Léka (ma Lockenhaus) vára egyike a legkorábbi magyarországi kőváraknak. Annak idején a tatárok rohamainak is ellenállt. Benne eredeti XIII. századi tárgyak és építmények, lovagterme pedig az egyetlen ép és hitelesnek mondható ebből a korból. Szepes és Kőrösszeg várának romjai mellett tehát ideális helyszín IV. (Kun) László király korának érzékeltetéséhez. Még akkor is, ha maga az uralkodó sosem járt itt.

Kovács Júlia szerkesztő és Dörflinger László operatőr-rendező az új Szörényi-Bródy-Szentmihályi-darab - amelyet a szegedi Dóm téren mutatnak be - alkalmából készít tévéműsort az utolsó előtti Árpád-házi királyról. A várhatóan szeptember közepén a tv kettes csatornáján látható mű két mesélője: Zsoldos Attila kandidátus, a Történelemtudományi Intézet tudományos munkatársa, az Árpád-kor egyik szakértője és Szörényi Levente zeneszerző.

Mint Zsoldos elmondta, Léka és a hozzá hasonló korabeli kővárak a tizenharmadik század második felében elsősorban hatalmi központokat jelentettek. Nemcsak a tatár, hanem a király ellen is hatásos erődítményeket. IV. Béla és V. István még fenn tudta tartani az egyensúlyt a királyi hatalom és a nagybirtokosok között, a kiskorú László trónra lépésével azonban kezdetét veszi a fél évszázadig tartó káosz időszaka. A nagybirtokosok hatalma a nyers erőfölényen alapult, semmilyen intézményes háttere nem volt. Az előkelők nem is törekedtek a központi hatalom vagy a Magyar Királyság eszmei egységének megsemmisítésére. Csak azt akarták, hogy a maguk birtokain kizárólag az ő hatalmuk érvényesüljön. Ekkor kezdődik el az az évtizedekig tartó sajátos politikai játék, amelyben az aktuális uralkodók különböző alkalmi szövetségekkel próbálják a nagybirtokosok uralmát megtörni. De csak Károly Róbert volt képes rendet teremteni az országban. Zsoldos meggyőződése, hogy Kun Lászlónak is megvolt a maga határozott koncepciója a nagyurak leverésére, csak neki nem állt a rendelkezésére megfelelő erő. Ez okozta a tragédiáját, ezért kapkodott, ezért voltak nehezen követhető lépései.

Van olyan vélemény, mely szerint Szörényiék új darabja esetleg Kun László személyének árnyaltabb megrajzolását is elősegítheti. Zsoldos szerint ebben a kérdésben jelenleg nincs vita a történészek között. A háború előtti magyar történetírásban ugyan erőteljesebben érvényesültek az egyházi szempontok: mivel László szembeszállt az egyházzal, erőteljesen elítélték a tevékenységét. Az 1945 utáni történetírás nem nagyon foglalkozott személyével, inkább csak korának feudális anarchiájával. László alakjának kicsit árnyaltabb megközelítésére legutóbb az azóta elhunyt Szűcs Jenő tett kísérletet, aki a nyolcvanas évek második felében írt, de csak 1993-ban megjelent, Az utolsó Árpádok című könyvében megpróbálja bemutatni, hogyan lett László a körülmények áldozata.

A történelmi darabok esetében óhatatlanul felmerül azok hitelességének kérdése. Zsoldos számára a Szörényi-mű kronológiája tűnik kuszának. Több apró pontatlanság mellett szerepel benne egy igen hatásos, de dokumentumokkal alá nem támasztható jelenet, amelyben az egyik előkelő tettleg bántalmazza Kun Lászlót. Ez a történet egy később keletkezett hamis oklevélben olvasható, igaz, az eset egyáltalán nem elképzelhetetlen, és egy drámában alkalmas arra, hogy a kor hangulatát, illetve azt a mélypontot, ahol a királyi hatalom tekintélye akkor volt, jól illusztrálja.

Szörényi Levente ezzel kapcsolatban rámutatott: a színháznak és a színpadnak megvannak a maga törvényei, amelyen olykor-olykor feláldozódik a történelmi hitelesség. Egy színpadi műnek nem az a feladata, hogy régi történeteket illusztráljon. Az István, a királyban és az Atillában is vannak olyan részek, amelyek az alkotó fantázia termékei. Egy színpadi műtől azonban egyetlen dolgot szabad csak számon kérni: hogy az a korabeli történéseknek alapjaiban ne mondjon ellent.

Szörényi elmondta: Szentmihályi Szabó Péter regényében őt elsősorban nem a történelmi és politikai háttér, hanem a magánéleti szál ragadta meg. Ahogy a kun Édua iránti szerelem a félig kun Lászlót visszahúzta az övéihez. Kíváncsi volt, hogy milyen mértékben igaz László bűnössége. És számára kiderült, hogy igazán egyetlen bűne volt: a fiatalsága és az ezzel járó tapasztalatlansága. Uralkodói elképzeléseibe ráadásul az egyház is durván beleszólt, pedig - és erre több történész, például Dümmerth Dezső is rámutat - semmi szükség nem volt kun törvényekre, drasztikus megváltoztatási kényszerekre, idővel minden probléma megoldódott volna. Az egyház tehát nagyot hibázott, amikor türelmetlenül közbelépett.

Szörényi szerint László a körülmények áldozata. Nevelőjén és krónikásán, Kézai Simonon, valamint szerelmén, Éduán kívül senkiben sem bízhatott. És nem elsősorban rajta múlott, hogy nem tudott az országban rendet teremteni. Mert ahol mindenki csak a saját birtokát és érdekeit félti, ott nincs ország és nincs nép. Csak káosz.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Bródy János: Dalba sűrített üzenetek >> - interjú, 2008. augusztus

István, a király >> - 303 magyar lemez, 2008

Illés - Ősök és tisztelgők >> - kritika, 2005. augusztus

Szörényi Levente: Ha már kézben a gitár >> - interjú, 2005. április

Nem járt le a Fonográf >> - cikk, 2004. június

István, a király - Koppány, a szupersztár >> - cikk, 2002. augusztus

Rosta Mária: Szörényi Levente untermanja vagyok >> - interjú, 2001. augusztus

Szörényi Levente: A darab vállaltan eklektikus >> - interjú, 2000. szeptember

Szörényi Levente: Másféle hangvételt akartunk >> - interjú, 2000. március

Szörényi, Bródy, Boldizsár: Nem akartunk igazságot osztani >> - interjú, 1997. augusztus

A körülmények áldozata volt (Kun László) >> - cikk, 1997. április

Bródy János: FifTini szép lassan visszavonul? >> - interjú, 1996. március

Szörényi Levente: Nem értékek alapján dőlnek el a dolgot >> - interjú, 1994. július

Bródy János: Éltetőm, hogy a dal elpusztíthatatlan >> - interjú, 1994. március