Grencsó és Monk találkozása

Grencsó Istvánra figyelnünk kell. Különösen azért, mert jószerivel sosem lehet tudni, hogy mikor mivel rukkol elő legközelebb. Szinte lételeme, hogy párhuzamosan sokfelé sokfélét dolgozik: Budapestre költözése után egy darabig Dresch Mihály együtteseiben fújt, a Szabados György vezette MAKUZ-zal kétszer készített lemezt, Tickmayer Kovács Istvánnal duóban és zenekarban egyaránt muzsikált, alapvetően improvizatív alkata ellenére még a kötött zenét játszó Makámban is remekül megállta a helyét. Mégha ebben a változó világban mégiscsak saját zenekara, az egyébként szintén változó felállású Grencsó Kollektíva az egyetlen biztos pont. Talán sorsszerű, hogy első anyaguk - Grencsó Kollektíva 1988-89 - egyben egy új független és a magyar jazzéletben missziós feladatokat betöltő kiadó, az Adyton első LP-je is volt. Második CD-jük, a tavaly késő ősszel megjelent Ébredés pedig egy jelentősebb szünet után ismét megindult, hosszú távúnak tervezett együttműködés első termése, amelynek felvétele a Pannon Jazz felkérésére készült el, s amelyen 1992 és 1994 között született Grencsó-kompozíciók szólalnak meg. (E két, hivatalosan dokumentált anyagon kívül azért minden évben van némi termés: kazetták, videófelvételek, satöbbi.)

Grencsótól tehát már megszokhattuk, hogy kiszámíthatatlan. Társaival - különösen a nyolcvanas évek második felében - a koncerteken mindig más és más zenei anyagot mutatott be, vagy ha volt is némi átfedés az estek között, csak nagyon átgyúrva, egészen más megközelítésben szólalt meg ugyanaz a kompozíció. Így még azok sem hallották tőlük kétszer ugyanazt, akik rendszeresen jártak le a koncertjeikre. S bár fellépéseiknek részben ma is performance jellegűek, az elmúlt egy-két évben mintha egy hangyányit változott volna a hozzáállásuk. Kicsit tervszerűbben, több előrelátással dolgoznak, finomítanak, mindezt azonban úgy, hogy darabjaik megőrzik spontaneitásukat és elevenségüket. A Grencsó Kollektíva mostanában 9-10 fős bigbanddé bővült, új műsoruk keretét pedig - figyelem! - a hatvanas évek elején készült Hattyúdal című film két híres Ránki-Garai betétdala, a Villa Negra románca és a Rám vár a föld minden tája adja. 

De ne szaladjunk ennyire az időben előre, hiszen a lemezkiadás általában csak kisebb késéssel tudja követni a művészek szellemi mozgásait. A Grencsó Kollektívának néhány héttel ezelőtt jelent meg a tavaly májusban rögzített harmadik albuma, melyet teljes egészében a tizennégy évvel ezelőtt elhunyt világhírű jazzmuzsikus, Thelonious Monk emlékének szenteltek. A fúvós hangszereken játszó Grencsót tehát egy zongorista kompozíciói ihlették meg, melyeket zenésztársaival úgy ad elő, hogy egyetlen zongorahang sem hallható a lemezen. „Attól túlságosan monkos hangvételű lett volna, mi viszont arra törekedtünk, hogy ezeket a szerzeményeket a saját szűrőnkön átengedve szólaltassuk meg” - magyarázza a decens művész. - „Monk kompozícióiban az egyszerűség és az azzal párosuló mélység, valamint a szerző végtelen játékossága ragadott meg. A kompozíciók kiválasztásánál pedig nem az foglalkoztatott, hogy mennyire ismertek vagy népszerűek azok, hanem hogy mit indítanak el bennem.”

A lemezen összesen kilenc Monk-kompozíció Grencsóék féle újraértelmezése hallható, köztük az In Walked Bud, a Blue Monk és a Well You Needn't, no és persze nem hiányozhat fekete muzsikus talán legismertebb költeménye, a 'Round Midnight sem, mely egyébként már az első hazai modern jazzlemezen, a Qualiton Jazz Együttes 1962-es korongján is szerepel, s azóta számtalan hazai feldolgozást ért meg. Ezek a többségükben harminc-negyven éves művek azonban ezúttal minden eddiginél újszerűbben szólalnak meg. Egyszerre modernek és hagyományőrzők, előadásuk közben a zenészek egyszerre szárnyalnak és föld felé közelítenek. Jeszenszky György dobkezelése érzékeny, finom csuklómozdulatokkal teli, Ágoston Béla basszusklarinétja alázatos, mégis telt és karakteres, Gyárfás István gitárjátéka megbízhatóan lüktető, Grencsó szaxofonjátéka pedig éles kitöréseiben is lebegő, egyénien építkező. A négy muzsikus érezhetően urai hangszereiknek, kellő mértékben érzik és tisztelik egymást, s ami a legfontosabb: van vér és szellem a produkciójukban. (Pannon Jazz)

---------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Grencsó István: Nem preferálom az ipari jazzt >> - interjú, 2011. január

Grencsó Big Collective: Villa Negra >> - 303 magyar lemez, 2008

Grencsó István és a Csodaautó >> - cikk, 2003. szeptember

Grencsó István: Mindenhol ugyanazt játszom >> - interjú, 2002. március

Grencsó Rejtélye >> cikk, 2000. április

Grencsó Fekete kenyere >> - cikk, 1999. május

Grencsó és Monk találkozása >> - cikk, 1996. október

Grencsóék Ébredése >> - interjú, 1996. március

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016
 
Ez a weboldal kizárólag a technikai működéshez használ cookie-t, a jobb felhasználói élmény érdekében. Honlapunk használatával Ön elfogadja, hogy cookie-t helyezhessünk el az Ön által éppen használt digitális eszközén.
Elfogadom Nem fogadom el