Észak-Európa, azon belül is Finnország zajló zenei életéről vajmi keveset tudunk itt, a Kárpát-medencében. Pedig a kontinens perifériáján izgalmas és számunkra is hasznos folyamatok mennek végbe mind a kortárs, mind a népzene, mind pedig a rock műfajában. Különösen az úgynevezett világzene területén lendületes az északiak előretörése, és ebben Svédország ma már nagyhatalomnak számít, elég, ha az Anitas Liv's vagy a Hendingarna szerepére és súlyára gondolunk.

Időközben azonban a finnek is kezdenek felzárkózni ősi riválisukhoz, és ezáltal a világ élvonalához. Itt van például a Värttinä, amely az "ezer tó országának" jelenleg talán legizgalmasabb folkzenei vállalkozása. A nyolcvanas évek közepén alakult egy karjalai faluban, Rääkkyläben. (Karjala kicsit olyan a finneknek, mint nekünk Erdély: a népköltészet és a népzenei hagyományok itt a legérintetlenebbek.) A kezdeti tizenöt fős ének- és kanteleegyüttesből 1990-re mindössze három amolyan tenyeres-talpas menyecske maradt, akikhez rockzenével átitatott, de népzenei vénával is megáldott ambiciózus fiatalemberek csatlakoztak. Velük megtámogatva a lányok aztán teljes mell- és erőbedobással láttak hozzá a finnugor zenei hagyományok átfogó és nagyfokú modernizálásához.

A változás minden értelemben drámainak bizonyult, az új felállás első koncertjein mind a szakma, mind a közönség nagy része vízért kiáltott.1991-es Oi dai című albumuk - amelyik részben tradicionális, részben saját dalokat tartalmaz - megjelenése a szakma egybehangzó véleménye szerint az elmúlt húsz év legjelentősebb folkzenei eseménye volt Finnországban. Nyakukba vették Európát, majd hamarosan Észak-Amerikát, fesztiválról fesztiválra vándoroltak, sikert sikerre halmoztak.

1994 januárja újabb fordulópont: vezetőjük és első számú zeneszerzőjük, Sari Kaasinen egészséges leánygyermeknek adott életet, e jelentős esemény hatására nemcsak a boldog anya, de a zenekar többi tagja is újult erővel kezdett el dolgozni új albumukon. Az Aitara egyetlen kivétellel saját szerzeményeket tartalmaz, és eddigi legenergikusabb és legmerészebb lemezük. 1994. novemberi megjelenése után hetekig vezette az tengerentúli világzenei slágerlistát, nem véletlen, hogy legújabb művüket már az amerikai Nonesuch adta ki az Egyesült Államokban tavaly novemberben, Európában - így Magyarországon is - pedig a napokban. Hozzá európai és távol-keleti turné párosul, a hírek szerint június 22-én Budapesten is fellépnek.

A Kokko (Örömtűz) című albumon a Värttinä ott folytatja, ahol az Aitarán abbahagyta, csak még populárisabb hangvétellel. Sari Kaasinen zeneszerzőként egyre inkább háttérbe szorul a Reiman testvérek mögött, a hírek szerint azóta már ki is vált. A Kokko nyugodt szívvel igazából csak az ötödik-hatodik számtól ajánlott, onnan viszont erőteljes, a végén az Emoni Ennen című dallal, amelyik olyan tiszta és üdítő, mint a karjalai erdők és vizek, ahol megszületett. (Värttinä: Kokko, Nonesuch/Warner, 1996)