Két lépés és matt - figyelmezteti az egyik helyi kisiskolás a másikat. Sajátos feladvány ez, az egyik kapolcsi gesztenyefa alatt, 50-80 centis fából faragott bábukkal játszadozva. Bognár István jóvoltából két falu apraja-nagyja birkózik a táblán egymással, Kapolcs a világos, Vigántpetend a sötét, a figurák mindkét esetben névvel ellátva. Súlyos, időnként többkilós bábuk ezek, odébb mozdításuk a gyerekeknek valódi izommunka, még mondja valaki, hogy a sakk csak szellemi sport. A király értelemszerűen maga a polgármester, a királynő a falu egyik legszebb lánya, a többségnek be kell érni a gyalog szerepével.

E sajátos szabadtéri játéknak a Művészetek Völgyében nagy sikere van, különösképp a gyerekek élvezik, Ádám fiam például imádott lovagolni a király nyakában. Bali János szombaton még verset is formált a gesztenyefa alattt, Óriás sakk-matt című tizenhat sorosát a helyszínen bárki elolvashatta, legfontosabb sora: ím játszhat az ember.

A pénteken megnyílt és július 26-ig nyitva lévő Művészetek Völgye fő terepe ugyanis a játék, a játszadozás, átvitt és konkrét értelemben egyaránt. A legfőbb rendező el, hogy nincs rendező elv, vannak programvázlatok, melyek persze menet közben állandóan alakulnak, pro és kontra. E művészeti fesztivál olyan, mint egy gigantikus performance, melynek során nem csak a táj, de a programok is állandóan új arcukat mutatják az érkezőknek, és ahol tulajdonképpen bármikor bármi megtörténhet.

Az idei sorozat egy szempontból feltétlen egyedi: sorrendben ez a tizedik. Márta István főszervező (szintén gyalog, fő ismertetőjele: sakkfigurája jobb arca repedt) ezúttal kicsit nyugodtabb, kevésbé gyötrik a pénzügyi bizonytalanságok. A tíznapos rendezvényhez szükséges 26 millió forintot idén is sikerült nagyrészt "összekalapoznia", hála elsősorban a Nemzeti Kulturális Alap és a "látható" TV2 pozitív hozzáállásának. (Utóbbi az eseményről a tervek szerint 12 órányi műsort sugároz majd ősszel összesen.)

A Márta István által elindított és időnként talán túlságosan is gerjesztett összművészeti eseménysorozat ma már fogalom és hivatkozási alap. Különösen azóta, hogy nem egy, nem kettő helységben, hanem - a kapolcsi napok mintájára, annak szellemiségét és hozzáállását megtartva, időben és térben tágabban - az Eger-patak menti településeket átkaroló Művészetek völgyében gondolkozik és dolgozik. S ennek eredményeként idén nyáron - ahogy a szlogen tartja - négy falu, Kapolcs, Monostorapáti, Taliándörögd és Vigántpetend terei, pajtái, udvarai és mezői várják a vállalkozó kedvű utazókat, érdeklődőket és a törzsvendégeket.

A programok mennyiségére és sokszínűségére ezúttal sem lehet panasz: több tucatnyi helyszínen 110 színházi, zenei és képzőművészeti esemény zajlik, gyakorta párhuzamosan. A vendégek derékhada az elmúlt évtized alatt megszokott gárda: Amadinda, Cseh Tamás, Hobo, Mandel Quartet, Merlin Kommandó. Hozzájuk jön idén többek között a Dresch Quartet, Farkas Rózsa, a Honvéd Művészegyüttes Férfikara, a Kalyi Jag, a Kispál és a Borz, a Mandelssohn Kamarazenekar, a Take4 és Varnus Xavér. Taliándörögdön, a Klastrom kocsmában ezúttal is minden este szól a blues. A Művészetek Völgyének idén ismét van saját színielőadása: a kapolcsi Gástya árokban Csiszár Imre rendezésében mutatják be öt alkalommal Moliere Botcsinálta doktor című egyfelvonásosát. A közönség pedig faluról falura autóval, Csigabusszal, kerékpáron vagy egyszerűen csak gyalog vándorolva követheti a történéseket, nyergelhet át egyik produkcióról a másokra.

E szüntelen mozgás közben azért mégiscsak volt néhány biztos pont, mely az elejétől a végéig összefogta a Művészetek Völgyét: a kiállítások. Ha jól számoltam, harmincnégy tárlat. Kiemelni közülük lehetetlen, a Kastélygaléria padlásán látható helybéli fekete-fehér és színezett fényképek, illetve olajfestmények azonban minden idelátogató számára kötelező darab: kiderül, mi van a kapolcsi, petendi, dörögdi falakon belül. Aki pedig inkább természeti izgalmakra vágyik, a közeli erdőben és mezőkön hamisítatlan (gaz)túrákon vehet részt, netán biciklit kölcsönözhet és annak nyergéből szívhatja magába a táj illatát.

Mindezek ellenére e mostani fesztivál több szempontból sem a régi. Az elmúlt tíz évben a kapolcsi, perendi, dörögdi művészeti napoknak messzi híre ment, évről évre egyre nagyobb tömegben özönlenek ide a látogatók, jobbára a diákok és a fiatal értelmiség, ami egyfelől öröm, hisz ez azt jelenti, hogy a dolgok rendjén mennek errefelé, másrészről viszont a kezdetekben meglévő intim, már-már családias hangulat így kevésbé hatja át a zegzugos tájat. Az elmúlt hétvégén az egészségtelenül megduzzadó néző- és látogatótömeg következtében időnként már a kulturális folyamatok átélhetősége is veszélybe forgott. (Csak összehasonlításképpen: 1989-ben ötszázan, tavaly 40 ezren fordultak meg itt.) A vendéglátás szintén erősen átalakulóban: a szigorú köjál- és APEH-előírások miatt a palacsintát sütögető nyugdíjasok, az udvaron felállított bográcsokból merítő háziak vagy a saját sütésű kenyerek sajnos a múlté, még az alkalmi kukoricaárus is teljességgel eltűnt. Helyükbe a mindenhol máshol megszokott, jobb-rosszabb vendéglátó egységek léptek, talán csak Czili néni kocsmája, a legrégebbi ilyen jellegű műintézmény bír igazi tájjelleggel.

Mindezek ellenére keseregni nem érdemes. Inkább örülni kell: Kapolcs és a többi Balaton-felvidéki falu mára végképp közkinccsé lett.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

Mártha István: Támad a szél (1987) >> - 303 magyar lemez, 2008.

Kapolcs közkinccsé lett >> - cikk, 1998. július

Ahol a kultúra életforma (Kapolcs) >> - cikk, 1996. szeptember

Márta István: Vándorlás faluról falura >> - interjú, 1994. október

Márta István: Nem tudok kilépni >> - interjú, 1993. június

Kapolcs, riadó - Támad a szél >> - cikk, 1992. május

Márta István: Szakmai karrier vagy színes életpálya? >> - interjú, 1992. április