Erős vér ez a magyar. Még a legszilajabb francia rockzenén is átüt. Aki ott volt, megtapasztalhatta, a Noir Désir hét végi Almássy téri koncertjén a két magyar, Szelevényi Ákos és Lajkó Félix vitte a prímet.

Mindez persze kicsit túlzás. Bertrand Cantat és társai igazán kitettek magukért, Lajkó csak egyetlen dal - Ernestine - erejéig ugrott be, mégis, erre az öt percre, majd azokra a hosszú pillanatokra, amikor a tizenegy éve Franciaországban élő Szelevényi belefújt a szaxofonjába, a koncert érezhetően dimenziót váltott.

A Noir Désir ma ismét a legjobb francia rockzenekar. Több mint másfél évtizede vannak együtt, a kezdetek óta csak a basszusgitáros személye változott. A nemzetközi áttörést az 1992-es Tostaky című album hozta meg számukra, melyet nagy lélegzetű hazai és európai turnék követtek. Pályájukat jó három éve a széthullás veszélye fenyegette. Bertrand hangja nem bírta az erős fizikai terhelést, hangszálait műteni kellett. Most már minden rendben, üvöltése a régi rekedtes. Mint a visszatérést jelentő 666667 Club című album borítóján látható, a gomolygó felhők mögül előtört a nap. S bár nyíltan nem politizálnak, a koncert előtti sajtótájékoztatón Bertrand megjegyezte, hogy jobboldalt - felhő alakjában - a disznó feje (Le Pené) még mindig reális veszély.

A nagy visszatéréssel párhuzamosan a Noir Désir zenéje is erősen átalakult. Akik ott voltak két korábbi budapesti koncertjükön - Tilos az Á, Petőfi Csarnok -, igazi szilaj rockzenét hallhattak, azóta viszont Bertrand elvett egy magyar lányt (Rády Krisztát), megismerkedett többek között a Muzsikás és a Kalyi Jag, valamint Lajkó Félix zenéjével. Aztán összeakadt Szelevényivel, és ettől kezdve a magyar hatás maradandó maradt, olyannyira, hogy a koncert előtt a zenekar többi tagja is erdélyi népzenei CD-ket keresett a városban.

Ez a koncert a Tilos Rádió érdeme, a nonprofit adót támogató parti része. Aki kibírta az éjféli kezdést, és ki tudta kapcsolni az előtérben tomboló gépzenét, sokáig nem tudott leállni, de azért megállapíthatta, bármillyen jók és letaglózó erejűek Bertrand-ék, mégiscsak erős vér ez a magyar. Még a legszilajabb francia rockzenén is átüt.