Bár Szerdahelyi Zoltán, a Szegedi Ifjúsági Ház vezetője az idén ismét kockáztatott, a jazznapok végén nyugodtan dőlhetett hátra: a költségvetés egyensúlyba billent. Erre az elmúlt években még nem volt példa.

Szerdahelyi nem hazardőr, csak makacs szervező, aki a kedvezőtlen szellemi és anyagi környezet ellenére immár hatodik éve próbálja életben tartani a Tisza-parti város jazzéletét. Minden forint támogatásért évről évre meg kell küzdenie, tavaly kollégáival majdnem belehalt, mégis folyton újra kezdi. Az egyetlen bevételi lehetőséget, a jegyárakat kénytelen mesterségesen alacsonyan (napi 800 forint) tartani, az elszegényedett szegedi értelmiség és a diákság többet nehezen tudna kifizetni.

Christine Tobin

Pedig a jazznek errefelé igen erős hagyománya van. Az első fesztivált 1972-ben tartották, nemzetközi rangra - Drienyovszki András szakmai vezetésével - a nyolcvanas évek elején emelkedett, mondhatjuk, 1985-ig Szeged a hazai jazzélet egyik központja volt. Charlie Byrd, Joe Henderson, Eberhard Weber, Jan Garbarek, az Oregon, csak néhány fellépő az illusztris névsorból. Aztán különböző személyi és politikai okok miatt hét év szünet következett, majd 1992-től az ifjúsági ház megújult vezetése - Szerdahelyi szakmai irányítása mellett - felélesztette a hagyományt. Azóta minden évben ilyenkor, október derekán pezseg a dzesszélet a Tisza-partján.

1995 óta a Magyar Rádió is részt vesz a produkcióban, Victor Máté vezetésével az eseményeket hangszalagon rögzítik, több koncertlemez kiadása van előkészületben, csak a támogató hiányzik hozzá. Különösen a tavalyi év sikerült erősre, a három nap három igazi sztár, Egberto Gismonti, John Surman és az azóta elhunyt Betty Carter. Az érdeklődők persze az idén sem panaszkodhattak, csak néhány név a kínálatból: Ralph Towner, Paul Motian, Tony Lakatos. Szerdahelyi ragaszkodik ahhoz, hogy a hozzájuk érkező külföldi sztárok máshol az országban ne léphessenek fel. Mint mondja, nem szeretné, ha a Szegedi Jazz Napok amolyan vidéki másodjátszó hely lenne.

Semmit sem ér az egész, ha ezzel a helyi zenei életet nem támogatjuk - vallja Szerdahelyi Zoltán. 1995 óta a fesztivál első napját a helyi és környékbéli zenekarok bemutatkozásának szentelik, tavaly pedig a legjobb felvételeket CD-én is megjelentették. E "helyi nap" idén elmaradt ugyan, de nem az akarat, hanem a kellően friss zenekar hiányzott hozzá.