Amikor 1982 egyik szokottnál is reménytelenebb tavaszi délutánján többek között a közgazdasági egyetem faliújságján egy cetli tudatta, hogy Anthony Braxton Győrben koncertet ad, az érdeklődők azt hitték, álmodnak. És elkezdtek kételkedni, bár azért gyanították, hogy zenetörténelmi pillanatnak lehetnek részesei.

Anthony Braxton 1982-ben Győrben

E cetlin meghirdetett esttel vette kezdetét az a nyolc koncertből álló győri sorozat, amely civil kezdeményezésként először törte meg a Magyar Rádió jazzkoncertszervező hegemóniáját, s amely először adott koncepcionális műsorszerkesztéssel magyarországi bemutatkozási lehetőséget a kortárs improvizatív zene élvonalának.

1982 tavasza és 1983 ősze között olyan zenetörténeti jelentőségű muzsikusok léptek fel a győri Petőfi Sándor Városi Művelődési Központban, mint a már említett Anthony Braxton, George Lewis, Roscoe Mitchell, a Rova Saxophone Quartet, Keshavan Maslak, Zbigniew Namyslowski, valamint a hazai improvizatív zene kiemelkedő egyéniségei, Szabados György, Dresch Mihály, Grencsó István és Binder Károly.

Braxton 1982. március 19-i koncertje annyira hihetetlennek tűnt azokban a szürkére festett időkben, hogy sokan eleve el sem mentek Győrbe. Az ország minden részéről összesereglett többtucatnyi fanatikus pedig még kezdés előtt fél órával is kételkedett, s csak akkor nyugodott meg valamelyest, amikor a szervezők felhívták Hegyeshalmot, és ott közölték: a világ akkor legjobb avantgárd szaxofonosa tíz perce átlépte a magyar határt.

Az akkor megindult folyamat idő hiányában nem tudta igazán kifutni magát. Hiába puhult megállíthatatlanul a Kádár-rendszer, Hartyándi Jenő és társai vállalkozását - mint mindent, amit az apparátus nem értett, illetve amire nem tudta az ellenőrzését kiterjeszteni - nemcsak nem nézték jó szemmel, de egy idő után tettek is ellene. A sorozathoz védőernyőt biztosító Györkös László igazgatóhelyettest 1983 nyarán finoman eltávolították, a koncertek szervezőitől levélben, pénzügyi okokra hivatkozva vettek érzékeny búcsút. Az eseményeket szerencsére viszonylagos rendszerességgel és minőségben legalább hangszalagon rögzítették, néhány kazetta meg is jelent, így a zenei és szellemi folyamatok jól dokumentáltak, még ha egyelőre nem könnyen hozzáférhetőek.

A magyar jazztörténelem kitörölhetetlen része ez, akárcsak a koncertekhez részben kapcsolódó Jazz Studium folyóirat, melynek "nulladik száma" még 1979 tavaszán szamizdatként jelent meg, 1982-ben újra indult, a szerkesztők egy évig ráírhatták, hogy a művelődési ház módszertani kiadványa, majd újra illegalitásba kényszerültek. A folyóirat 1990-ig összesen tizenhét számot élt meg, tizenöt Hartyándi Jenő, az utolsó kettő Czabán György szerkesztésében.

A Jazz Studium igen fontos űrt, a magyar nyelvű jazzirodalom nyomasztó hiányát töltögette be. Az írott sajtó akkortájt - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - a műfajjal csak esetlegesen foglalkozott, jórészt a főáramban dolgozó hazaikról tudósítva. Szaklapról pedig még csak nem is álmodozhattunk. (A helyzet lényegét tekintve azóta sem változott, leszámítva az erősen vitatható színvonalú, de legalább egy évig létező MaJazz magazint.) A Jazz Studium - minden amatőr bája és hibája ellenére - az akkoriban kibontakozó, a helyét a világban kereső magyar (nem amerikai mintákat utánzó) improvizatív zene egyetlen hiteles lenyomata.

A Jazz Studium körül - főként a vajdasági Új Symposiontól eltávolítottak egy részének csatlakozása után - új független magyar műhely formálódott, melynek a zenei vonalon túlmutató szellemisége a győri koncertek beszüntetése után különböző formákban - Közgáz Jazzklub, Közgáz Vizuális Brigád, Kamaraerdei Jazzfesztivál, Adyton Egyesület, Győri Vizuális Műhely - élt tovább. A "láng fő hordozója", a jelenleg hetedik éve működő Mediawave, szintén Hartyándi édesgyermeke. A legendás bulik tizenötödik évfordulójára május elsején a győri zsinagógában kiemelt programot szerveznek.

Az alkalomra összeáll az eredeti Dresch Quartet (Dresch, Grencsó, Benkő, Baló), vendégük a Vocal Summit tagjaként, illetve Archie Shepp, Anthony Braxton, Roscoe Mitchell partnereként ismert énekesnő, Jeanne Lee. Szabados György új triójával mutatkozik be, és az esten ott lesz a jövő képviselője, az ifjú szabadkai hegedűtitán, Lajkó Félix személyében, partnere ezúttal a bőgős Lőrinszky Attila. Az estet megelőzően a Xantus Múzeum barokk termében a hetvenes-nyolcvanas évek jazzklubjainak szervezői találkoznak, beszélgetnek, hallgatnak előadásokat. Hartyándiék egy Bakáts Tibor Settenkedő szerkesztette Jazz Studium emlékszámban is gondolkodnak, CD-melléklet nincs kizárva.