Örülnünk illene, hisz ez a produkció jócskán kiemelkedik az idei karácsonyi lemezkínálatból. Skanzen a címe, a Makám együttes jegyzi, két nő szólistával, Lovász Irénnel és Bognár Szilviával.

Lovász Irén

Jórészt Moldvában gyűjtött magyar népdalok hallhatók rajta, azok köré vont finom, jazzes, etnós zenei szövetet Krulik Zoltán. Egyéni hangvételű kompozíciói nem terpeszkednek rá a népdalokra, nem veszik el tőlük a levegőt, sokkal inkább megtámasztják, erősítik őket, szépen, ízlésesen. Lovász Irén hangja meleg, puha, színekkel, árnyalatokkal teli, Bognár Szilviáé élesebb, egyértelműbb, monokróm. Mondhatnánk, változatos, de ez a fajta hullámzás itt inkább zavaró. Bár ötvenöt percben kicsit egyhangú az anyag, sokszor kifejezetten magával ragadó, távlatokat nyitó.

Nehéz persze a lemez megítélésénél az előzményeket és a vélhető következményeket figyelmen kívül hagyni. Tanulságos kis magyar művészmese ez, hogyan lehet egy komoly, nemzetközi kifutást ígérő projektet apró emberi hibákkal kérdésessé tenni. Még csak nem is rossz szándékról, pénz körüli marakodásról van itt szó, egyszerűen - nem tudok másként fogalmazni - sorozatos töketlenkedésről és egymás meg nem értéséről.

A kezdetekre persze mindenki másként emlékszik, az sem kizárt, mindkét verzió igaz, és itt egyszerűen csak szerencsés egymásra találásról volt szó. Krulik Zoltán - elmondása szerint - két éve vetette fel először az ötletet, hogy valamelyik Makám-lemezen régi közismert, főként moldvai népdalok szerepeljenek. Lovász Irén pedig - miután a Hortobágyi Lászlóval közösen készített Világfa (odakinn Rosebuds In A Stoneyard) című lemeze 1996-ban elnyerte a német kritikusok díját - társakat keresett az esetleges élő produkciókhoz. Mondhatnánk, egymásra találtak, az elmúlt évben többször felléptek együtt, a szakma és a közönség hegyezte is a fülét, érezték, ebben van lehetőség. Aztán, amikor szeptemberben bevonultak a Fonó stúdiójába, elkezdett kavarodni minden.

Lovász Irénnek exkluzív szerződése van az Erdenklag kiadónál, kérdéses volt, a német cég engedi-e az énekesnőt a teljes Fonó-lemezen szerepelni. Vagy csak néhány dal erejéig. Krulik Zoltán közben a felvételekre meghívta Bognár Szilviát, tetszett neki a hangja, a gyorsabb ritmusú számokhoz, úgy vélte, az jobban illik. Közben a német kiadótól megjött a 'kikérőre" a válasz, Lovász, ha akarja, a teljes lemezt végigénekelheti. Kruliknak azonban ekkora kialakult a maga koncepciója, a keverési munkálatokat egyedül végezte, a többiek - beleértve a két énekesnőt - már csak a végleges CD-t vehették a kezükbe. Ráadásul Lovász Irén és Bognár Szilvia személyesen eddig még csak nem is találkozott: erre vélhetően a december 18-ára meghirdetett lemezbemutató koncert próbáin kerül majd sor. Rosszabb esetben magán a koncerten.

Bárhonnan csavarjuk, Lovász Irén és a Makám eddigi összefonódásából nem ez a lemez következett. Hogy előbbi - mit szépítsük - egyszerű közreműködő az új Makám-lemezen. Ez a történet nem csak azért szomorú, mert a végén másfajta művészi koncepció érvényesült, hanem azért is, mert így az egész produkció jövője lett bizonytalan. Az együttműködésnek igen komoly nemzetközi kifutása lehetne, nem véletlenül érkeznek mostanában olasz, német és osztrák koncertfelkérések. Hogy ezeket tudják-e tisztességgel teljesíteni, egyelőre kérdéses, úgy is mondhatnánk, realitása elenyésző. Vigasztaljuk hát magunkat legalább ezzel a lemezzel, mely ha egészét tekintve nem is tökéletes, részleteiben feltétlen szerethető. És jócskán kiemelkedik az idei karácsonyi lemezkínálatból.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Debütáló Csintekerintő >> - cikk, 2010. december

Bognár Szilvia - Semmicske énekek >> - interjú, 2009. január

Lovász Irén - Hortobágyi László: Világfa (1995) >> - 303 magyar lemez, 2008

Makám: Café Babel (1997) >> - 303 magyar lemez, 2008