Hungarian Jazz Festival címmel június 12-én, 13-án és 14-én a Private Music Production koncertszervező iroda jazzünnepet rendez a Petőfi Csarnokban. A névsor veretes: a három nap alatt olyan világsztárok lépnek fel, mint Bill Bruford, Bireli Lagrene, Krzysztof Scieranski, Jiri Stivín vagy Michal Urbaniak. A hazaiak közül ott lesz Dresch Mihály, Pege Aladár, Vukán György, a Trio Midnight, valamint a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes.

Bireli Lagrene

Drienyovszki András, a PMP vezetője makacs ember, többszörös ellenszélben sem adja fel. Nevéhez, cégéhez olyan események fűződnek, mint a Szegedi Jazz Napok, a Jövő Zenéje Fesztivál, a Tabán Jazz-Rock Jamboree, a Merlin Jazz Club, az Óbudai Jazz Klub. Tavaly tavasszal pedig a fejébe vette, hogy megteremti egy nemzetközi szintű magyar jazzfesztivál alapját. A Hungarian Jazz Festivál '97 elsősorban Herbie Hancock akkori szupergroupjának hazai fellépése köré szerveződött. Az év szenzációjának számító alkalmi társulásban Hancock mellett Dave Holland, Michael Brecker, John Scofield, Jack DeJohnette és Don Alias játszott. De ott nyomult a Groove Collective, a Take Four, Lajkó Félix, Szakcsi Lakatos Béla, valamint Debbie Harry és a Jazz Passangers.

Drienyovszki régóta szeretné elérni, hogy - a nagy európai jazzfesztiválok hagyományait követve - a művész, a szervező, a szponzor, a média, az idegenforgalom és a kulturális vezetés képviselői üljenek le egy asztalhoz, és együtt teremtsék meg a rendezvényhez szükséges anyagi hátteret. Ilyen találkozót azóta sem tartottak.

Véleménye szerint hazánkban a mecenatúra, a szponzori tevékenység a nagyvállalatok és az állami intézmények zömében változatlanul bürokrata módon működik: hivatalnokok ülnek táblázatok előtt görnyedve, az egy évre előirányzott pénzt hónapokra és csomagokra bontják, és időnként tollal kipipálják, hogy ezt a hónapot már teljesítették. És ha a pipa odakerül, megáll az élet. A művészeti élet nem így működik, ott egyik pillanatról a másikra születnek új produkciók, melyeket a szervező irodák naprakészen követnek. A szponzori támogatásokra várva csak megkövesedett előadásokat és mumifikálódott sztárokat lehet a budapesti közönség elé hozni, nem friss és haladó szellemű produkciókat.

Drienyovszki persze maga sem könnyű eset, gyakori szélmalomharca nem kizárólag az establishment természetéből ered, tíz év koncertszervezésének epés tapasztalatai jónéhány alkalommal viszik tévútra őt, és hárítja el sértettségből és keserűségből az esetleges segítő kezeket. A minőségi jazz hívei az elmúlt időszakban a PMP által szervezett koncertek művészi színvonalával pedig feltétlen elégedettek lehettek.

A Hungarian Jazz Festivalt 1997-ben azzal a hittel szervezte meg PMP, hogy ettől kezdve végre Magyarországnak is legyen nemzetközi hírű éves jazz-seregszemléje. Mely méreteiben és jelentőségében persze nem vetekedhet a Montreux-i, Pori-i vagy Nord Sea-i jazzfesztiválokéval, de amely időről időre a külföldi sztárok mellett azért megmutatja a műfaj közép- és kelet-európai nagyságait is.

A tavalyi Hungarian Jazz Festival anyagilag mindenképpen bukás, erkölcsileg feltétlen siker volt. Drienyovszki idén újra próbálkozik, két nap helyett háromra tervezett, szerényebb méretekben, a Petőfi Csarnokban. A támogatók továbbra sem tolonganak, a legkomolyabb összeggel, egymillió forinttal a Nemzeti Kulturális Alap szállt be.

Az első nap fő attrakciója a cigány származású francia gitáros Bireli Lagrene. Virtuóz, ötletes játéka miatt sokaknak Django Reinhardt jut róla eszébe, tény, jelenleg az európai jazzművészet egyik legkiemelkedőbb gitáros szólistájának számít, legutóbb tavaly novemberben, a London Jazz Festival ünnepelt sztárjaként Billy Cobham, Larry Coryell és Richard Bona társaságában aratott viharos szakmai- és közönségsikert. Lagrene partnerei június 12-én két másik világsztár: Pege Aladár (bőgő) és Michal Urbaniak (hegedű, szaxofon). Előttük Vukán György (szólóban), az átalakult Dresch Quartet és a lengyel Krzysztof Scieranski triója lép fel.

A szombati nap legismertebb híressége Bill Bruford, aki 1968 és 1974 között a progresszív rock két nagyágyúja, a Yes és a King Crimson dobosaként lett közismert, később a Genesisben is megfordult, aztán visszatért a jazzhez. Elektroakusztikus formációja, az Earthworks kisebb megszakításokkal 1981 óta működik, mostani koncertjükön vélhetően régebbi szerzeményeikből is előadnak majd. Előttük a mainstream jazzt játszó hazai Trio Midnight és a legendás cseh fúvós, Jiri Stivín lép fel, az estet pedig a tradicionális jamaicai ritmusok és dallamok, valamint az improvizatív jazz természetes ötvözetét nyújtó kilenctagú Jazz Jamaica All Stars zárja.

A vasárnap a kísérletezésé. A legérdekesebbnek a világ első all-start jungle bandje, a Jungle Funk fellépése ígérkezik. A többek között Stinggel, Stevie Wonderrel és Herbie Hancockkal együtt játszó énekes-ütős Vinx nemrég összeállt a nagyhatású Living Colour ritmusszekciójával, a dobos Will Calhounnal és basszusgitáros Doug Wimbish-sel, így együtt a drum and bass és a groove elemeit elegyítik a jazzel és a funkyval. Előttük a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes mutatja be, hogyan hozható össze a free jazz a magyar népzenével, majd a fesztivál igazi kakukktojása, a finn Apocalyptica demonstrálja élőben, hogy egy klasszikus képzettségű vonósnégyes is képes heavy metal számokat hitelesen megszólaltatni.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Drienyovszki András: Kiszámítható költségvetés kell >> - interjú, 1999. május

Az a baj, hogy nem haltak bele (Montreux-Budapest) >> - cikk, 1998. augusztus

Ismét lesz jazzfesztiválunk >> - cikk, 1998. június

Herbie Hancock: A jövő jazz örökzöldjei >> - interjú, 1997. július

Drienyovszki András: Lesz nemzetközi szintű jazzfesztiválunk >> - interjú, 1997. április

Komédiásdi (A Merlin-ügyről, utoljára) >> - cikk, 1994. szeptember

Drienyovszki András: Vihar előtti csend >> - interjú, 1994. szeptember

Merlin kontra Merlin >> - nagyriport, Drienyovszki-Jordán, 1994. március