A végén csak eljött, igaz, ezúttal egyedül, de ott állt, ott zenélt a győri Rába Cinemában. Időnként a fénynek hátat fordított, máskor elhagyta a mikrofont, muzsikált, csicsergett, csattogott, ahogy a kedve tartotta. A szeptember 25-én ujjsérülés miatt hoppon maradt közönség pedig lelkesen megbocsátott.
Iva Bittová, a morva roma hegedűs-énekesnő többször megfordult már a Győrött, a tavaszi Mediawave fesztiválon két formációban is elkápráztatott bennünket: Dorothea Kellerovával Bartók hegedűduóit játszotta, Vladimír Václarek gitárossal pedig saját kompozícióiból mutatott be egy estére valót. Azok a koncertek a hazai közönség zöme számára a nagy rácsodálkozást jelentették, írtuk akkor: íme, egy istenáldotta tehetség a szomszédból, a nevét mintha már hallottuk volna, de így testközelből eddig még nem ismertük.
A morvaországi Jeseniky-hegységben egy Mnichov nevezetű faluban negyven évvel ezelőtt született hegedűs-énekesnő - túl azon, hogy hangszere biztos kezű ura - kellő színészi képességekkel és egészséges humorérzékkel is rendelkezik. Nem csak hangjával és hangszerével játszik - egész testével zenél. Miként mondják, olyan, mint a gyermek, aki kitalál egy történetet, amelynek két szereplője van: a saját hangja és a hegedűé.
Bittová ízig-vérig nő: kecses, finom, tapintható. A kortárs, a jazz és a folkzene sajátos közép-európai keverékét játssza, ahogy ő hívja: a saját népzenéjét. Ez a muzsika teljességgel szuverén, bármihez hasonlítani pusztán csak közelítés. Ennek a zenének az alfája és omegája ugyanis ő maga.
Az a könnyedség és természetesség, ahogy a hangjával és hangszerével bánik, szavakba nehezen önthető. Született őstehetség, akinek ráadásul remek humora van, egyszerre játékosan komoly és komolyan játékos, magamutogató és önironikus. Tudja, egy előadás akkor az igazi, ha ő is élvezi.
----------------------
Kapcsolódó anyagok:
Bittová deleje >> - portrécikk, 2011.augusztus
MW 2010 - Szelektált világörökség >> - cikk, 2010. május
Bittová és a vámpírok bálja >> - cikk, 2002. szeptember
Iva Bittová egész testével zenél >> - cikk, 1998. október