A 66-os út végén (Hobo Amerika-könyvéről)

Készült: 1996. január 05. péntek, 00:00 | Jávorszky Béla Szilárd – Új Magyarország

Az út 1922 és 1928 között épült, és az első volt, amely átszelte az Újvilágot. Ma kiszolgált szervizút - felszabdalták, meggyalázták, helyenként feltörték, bevetették fűvel vagy kukoricával, s 1984-ben jelképesen eltemették. Legendája azonban továbbra is él.

Földes Hobo László nemrég elment, jobban mondva elrepült és szemügyre vette. Persze nem úgy, ahogy Jack Kerouac, városról városra, autóról autóra stopolva, italt és nőket szorongatva, hanem visszafelé indult, kényelmes Buickban, asszony és alkohol nélkül. Hiszem számára Chicago a bluest jelenti, ami az élete, Los Angeles pedig Hollywoodot, ami a halála. S ezzel nem csak engedett a vonzás-taszítás törvényének, de remélte, hogy ily módon a dolgok fonákjára is valamelyest rápillanthatott.

Mint egy érett, sok mindent meg- és átélt asszonyra, hatalmas vehemenciával vetette magát a 66-os útra Hobo. „Pokoli sora lehetett” - írja naplójában. Majd' megfulladt Chicago hasában, és Illinoison úgy nyargalt keresztül, hogy mára nyoma sem maradt. Missouriban a folyóig rohant, hogy lemossa magáról a motorolajat és tüdejét a szélbe tárja, tíz mérföld erejéig bekukkantott Kansasba is, hogy kidögöljön és elterüljön Oklahoma emelkedőin, élve átjutott az állig felfegyverzett Texason, hogy lábujjhegyen pipiskedve kerülgesse New Mexico csapdáit, hogy kiszáradjon Arizona sivatagában, hogy betántorogjon végre Kaliforniába, mint egy aranyásó, kiszikkadva a Halál Völgyében, hogy térden csússzon Los Angelesig, utolsó erejével megcsókolja Hollywood aranyozott seggét - aztán elájuljon.”

Közben pedig a vidéki Amerika, macskákkal, melódiákkal és múmiákkal, indián sírokkal, vadonatúj totemoszlopokkal, Bambival, a csodaszarvassal, a bátor kócsaggal, Cadillac-temetőkkel és benzinkutakkal, siratófallal és Coca-Cola-automatákkal, valamint a boldog öregség illúziójával.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent könyvhöz persze zene is dukál, 45 perc, CD-n, korunk színvonalán. S miután az egész kötet, az irodalmi szöveg, valamint Halmágyi Péter fotói is az utazásáról szólnak, konkrét és átvitt értelemben, Tátrai Tibor és Tóth János Rudolf zenéje is csak úgy repíti magával a hallgatót. Egységes, gurulós, magától értetődő.