Ez aztán termetes CD-kötet - több mint tizenként óra cigány folklór Magyarországról és Romániából. Bari Károly író, költő, műfordító, grafikus és festő harmincévi folklórgyűjtéséből ad itt közre válogatást, magánkiadásban. A gyűjtést az elmúlt évtizedek alatt a Soros Alapítvány, a megjelenést pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium kisebbségi főosztályának támogatása tette lehetővé. A tíz CD-ből és egy 350 oldalas füzetből álló szett kereskedelmi forgalomba nem kerül, a megjelent ezer példányt a minisztérium a cigánykutatással, illetve oktatással foglalkozó közintézményeknek, könyvtáraknak, egyetemeknek térítésmentesen juttatja el.

Eredeti cigány folklóranyagból tudtommal még soha sehol nem jelent meg ehhez mérhető gazdag válogatás. Kellett ehhez persze Bari ismert konoksága és meg nem alkuvása. Gyűjtőútjait az elmúlt három évtizedben jórészt saját zsebből finanszírozza, meg abból, amit pályázatokon erre a célra kapott. Saját bevallása szerint ritkán tehette meg, hogy külföldi kutatóútra induljon. A könyveiben és a lemezein közölt dalokat és meséket hosszú évek során, lassanként, néha igen mostoha körülmények között szedte össze. E munka jelentőségét egyes szakemberek Bartók századeleji gyűjtéseihez hasonlítják, és hosszú távon meghatározhatja a további hazai és nemzetközi kutatásokat.

Mivel egységes cigány kultúra nincsen - írja az előszóban -, s a cigány törzsek, csoportok mindegyike önálló, sajátos hagyományvilággal rendelkezik, ezért az eltérő nyelvjárásokat beszélő törzsek, csoportok mindegyikére igyekezett kiterjeszteni kutatásait, hogy az elkülöníthető, jellegzetes jegyek rögzítése és bemutatása folytán minél pontosabb kép alakulhasson ki a különböző közösségek autochton kultúrájával kapcsolatosan. Összeállítása a ma is élő folklór minden főbb műfaját magában foglalja. Olyan műfajokat is - például ballada, énekelt epika -, amelyek létezését a cigányok között a kutatók korábban egyszerűen tagadták. Bizonyítékként hallható itt negyvennégy ballada meg egy negyvenhét perces énekelt mese, mely Bari szerint a belső-ázsiai énekmondók világát idézi, Európában minderről eddig azt hitték, hogy nem létezik. A tíz CD-n az általánosan fellelhető szokásköltészet és próza mellett megismerkedhetjük a letelepedett muzsikus cigányok hegedű-, hárfa-, és kobozzenéjét, a mulatóének repertoárját, és ízelítőt kaphatunk a cigány énekes hagyományból.

A mostani összeállításban - akárcsak a három évvel ezelőtt megjelent négy CD-s Anthology of Gypsy Folksongs-on - feltűnően kevés a hangszeres muzsika. Ennek oka, hogy a hagyományos cigány közösségekben nincsenek hangszerek. Bari elmondása szerint Magyarországon az oláh cigányok a leggyakrabban szájbőgőznek és kannáznak. A magyar cigányok a szekrény oldalát vagy az asztal lapját csapkodják ritmikusan, akárcsak az erdélyi gábor cigányok. A romániai sátoros cigányok ujjpattogtatással és ütemes tapssal kísérik a táncénekeiket. A dobrudzsai török cigányoknál a társaság furcsa, monoton zümmögése adja a kíséretet. Szoros értelemben vett, csak rájuk jellemző instrumentumuk tehát ezekben az országokban a cigányoknak nincsen. Másutt, főleg az orosz és a spanyol cigányok gitárpengetéssel kísérik a dalokat. A magyarországiak ezt a kísérő módot vették át, és öt-hat éve általános már nálunk is.

A CD-gyűjteményhez tartozó 350 oldalas füzetben nem csak szövegek olvashatók cigány és magyar nyelven, de megtalálható a cigányság rövid történelme, illetve a nélkülözhetetlen átírási táblázat.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Tizenkét óra cigány folklór (Bari Károly gyűjtéséről) >> - cikk, 1999. november

Bari Károly: A folklór a kultúra kötőanyaga >> - interjú, 1997. július