Mint egy munkába igyekvő hivatalnok. Piros ujjatlan blúz, sötét térdig érő szoknya, sötét magas sarkú kiscsizma, karóra, gyűrűk. Tíz méterről láthatóan semmi smink, hosszú barna haja szabadon lóg, az egyetlen, ami nehezen illik bele a képbe, a tövig vágott frufru. Minden különösebb felhajtás nélkül jön ki Wiesenben a színpadra, illedelmesen meghajol, majd társaival belekezd az első számba.

A nyitott égbolt ellenére fullasztó a tömeg, a hangzás is meglehetősen pocsék, a magas hangok fájnak, a mélyek zörögnek, úgy látszik, nem csak a hazai rockkoncerteken spórolnak a rendezők a technikán. Amit viszont Polly Jean (PJ) Harvey ott fenn a színpadon művel, több mint dermesztő. Semmi extra kellék, mesterséges színpadi show vagy akrobatikus mozgás, a huszonnyolc éves angol énekesnő és négy társa produkciója mégis felkavarja a hallgatót.

Azért furcsa ez a hivatalnoki megjelenés. Egyszerre zavaró és szimpatikus. Zavaró, mert nem ehhez szoktunk, szimpatikus, mert valamit sejtet, a leginkább önmaga elfogadását. Polly Jean végérvényesen beérett, és bármily bizarrul hangzik, igazi, életszerű nő lett.

Közel két éves hallgatás után idén augusztus 7-én tizenkét állomásos európai miniturnéra indult, ez egyben tizenkét országot is jelent, mindenhol kizárólag kísérleti jellegű rockfesztiválokat. Új lemeze (Is This Desire?) hivatalosan szeptember 28-án jelenik meg, az új single (A Perfect Day Elise) napokon belül a boltokban.

E miniturné keretein belül augusztus 19-én a burgenlandi Wiesenben lépett fel, a szintén angol Portishead társaságában. A falu határában lévő, hatalmas deszkapalánkokkal körbevett kinyitható sátorszínpadon pedig ismét csak kiderült: bármilyen jól eltaláltak is a lemezei, a legtöbb őstehetséghez hasonlóan Polly Jean is koncerten az igazi. Nem véletlen, hogy viszonylag rövid pályája során közel félszáz bootleg, azaz nem hivatalos koncertalbum jelent meg tőle, az 1995-ös európai turnéjának koncertjei például kazettákon és lemezeken remekül dokumentált. Nem beszélve a rengeteg házi használatra szánt felvételről, lám, itt Wiesenben is sokan készültek az eseményre, láthatóan nem csak az én diktafonom dolgozott a sötétben.

PJ Harvey-ra igazán nem lehet ráfogni, hogy a szavak embere. Koncert közben nem kommentál, nem mesél történeteket, nem tesz megjegyzéseket, verbálisan nem hergeli pro és kontra a közönséget, csak szerényen meghajolva fogadja a gratulációkat, majd belekezd a következő számba. Beszéljenek a dalok helyettem, gondolhatja, indirekt módon ezt üzente mindazoknak az újságíróknak is, akik beszélni akartak vele.

Jóllehet, elvben promóciós turnéról van szó, a koncert sokkal inkább ízlésesen összeválogatott Best Of volt, mint a kurrens album bemutatója. A tizenkilenc dalból mindössze hat új, ezek alapján úgy tűnik, zenei téren nem lesz éles változás. Ugyanaz a bluesba fojtott modern zajos rockzene, ugyanaz a helyenkénti túlvezéreltség, túlexponáltság, hangi értelemben vett tisztátalanság, mint az előző albumokon. PJ hangja változatlanul egyszerre erotikus és bizarr, fájdalmasan lenyűgöző és fertővel teli. Olyan életszerű, mint a mostani megjelenése.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

PJ felrázza Angliát >> - cikk, 2011. március

PJ nyers, provokatív, zavarba ejtő >> - cikk, 2009. május

PJ Harvey - Nyaldost a lábam! >> - cikk, 2001. július

PJ Harvey igazi nő lett >> - cikk, 1998. augusztus

PJ Harvey - Nem tökéletes, de szerethető >> - cikk, 1998. szeptember

* * *