorlatilag bárki - így hazai kiadó - is megjelentetheti, ha kellő üzletet érez benne. Ez azért is fontos, mert a Magyarországon kiadott kották minimum 50 százalékkal olcsóbbak a külföldieknél. A huszadik századi művészek esetében viszont sokkal bonyolultabb a helyzet, itt már kizárólag a szerzői és kiadói jogok érvényesek, ráadásul egy-egy komponista más-más műve különböző kiadóknál is lehet. Bartók Béla hat vonósnégyese közül például az első annak idején a Rózsavölgyi és Társánál jelent meg, az utolsó az amerikai Boosey & Hawkes-nál, a többi pedig a osztrák Universalnál. Hasonló a helyzet Kodály, Dohnányi és Weiner Leo esetében is.

A példányszámok ezen a területen 20 darabtól 5 ezerig mozognak, a legtöbbet a pedagógiai kottákból, a legkevesebbet a kortárs magyar zeneszerzők műveiből adnak el. Bartókon és Kodályon kívül a leginkább Kurtág György, Farkas Ferenc, Papp Lajos, Durkó Zsolt, Szölőssy András, Petrovics Emil és Szokolay Sándor munkáira van érzékelhető érdeklődés. Az árak rendkívül változók, egy magyar iskolai kotta nyolcszáz-ezer, egy nyugati kiadvány gyakran több ezer forintba kerül. A kottakereskedelemre z elmúlt öt évben a fénymásolás jelenti a legnagyobb veszélyt, gyakorlatilag ez okozta például a magyar kóruskották kiadásának halálát. A parlament által tavasszal elfogadott új szerzői jogi törvény többek között ezt a területet is érinti, kérdés persze, hogy mindennek a gyakorlatban lesz-e foganatja.

A magyar komolyzenei kottakiadás megközelítőleg kilencven százalékát egyetlen cég, a hat évvel ezelőtt privatizált Editio Musica Budapest jegyzi. Mint Gesztes Tamásné kereskedelmi igazgató elmondta: az elmúlt években nőtt a hazai eladásuk, az évi 4-500 ezer példányból ma már minden második kiadvány Magyarországon kel el (Korábban ez az arány 30 százalék körül mozgott.) Az EMB kottái gyakorlatilag a világ harminc országába eljutnak, különösen Japánban, Franciaországban és Németországban nagy irántuk az érdeklődés. Angliában pedig a zeneiskolákban kötelezően előírt vizsga kottakínálatában is szerepelnek a magyar kiadványok.