A helyzet, az jó, de nem reménytelen - idézhetnénk Bródy János egykor másként csengő szavait, s nem igazán ő tehet róla, hogy e megállapítás azóta sem múlta idejét. A hazai könnyűzenei élet időnként mesterségesen életben tartott sztárjai mellett igazából csak a divatos percműfajok ifjabb képviselői rúghatnak érdemben a labdába, a többiek a partvonalon várakoznak, az After Crying és a Palermo Boogie Gang például tíz esztendeje. Bár mindkét zenekar tagjai bizonyos szempontból múltidézők, mégsem nosztalgikus alkatok, s évekkel előzték meg a progresszív rock, illetve a blues újabb világméretű virágzását. Műfajuk legjobbjai között lenne a helyük, csak hát a minőség ritkán ját együtt a sikerrel, nem áll mögöttük jelentős tőke, morzsákon élni hosszú távon azonban nehezen megy. Most is szép csendben ünnepelnek, inkább csak baráti körben, hiszen az élet nem áll meg, ők meg tehetik azt, amit eddig: gályázhatnak a sztárok farvízén.

Palermo Boogie Gang

Sok víz folyt le már azóta a Dunán, hogy Földes László, ismertebb nevén Hobo 1978-ban egy sashalmi szenespincében megalakította Magyarország első blueszenekarát. S bár a műfaj - annak sok klasszikus, általa magyarított dala - az újdonság erejével hatott az akkori fiatalokra, majd tíz évig egyedülinek, így egyeduralkodónak számítottak ezen a területen. (Igaz, önálló magyar akusztikus blues-zal - szűk körben - korábban Berki Tamás, Vas Zoltán, Lengyel József és Bodonyi Attila is jelentkezett.) Az igazi áttörtést az 1989-es esztendő hozta, amikor a fiatal és kevésbé fiatal zenészek, zeneszeretők, no és a koncertszervezők egész sora fedezte fel újra a stílust, mely aztán éveken keresztül virágzott, és időnként még ma is izgalomra ad okot.

A Palermo Boogie Gang az új, a másként gondolkodó generáció prominens képviselője, Hobóék rockos-döngölös menetelésével szemben a blues finomabb árnyalatait igyekeznek a hazai közönségnek bemutatni. A zenekart még Hagyó Béla alapította, valamikor a nyolcvanas évek közepén, hosszú ideig ad-hoc felállással és jelleggel működött, míg mai formáját - Fekete Jenő (gitár, ének), Szabó Tamás (szájharmónia, ének), Bacsa Gyula (zongora), Kepes Róbert (basszusgitár) és Mezőfi István (dob) - 1989-ben nyerte el. Repertoárjukban a saját számok mellett blues klasszikusok, boogie-woogie darabok és zydeco feldolgozások szerepelnek. (A főként Louisiana államban honos zydeco a francia telepesek zenéje és a fekete blues keveredéséből alakult ki.

Legismertebb képviselője Clifton Chenier.) A kilencvenes évek folyamán a műfaj olyan nagyságaival örömzenéltek egyet mint Champion Jack Dupree, Big Jay McNeely, Eb Davis, Chester Washington vagy Magic Slim. 1990-es debütáló nagylemezük a "legfeketébb" blueslemez, amelyet a műfaj több évtizedes fennállása alatt valaha magyar zenekar készített. Az 1993-es Red Hot Blues című korongjukon tűntek fel az első zydeco-örökzöldek, s néhány felvétel erejéig az élő legendának számító, akkor már hetven éves tangóharmónia-király, Tabányi Mihály is beszállt közéjük. Egy évre rá jelent meg a Bottle up and go, nyolc saját szerzeménnyel és több vendéggel (Dorogi Barbara, Ripoff Raskolnikov, Franco Toro), néhány hete pedig már a boltokban az új mű, az Anniversary.

Az új albumon a Palermo Boogie Gang tagjai gyakorlatilag minden eddig ismert erényüket felsorakoztatják: színgazdag játék, biztos tempóérzék és hangszerkezelés, tökéletes összhang és egymás iránti tolerancia. Tizennyolc dal, köztük olyan ismert művek egyéni feldolgozásai, mint a C. C. Rider, a Walkin Blues, a Hard Times, a Can't Be Satisfied vagy az I Just Wanna Make Love To You. Jól felépített munka, talán csak az Iko Iko című dal jelenléte zavaró egy kicsit, valamint az utolsó szám üt el a többitől, de ezt már korábban is megszokhattuk a Palermo lemezein. Ezúttal azonban valódi stílusváltásról szól a fáma. Szabó Tamás elmondása szerint az idegek ugyanis felőrlődtek. az élet rákényszerítette őket, hogy eklektikusabb zenét játszanak. A tervek szerint szintetizátorokat, fúvosokat és vokalistákat vonnak be, s egy kicsit elmozdulnak a funky, a techno és a filmzene felé. Bemutatva, hogy mennyire sokféleképpen lehet közelíteni a blueshoz. 

After Crying

A második virágzását élő progresszív rock nemzetközi élvonalába tartozó After Crying éppen a napokban ünnepli fennállának tizedik évfordulóját. Az ős-AC tagjai - Egervári Gábor fuvola, Pejtsik Péter cselló és Vedres Csaba zongora - kizárólag akusztikus zenét játszottak. 1986 novemberétől kezdve öt hónapon keresztül gyakoroltak az angyalföldi József Attila Művelődési Házban, s 1987 márciusától kezdve havi rendszerességgel adták elő közösen komponált, megírt és improvizativ szakaszokból álló, a pillanat hevének megfelelően ötven és nyolcvan perc között kibontható szvitjüket. Az Opus 1 - melyben szinte a végletekig feszegették az akusztikus zenei kereteket - annak idején kazettán is megjelent, akárcsak második műsoruk, az AC 89. A mindenkori zenei folyamatoknak szűrő nélküli, szabad kibontakozást engedő előadásmódjuk főként az egyetemi klubokban aratott jelentős sikert, Pejtsikék a Szkénében fellépő Tanulmány (ma Arvisura) Színház két előadásában - Shakespeare: Szentivánéji álom és Dürrenmatt: Újrakeresztelők - működtek közre, részben megírt, részben a színészek mozgását követő improvizatív zenével. A társulat angliai és portugál vendégszereplésével párhuzamosan a Szerb Katalinnal bővülő együttes szintén adott néhány koncertet, melyet egy izraeli turné követett, ahol is a végén sikerült megkeresniük a visszaútra valót.

Ekkor, 1989 végén kezdett el formálódni az Overground Music című műsoruk, soktételes művek helyett már önálló számokkal, kevesebb improvizációval és több fúvóssal, melynek erősen átdolgozott változata lett aztán első nagylemezük anyaga. Az akkor még önálló Quint 1992-ben egy album (Megalázottak és megszomorítottak) erejéig látott bennük fantáziát, aztán jöttek a hányadtatás évei, a Pejtsik-Vedres tandem is bomlásnak indult, legfőképp azért, mert Vedrest időközben más dolgok kezdték el érdekelni. (Kiválása óta leginkább szólózongora-esteket ad országszerte, műsorán a saját szerzemények mellett Liszt-, Bartók-, Emerson- és Chick Corea-darabok szerepelnek.) 1994 végén lépett a képbe Böszörményi Gergely, a Stereo Shop vezetője, aki az átalakult együttesnek eddig már három munkáját jelentette meg, a főként még Vedres elképzeléseit megvalósító Föld és eget, a helyenként megrendítő erejű De Profundist, valamint a zenekar első évtizedét lezáró dupla CD-t. Az albumon egyrészt - részben kiadatlan felvételek segítségével - hű keretmetszetét kaphatjuk az együttes eddigi életművének, másrészt az 1991. októrber 7-én az Óbudai Társaskörben tartott koncert esszenciáját is meghallgathatjuk. Böszörményi tevékenységének köszönhetően ugyanakkor nem csak életben maradt a King Crimson és az ELP nyomdokain járó, mégis önálló és színes hangzásvilágú zenekar, hanem a külföld is megismerhette őket, s azóta rendszeres résztvevői a világ különböző progresszív rockrendezvényeinek.

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Vedres Csaba: Hallgatható kortárs zene >> - interjú, 2009. július

After Crying: Overground music >> - 303 magyar lemez, 2008

Palermo Boogie Gang: Bottle Up And Go >> - 303 magyar lemez, 2008

Fekete Jenő - A bluesba sok minden belefér >> - interjú, 2002

Szabó újabb ruhája >> - cikk, 2002. április

Szabó & Ferenczi - Egy sima, egy fordított >> - cikk, 1999. július

Szabó Tamás - A szabó ruhái >> - interjú, 1998. február

Tíz év a periférián >> - cikk, 1996. december

Vedres Csaba: A sírás korszaka után >> - interjú, 1991. október